Nem tudom. Talán észkarbantartó valami.
Bennem élnek azok az emberek, akikkel egy házban laktunk valaha.
Sorolom őket.
1. Gyerekkoromat Kelenföld szélén töltöttem. Az emelet a mienk volt, meg a grószié, hátul Osváthéké.
Hangok:
Alattunk laktak Szilágyiék: - Guszti, lemetszem a fejedet!
Ács úr: Mari, már megint bablevest főztél, az anyád v.-át!
Schrauf Ida: - Jujj, vigyázz! Megtapos. (Egy kocsi jött az utcánkban.)
Leideckerné: Menjetek innen labdázni! Alszik a Potyó. Éjszakás volt.
Borosék: Rekedt, reszelős hangon unokájához: Ákos! Kopogj föl, ne zörögjenek.
Györfiné saját lakásuk előtt. Nem tud bemenni: Gyuszíííí! Hun a kúúúúcs? Úúúú tunnék alunni!
***
2. Tovább már nem idézek senkit. Zugló:
Mohaiék, Vágóné, Pallaiék, Gerdelicsék. Mellettünk többen is váltották egymást.
***
Kispest: Vimlátiék, Szilágyiék…. Nagy Jani, akire emlékszem.
***
Nyócker: egy közvetlen szomszédunk volt: Szabóné.
***
Zugló: Tőlünk jobbra: Pestiék. Tőlünk balra: Tollék, Magyar, …
***
Óbuda: Mindenkit néven nevezhetek, de nem teszem. Inkább elmondom, hogy az eredeti 12 tulajdonosból rajtunk kívül immár csak egy család él a házban.
***
A könyvmegállóból elhoztam Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz c. könyvét. A 100 év előtti Indiáról vall Germanus Gyula neje. Igen vaskos kötet. Egyelőre élvezem olvasását.
2024.06.15. 10:47 emmausz
„Visszamerengni mit ér?”
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6718428469
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek