Mickey webnaplója

Mivel megint eltelt az év fele, megállok egy kicsit elmélázva az idő múlásán.
Ha nem kérdezed, tudom, mi az idő. Ha kérdezed, nem tudom.
Az idő az a valami, ami nincs is (csakúgy mint a pont, aminek ugye nincs kiterjedése).
Bizonyítom: A múlt már nincs a jelentben, a jövő még nincs a jelenben.
 A jelen a kettő közötti elválasztó határvonal. 
Pontszerűtehát nincs.
Mire a jelent kimondom a jövő felől elhaladva múlttá lett.
Avagy a jelen olyan, mint a fonalat engedő pók? A jelenből tart a múltba? 
Lássuk, mit ír róla az értelmező szótár?
1. Az idő a valóságnak az a vonása, hogy azt egymás után következő mozzanatok összefüggő folyamatának, történésének fogjuk fel.
2. Filozófiailag (a térrel együtt) az anyag létezésének alapformája; a jelenségek, folyamatok egymásutániságát kifejező dimenzió.
Az első ránk fogja, hogy csak mi gondoljuk az idő folyását, amely tehát egyfajta történés.
A második már komolyabb körülírás. A mozgások egymásutániságát érzékeltető történés.
Mikor azt írom, az első félév letelt, akkor ezzel kifejezem, hogy az anyagok folyamatosan mozogtak, a Föld  ped0ig félig megkerülte a Napot. Ezt szakaszolták a hónapok, a hetek, a napok, az órák…
Mégse e foglalkoztat, hanem egy félév milyen „gyorsan” eltelt. Az ember szeretné (meg nem is szeretné) tudni, hogy még hány félévre terjed földi élete.  
További érdekes kérdés, hogy milyen lesz az átlépés. Még további kérdés, hogy mi lesz ottan?
Írva van: Emberi ész fel nem foghatja…
***
Ma az egyház az ún. „Péter-filléreket” gyűjti  vatikáni felhasználásra. Fillér már rógóta nincs forgalomban, sőt egy- és kétforintos érme se. De ha már filléreket gyűjtenek, elmondhatom, hogy egymillió fillért dobtam a perselybe.
Ez se sok, se kevés, ám érdekesen hangzik.