Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,
Lovagolok fűzfasípot fújva,
Lovagolok szilaj nádparipán,
Vályuhoz mék, lovam inni kiván,
Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
- írta Petőfi Szülőföldemen c. versében.
Hát se fűzfasíp, se nádparipa,
vályú sincs, cserebogár sincs.
De van az agglomerációban négy unoka, négy korosztály, négy érdeklődési kör. Van születésnapozás, van éneklés, van közös étkezés, van hangzavar s talán van Houten kakaó is.
Vannak viccek, vannak felkérések hintáztatásra, vannak tornamutatványok, kacagás, sikítozás, ajándékozás.
Én például kaptam egy zöld levelecskét belekarcolt szívvel. Kaptam még egy összetekert mályvaszirmot.
Szép napot töltöttünk együtt összesen tízen.
Az időjárás is kitett magáért. Nem kellett megfőnünk a saját levünkben.
Kedves emlékek ezek a találkozások. Számukat gyarapítja a mai is.
***
D. vicce: utas kérdi a társától hol is vagyunk?
Nem látja, Székesfehérvár van kiírva. Nem hiszek én a kiírásoknak.
A múltkor is olvasom: NŐK. Benyitok, s vécé.
***
A pimasz mindenit a Szózat játéknak! Tegnap nagy keservesen találom el az ötbetűst: LILUL. Csak három L egy I és egy U.
Legközelebb ez lesz? FIAIÉI
Utolsó kommentek