Mickey webnaplója

Ki tudja, miért az orvosok szeretnek zenélni, a festők meg írni.
Bernáth Aurél sok könyvet írt.
Az írás helyszíne a Balaton északi partvidéke.
Megfogott a most olvasott novellájának (Koós-Krennerék egy napja) néhány mondata.
- Íme, előtte terül el a nagy víz, a dombok változatos fordulatai és az arányos formájú kis présházak százai, kötelező diófáikkal. Mily tarka és mégis mily egységes kép! A Badacsony alakja pedig innen magasról jut igazán érvényre! Lent a vasút és az országút szalad, autók és lovaskocsik rajta. És a szőlőkben a tőkék közt bujkáló dolgozó emberek.… Erős lejtő horhosban ereszkedik le a festő az országút felé.
Az emberben szépen felidézi a badacsonyi emlékeket.
- [a festő] irigységet érez a köznapi munka iránt, melyet minden különösebb átváltódás nélkül el lehet kezdeni. Neki valamiféle gátat kell áttörnie, melynek néha erősebb a fala, mint amilyet legyőzhet.
Minden festő munkájának – így az övének is – van bizonyos fajtájú menete. Ki tudja, hogyan – de a kép egyszer csak előáll. Rejtélyes dolog ez.
Az alkotó munka velejárója – úgy látszik – valamiféle gát áttörése, legyőzése.
Aztán elkészül a mű és önálló életet kezd.
- A feltálalt ebéd ecetes salátából, citromos mézbe pácolt sárgarépából és vajas kenyérből állt és dióból.
Igazi vegetariánus ebéd.
A sárgarépás mixet mi is esszük néha-néha, bár nem vegizünk.
- Értés és tetszés nem azonos fogalmak, … a festészet inkább a tetszést igényli.
Nos, igen.
Érezni kell a képet, a szépet.
Hiába az értés, ha nem szép a kép.