Mickey webnaplója

Van egy Nyolc boldogság nevű katolikus közösség.
Nyáron Veszprémben ún. Betánia Napokat tartottak.
Ez kedves, oldott, közvetlen kapcsolatokkal járó alkalom: megpihenés, találkozás, növekedés az istenismeretben, kikapcsolódás és bekapcsolódás.
Ott hangzott el idén egyik elmélkedésben – az Új Ember c. hetilapból idézem:
„Gyűjtsük listába, mikor éreztük úgy, hogy Isten formálta az életünket, és keressük annak a lehetőségét, hogy ezt másoknak is elmondjuk. Így erősíthetjük a jót, és egyszersmind megmutathatjuk a világnak, hogy Isten működik benne.”
Némi formabontással illetékes elvtársat is idézhetném:
„Elvtársak, ne mindig csak a rosszat…”
De inkább a saját reggeli misénken elhangzottakat teszem ide: Jézus az álnokul feltett kérdésekre is szeretettel, türelemmel válaszolt. Pozitívvá oldotta a negatív támadásokat.
Kicsit ide hozható a Böjte Csabától hallott kijelentés:
Senkit se lehet jóvá szidni.
De Szalézi Szent Ferenc gondolata is ide vág:
Egy csepp mézzel könnyebb legyet fogni, mint egy hordó ecettel.
Lám, elkalandoztam, ha nem is messzire.
Megismétlem tehát az elmélkedés mondatait:
„Gyűjtsük listába, mikor éreztük úgy, hogy Isten formálta az életünket, és keressük annak a lehetőségét, hogy ezt másoknak is elmondjuk. Így erősíthetjük a jót, és egyszersmind megmutathatjuk a világnak, hogy Isten működik benne.”
Hát gyűjtsük!
Azt hiszem, hogy egy-egy tapasztalatot követően érdemes felírni a felismeréseket, mert könnyen elillannak emlékezetünkből.