Mickey webnaplója

- Ha valaha is bizonyítható lenne Isten, akkor az már nem lehetne Isten.
- Isten saját képére teremtette az embert. Ez a „saját képére” azonos a szakralitással, ami minden embert összekapcsol egymással, mégpedig a legmagasabb teológiai rendben: az Isten gyermeke fogalmában… Szinte bizonyos, hogy nem fogjuk fel ezt a titkot.
- „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá”… Nem kapcsolódnak hozzá feltételek. Az isteni gesztus nem igényelt tőlünk semmit, ami méltóvá tehetne rá. Az emberi sorsban ez az egyetlen lélegzetelállító valami ... Nem áll szabadságunkban kiszakítani magunkból, mert nem áll szabadságunkban nem-emberré lenni.
- A világ legfenségesebb eseménye egyetlen mondatban megfogalmazható:
„Et incarnatus est de Spirito Sancto ex Maria virgine, et homo factus est.” (és megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett.)
- A vallási jelképeket mellőzték… Valójában az állam jelszavakkal fogalmazta meg a társdadalom számára az illendő, a követendő eszmét… Ezeket az eszméket úgy tüntették fel, mintha a társdalomban gyökereznének, pedig valójában az állam által politikai megfontolásból kreált jelszavak voltak.
- Az intézményesített szekularizáció mögött álló állami tekintély lefokozta, megvetésre ítélte a vallást, annak előírásait, felszabadítottnak hirdette az embert minden addigi, az istenhitben gyökerező morális parancs alól. Ekkor ledőltek a társadalmat addig irányító korlátok…
- A törvény előtt lehetünk egyformák, de a legelemibb jogok sem következnek ebből: hacsak úgy nem, hogy szabadon éhen halhatnak akár tömegek, vagy szabadon meghalhatnak hajléktalanul.
- Terjed a nihilizmus, mely a fiatalságot a kötődésektől való félelemhez vezeti (házasság, család, gyermekáldás stb.)
- Lehet egyenlőséget tenni a különféle vallások között, de nem lehet föléjük emelni a vallástalanságot.
- A lét a tökéletesség felé irányul, a szép tehát a létezés tökéletességében találja meg önmaga definícióját.