Mickey webnaplója

A hely szelleme – vélték az ókori rómaiak.
Van-e ilyen?
A mi lakásunk ilyen-e?
Ha nem is ilyen, de az ittlét szelleme alighanem belengi kies panellakásunkat, amelyben laktak már huzamosabb ideig a franciák, az óváriak, a pcsabaiak egyaránt.
Szobácskáiban hol egy-egy gyerek (ifjú, felnőtt) lakott, máskor mások laktak többedmagukkal.
M. unoka nem szeretné, ha elidegenítenénk valaha is 87 m2-es lakásunkat. Amikor huzamosabb ideig nálunk lakott, kijelentette, hogy ő itt nőtt fel, az egyetlen hely, ahol leginkább otthon érzi magát.
Amikor a csabaiak átmenetileg másodszor költöztek hozzánk, L. unoka kijelentette, hogy boldog, mert ide ő haza jön. Itt kezdte az életét.  
Á. unoka is itt indította el életét. Őt órákig húzogattam a közlekedőnkben egy nagy műanyagautón. Rajta üldögélve nem unta meg az ily módon való közlekedést.
Mi több, szembe-szomszédunk elköltözése után egyik gyerekük szintén nagyon szeretett itt lenni. Kérte, hogy alkalmanként hadd látogathassa meg a hajlékunkat, amelynek tükörképében laktak egykor.
Érdekességként megemlítem, hogy a két lakás bejárati ajtóit nyitva tartva a két lakáson és a közbülső lépcsőfordulón át lehetett száguldozni. Annak idején a gyerekek meg is tették, és nem akarták megunni a szaladgálást.
Tegnap gyermekeink elkezdtek szervezni egy családi dumapartit.
Nem a piliscsabai házba,
nem a ráckevei házba,
nem is a mosonmagyaróvári házba.
Ide a panelbe.
Ha genius, ha nem, ez itten egy fontos locus: egy fókusz, egy zug, ahol jól érzi magát minden mókus, minden manus. 
Mi tagadás: ez bennünket is jó érzéssel tölt el.  
Jut eszembe: Elnevezem e találkozást DUNA-PARTI DUMAPARTI-nak.