Hála Istennek, megértem a hetvennyolcadik életévemet. P. Nemeshegyi megfogalmazása szerint ez, ha nem is érdem, de teljesítmény.
Úgy kell hát elfogadni.
József Attila azt írta: harminckét évem elszelelt.
Mit írjak én? Jelentem, hetvennyolc évem – sutty – elszelelt…! Az ám, hazám.
Akárhány évet él meg az ember, mind gyorsan elszelel.
Esküszöm, hogy nem régi prózáimat kerestem tegnap, hanem egy saját dizájnt.
Én alkottam: Az I betű kivételével a DACIA szó mindegyike egy-egy félkör. Le is fotóztam 2016-ban. Ma pedig egy Dacia-hirdetésen akadt meg a szemem, ami ugyanezen stílusjegyek mentén készült, csak szögletes kivitelben. A FB-ra felpakolom mindkettő képet.
***
De ha már régi kéziratokban turkáltam, örömmel állapítottam meg, hogy valamikor egészen jól írtam. Kicsit sajnálom, hogy a fiókomban maradtak ezek a hosszabb-rövidebb írások, kicsit meg örülök neki, hogy a kiadás és szerkesztés, továbbá az ezekkel járó anyagiak végül is nem rongáltak meg engem.
Egy gonddal kevesebb. Nem kívántam belebocsátkozni abba a hamis érzésbe, hogy tudniillik miért nem fogy gyorsabban a könyvem, miért vesznek az emberek egyáltalán olyan kötetet, amelyet nem én írtam.
23-án a prédikációban elhangzott, hogy semmiféle vacakot nem viszünk át a másvilágra. Hát persze, hogy nem. Itt marad minden ingó és ingatlan dolog, s az enyészeté lesz. Ezerszer különb világ fogad majd odaát, teljes szellemi gazdagsággal, sok-sok dimenzióval. Ami meg itt marad, azért nem olyan kár.
***
Még messze volt az idő, hogy belépjünk az EU-ba, amikor onnan előadók érkeztek, hogy ráhangoljanak bennünket a közösségben ránk váró szépségekre. Egy szó ragadt meg bennem, amit azóta is többnyire az EU vezetőinek a szájából hallok: eltökélt szándékunk. Nekem ez éppoly durva kijelentés, mint a magyar parlamentben elhangzó követeljük szó.
Mindkettő arra céloz, hogy a szónok nem tűr ellentmondást. Szerencse, hogy nem eszik olyan forrón a kását, ahogy tálalják. Azt mondanám az erőszakoskodóknak, hogy hátrább az agarakkal.
Nem csak egy út vezet a hegytetőre.
***
A nap szóvicce:
Vendég: A SZÁMLÁT!
Fő úr: Ügyes! Nekem csak a szemem.
***
Ma reggel a parkban nálunk láttam egy mókust. Gyorsabban kapaszkodott fölfelé, mint ahogy én futok vízszintes terepen.
***
Muszáj folytatnom. Egykori telefonközpontosunk rímfaragásából idézek:
„Ünnepi dalomat zengem, a jó Isten éltessen engem! … Ti pedig mondjátok: Ácsi! Éljen soká Jóska bácsi!
Utolsó kommentek