Mickey webnaplója

A ma reggeli imaóra idézi a 62. zsoltárt.
A minket kereső Isten és az őt kereső ember kapcsolatának egyik legintimebb megfogalmazása az alábbi mondat.
„Lelkem szorosan átölel téged, és a jobbod szilárdan tart engem.”
                                                                     (9. vers)
Kell ehhez valamit hozzátenni?
***
Tegnap rávettem magamat, hogy személyesen felkeressem a szakrendelőt, mivel ismételt telefonhívásunkat nem fogadta az ottani recepció, és a központnak küldött e-mail megkeresésre sem reagáltak hetek óta.
Nos, autóval mentem oda.
Parkolójegyet váltottam, s aztán be a rendelőbe.
A recepciónál szolgáló hölgy meghallgatta a kérésemet, rátekintett beutalómra, és közölte velem, hogy csak négy nap múlva kérhetek időpontot a kardiológiára.
(Grr! Le a bürokrációval!!!)
Elgondolkoztam rajta, hogy nekem most dagad a lábam, most szaporább a pulzusom.
Érdekel ez valakit?
Hány hasonszőrű vár még bebocsátásra?
A vigasztaló a dologban, hogy nem vagyok egyedül e problémákkal, a nálam fiatalabbak hasonlók tünetekről panaszkodnak, az orvosmeteorológia pedig megerősíti, hogy a visszatért kánikula idézi elő ezeket.
Már májusban próbáltam rákészülni a forróságra.
De hát nemigen lehet.
Mit lehet itt tenni?
Lehet idézni az ezermester mondását, amelyet akkor ejtett ki a száján, amikor beletörött a vésője a betonba:
ETTŐL FÉLTEM!!!