Van abban valami megkapó, hogy M. unoka, aki Franciaországból repatriált, hazaköltözött, látogatása alkalmával mutatja nekünk az Nemzeti dal facsimile kiadását. Kérdeztem tőle: És érted a verset?
Mire ő: A lényegét igen, néhány szó még ismeretlen.
Mi öregszülők se voltunk restek, azon nyomban elkezdtük skandálni ritmusban:
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő most, vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Tudom, hogy tudja az olvasó, hogy tudjuk a verset mindnyájan elejétől a végéig, mégis ideírtam az első versszakot.
Miért is?
Valahogy fontosnak véltem megidézni, hogy láttassam: Csaknem két évszázad távlatából is dolgozik, felemel, átalakít, magával ragad, buzdít, animál, önérzetet sugároz ez a zseniálisan aktuális opusz.
Egyszer megfordítottam benne két sort.
Az eredeti: „Sehonnai bitang ember, ki most, ha kell, halni nem mer…”
Ez mostanra már nem ennyire szigorú. csak megfordítva igaz:
Sehonnai bitang ember, ki most, ha mer, halnia nem kell…
Olyan időket élünk, amikor sok minden megúszható ejnye-bejnyével, kivált, ha sikerül a delikvensnek ügyéhez eléggé dörzsölt prókátort megnyernie.
A megfordítás értelme, hogy komfortos, és következmények nélküli korunk ellenére is igaz a tétel, aki törvénytelenségeket elkövetni mer, bár halnia nem kell, de attól még ugyanúgy sehonnai bitang ember.
2024.02.24. 12:28 emmausz
Sehonnai bitang ember ma
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9218338259
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek