Mickey webnaplója

Tegnap megírtam, hogy ma várjuk fél kilenctől a szakorvos telefonhívását vérhígítóm további engedélyeztetése ügyében. Most fél öt elmúlt (16,30), de nem hívott senki. Persze mindenféle gond adódhatott, mégis furcsa ez a Canossa-járás. Sehogy se akar összejönni a folytatás, pedig muszáj neki.
***
Borbélyolásom viszont megtörtént.
Nem tudom összeszámolni, hogy a feleségemmel együtt eltöltött több mint ötven év alatt hány forintot spóroltunk meg a hajvágással. Utoljára 3.60 ft-ot fizettem borbélynak. Azóta a párom a vágóm.
Ma nem is meséltem el neki, hogy a Goldberger textilgyárban hogy működött az alkalmi fodrászat. (Ott dolgoztam egy évig 1965-ben)
Pocsainak hívták azt a kb. ötven év körüli munkásembert, aki egy üveg borért hajat nyírt a munkatársainak.
Elég sok páciense akadt.
A hajnyírás kizárólag műszak után történt az öltözőben, ahonnan a melósok a fürdőhelyiségbe vonultak zuhanyozni.
Az öltözőben lóca állt. Erre ült a soros ügyfél.
Pocsai nekilátott a munkának.
Közben-közben érkeztek a műszakot letevő melósok. Valamiért ki nem hagyták volna elmondani Pocsai mellett elhaladtukban a maguk kitalálta szellemességet:
Pocsai, sz*ok a munkájára.   
Hogy nem unták meg!!!
***
Hét könyvet kértem egy felszámolandó könyvtárból. Ötöt kaptam egy zacskóban. Nem tudom, hogy mi lett a további kettő sorsa. Már arra sem emlékszem, hogy miféle művek voltak, amelyek nem érkeztek meg. Ez a világ nem tökéletes – szoktam mondogatni.
És milyen igazam van.
***
Hiába meresztgettem szememet délnyugati irányba, az aktuális üstököst nem láttam meg. (Biztos a fák takarták el szemem elől.)
Most várhatok 80 000 évig. Akkor kódorog ismét errefelé.