Mickey webnaplója

Kezembe került egy jazz-pianista könyve: Duke Ellingtoné, címe: Mindenem a muzsika. (Neki elhiszem.) A Gondolat kiadásában 1979-ben megjelent kötetet Borbás Mária fordította magyarra.
Ellington anyja baptistának, apja wesleyánusnak tartotta magát. Mindkettő magával vitte fiát az imaházba. Anyja sokszor emlegette: Edward, rajtad van az Isten áldása. Ne aggódj soha! 
Amit fontos megjegyezni, hogy Duke rengeteg időt töltött kora jazz-zongoristái között. Elleste a kottát nem ismerők és a kottából játszók valamennyi fogását. Összhangzatot tanult. Majd életét a színvonalas zenélésnek szentelte. Mindig elegánsan lépett fel, és minden zenésztársától a maximumot várta el.
Néhány érdemes idézet a könyvből:
- Azt teszem, amit szeretek. Úgy érzem, igen szerencsés vagyok, mert órarendemet az Isten áldása kíséri, márpedig anélkül nem történhet semmi: nem volnék a kellő időben a kellő helyen, a kellő emberek között. Ha pedig ezek egybevágnak, Istent illeti a hála.
- Az ember csak részben élvezi a bölcsességet – minden bölcsességnek letéteményese egyedül Ő, egyedül Ő.
- Istennél tökéletes a megértés.
- Vannak sokan, akik több nyelven beszélnek. Mindenki a maga nyelvén imádkozik, és nincs nyelv, amelyet Isten meg ne értene…
- Egy régi mesében egy ember, aki nem tudott sem orgonán játszani, sem a szimfonikus zenekar hangszerein, Isten dicsőségére nekifogott cigánykereket hányni. Nem volt a világ legjobb cigánykerekezője, de ezt tudta a legjobban a világon. És Isten elfogadta áhítatát.
- Egy lány egy szép napon odajött hozzám, és azt mondta:
Tudod-e Duke, hogy temiattad újra a nyakamba akasztottam a keresztet!
- Az ember bármennyire is hozzászokott, hogy embertömegekhez szóljon, ha egyszer Istenhez próbál egyenesen szólni, dallal, zenével – az merőben más.