Mickey webnaplója

Tegnap sokáig tartott a bosnyák-magyar meccs. Szerintem ők támadtak többet, mi meg győztünk két nullra. Ennek következtében későn kerültem ágyba. Kb. öt és fél órát aludtam megszakításokkal. Anyám szerint öt óra alvás úrnak és rabszolgának is elegendő. Lehet. Nekem kevés. Úgy látszik, más kategóriába esek.
***
Tobzódok. Két könyvet is forgatok a kezemben. Az egyik Élet a klasszikusok kertjeiben Simon Erika interjúkötete Adamik Tamás klasszika-filológussal. Ebben találom a következőket:
- A gondolat hangtalan beszéd. A szó megtestesült gondolat, mondja a híres nyelvtudós (Babits).
Elválhatatlanok, mint a test és a lélek;
a gondolat a lélek, a kifejezés a test.
Költői és igaz.
- A latin nyelv oktatása lassan kiszorul a humán gimnáziumból is, azzal az indoklással, hogy a latin holt nyelv, haszontalan a mindennapi életben. Tetszetősnek tűnik ez az érvelés, de amilyen tetszetős, legalább annyira hamis… Az a tanuló, aki a latint tisztességesen tanulja a gimnáziumban, bármely idegen nyelvet könnyebben és gyorsabban tanul, mint az a diák, aki nem tanult latint.
Az illető filológus még gyerekkorában vett egy idegen szavak szótárát és bevágta a tartalmát. 
Persze, hogy filológus lett.
Persze, hogy a latin megkönnyítette neki az orosz, német, angol, francia, olasz nyelvek elsajátítását.
Ha ennyire nem is vittem, a latin alapú nemzetközi kifejezések alkalmazásával megkönnyítettem a társalgást azokkal, akik csak kicsit tudnak magyarul.
Nagyon sok ilyen van, ha kezd is kikopni a köznyelvből (átadva helyét az angolnak).
***
A másik könyv a Bálint Sándor-Barna Gábor szerzőpáros által szerkesztett kötet: Búcsújáró magyarok. A könyv egyik furcsa fejezetén akad meg a szemem (Szólások, búcsúparódiák). Mindjárt eszembe jutott anyai öregapám kántálása: „Hálá Istennek, bicsakot tanáltam”. A menetben gyalogoló alkalmazott szövegkitalációja ez.
Mit találok a néprajzi kötetben? Amikor az énekes útközben talál valamit, pl. bicskát, akkor beleveszi énekébe: „Ó, Mária, bicsakot találtam!”
Lám-lám, nem kitaláció. Nagyapám is tudta, azt, amit a néprajzosok idéznek. Bálint Sándor szegedi, öregapám meg dombegyházi volt.
A két település elég közel van egymáshoz.