Mickey webnaplója

Kelés elég későn, 6.20-kor. A feketekávéból, kétszersült margarinos téliszalámis zsemléből álló reggeli bekapva. Aztán tovább a reggeli rutinok:  
Jigshaw puzzle kirakva, mahjongg lepusztítva, szózat megoldva, magyar wordle úgyszintén.
Mise, bevásárlás, gyógyszertár és zöldséges.
Parkolás lassacskán, mert kukások végezték munkájukat a ház előtt. Egyikük kesztyűjét levéve megsimogatta egy őket áhítattal szemlélő kisfiú buksiját.   
Felfelé a másfél emelet cuccokkal.
Sűrűn eszembe jut az altatóorvos kérdése: Fel tud menni a második emeletre gyalog?
Igen – válaszoltam megnyugtatására.
Most csak másfél emeletet kell terheléssel megtenni.
Háromszor kilenc lépcső. Újabban triolákban gondolkodom:
Egy-két-hár, egy-két-hár, egy-két-hár… és máris megvan az első harmad.
Aztán a második és a harmadik is.
Nem bánom, hogy annak idején nem a harmadik emeleti lakást kaptuk. Még harminchat lépcsőt kellene gyalogolni.
***
Szabad energiáimat lekötik a keresztrejtvények. A skandi rejtvényekben csak a kulcsbetűit írom be.
Játszom szókeresőt is. Időre megy.  
No és olvasok.
Most éppen a XVI. Benedekkel készített interjúkötetet.
Megválasztása után plébánosunk mosolyogva méltatta: Jó kis pápánk van!
Csakugyan jó pápa volt, igen tudatos, igen értelmes, igen pallérozott, igen alázatos.
Megmosolyogtam az egyik válaszát arra a kérdésre, hogy miért hagyta abba a szobabiciklizést: – Pillanatnyilag nincs rá szükségem.
Riporter: Tehát úgy véli, mint Churchill: No sports!
Pápa: Igen.
Még érdekes lehet, hogy megjegyzi: Van egy nagyon szép film Bakhita Szent Jozefináról, egy afrikai nőről…  
Szeretem a pápa gondolkozásmódját, sokszínű érdeklődését, tájékozottságát, zeneszeretetét.
Jó pianista volt.