Valamikor – tán a hetvenes években – a nagyhét valamelyik napján a Mátyás-templomban énekeltünk egy lamentáló gregoriánt, amelynek a szövegére nem emlékszem. Nem is akadtam nyomára, noha a lakásunkban található forrásokat alaposan végignéztem. A dallamára viszont pontosan emlékszem. Így szólt:
rmsllsld ’d’tlstd’r’m’lsd’tl
ld’smfrdrmm rllsmrfmr
ldsmfrdrmm rllsmrfmr.
Hátha valaki felismeri (és közli velem).
Közeledik a húsvét. Már csak ötöt alszunk addig.
Nekünk különös is, amennyiben 52. házassági évfordulónkat ünnepeljük. Igaz, hogy húsvét vasárnap akkor április 2.-ra esett. Így a húsvét utáni kedden újra megemlékezhetünk róla.
Szép volt, rég volt. Hamvas ifjúságunk hova lett azóta.
No, majd koccintunk.
A Mátyás-templomba pedig a beat-misék kapcsán kerültünk. Egy kb. tíz évet megélt ifjúságikórust alkotva énekeltük a húsvéti, majd utóbb a karácsonyi beat-misét.
Mivel 1997-ben CD készült belőlük, rendszerint meghallgatom a felvételeket az ünnepek alkalmával.
Rövid időre sikerül kiesni az időből, sikerül visszafiatalodni.
Hogy a zenetörténetben hol a helyük, azt állapítsák meg a zenetörténészek, de hogy a maga nemében annak idején egyedülálló volt mind a két mise, az egészen bizonyos.
Már említettem, hogy a kezdőének szövege (Örvendjetek angyalok) Pakocs Károly szatmári kanonok verse, akit a securitate halálra kínozott. A beat-mise szerzője pedig az emigrálást választotta, még mielőtt komoly atrocitás érte volna.
Tudomásom szerint ma is az amerikai Pasadenában él.
2024.03.26. 16:56 emmausz
Régi idők, régi misék
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1618364321
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek