Reményem szerint a Gutenberg-galaxisnak sose lesz vége azzal együtt, hogy elmozdulás tapasztalható a könyvek sorsát illetően. Jól mutatja ezt a könyvmegállók elszaporodása, ahonnan ingyen vihetők (cserélhetők) az olvasnivalók. Elsőszámú vesztesek – amelyek ingyen se kellenek már – a sokkötetes lexikonok, a szótárak, kézikönyvek, enciklopédiák.
Úgy jártak, mint a levélírás.
Ki akar ma tollat ragadni és vállalni, hogy sorai napok, hetek elteltével jussanak a címzetthez?
Ki akarja, hogy szakkönyve alapján tájékozódjék? Miért is akarná, amikor a számítógép hamarabb kidobja a keresett témára a választ.
Miért akarná, amikor a lexikonok sok helyet foglalnak a lakásban?
Ki akarná, amikor az enciklopédia adatai a lektoráláskori állapotokat rögzítik, s az idő elszáll felettük?
Ki akarná, amikor mire kiér a könyvtárszobába, mire levenné a polcról a megfelelő kötetet, a PC keresőprogramja kidobja a kívánt adatot.
Magam 2006-ban megvettem a 2007-es Larousse-t. Benne jeles emberek rövid életrajzával. Helyesen gondoltam, hogy azok közül, akiknek megelőlegezték, hogy 2007-ben is élnek, egy részük nem érte meg a 2007-es évet. Korrekt módon még egy-egy település lélekszáma a sem határozható meg. Folyamatosan változik.
Hát ezért foglalják a helyet a könyvmegállókban a lexikonok, a szótárak, enciklopédiák.
A legtöbb embernek ingyen se kellenek.
Egyszer egy kisebb könyvtár számítógépes nyilvántartását megkaptam. Végigböngésztem a 3000 kötetet, és csak öt olyat találtam közülük, amelyet szívesen elolvasnék.
Nem véletlen, hogy egyre-másra selejtezik ki azokat a köteteket, amelyeket senki sem kölcsönzött évek óta.
Mind ezek után is azt gondolom, hogy egy könyv kézbevétele kulturális élmény. Vastagsága van, ami mutatja, mennyit haladtam az olvasásásban. Illata van, semmi máshoz nem hasonlítható könyvszaga. Kézbefogható, fantázianyitogató.
Éljenek a jó könyvek!
Utolsó kommentek