Mickey webnaplója

Ma mindenszentek ünnepe van. Péntek. Nem állami ünnep. A boltok bezárva.
Az örvendező zsoltár szövegét kicsit átalakítom: Mindenszentek Istent dicsérjétek. Daloljatok az Úrnak citerával és zengő muzsikával. Harsona zengje s búgó kürtök őt. Ujjongjatok az Úr s király előtt!
November első napján nyugodtan mászkálhat az ember rövidnadrágban.
Meleg az idő.
Gyorsan leírom, mert a változás a küszöbön áll. A fák tudják ezt, ledobták lombjaikat.
***
Az USA választ. Megismétlődik Amerikában a nyolc év előtti cirkusz?
Kit választanak meg?
Trumpot vagy a trumplit?
Nem irigylem őket.
Ahogy az idő eljárt felettem, szokásommá vált, hogy elmélázzak az általam ismert neves emberek életkorán.
Hogy ki meddig élt?
Rácsodálkozom az esetek többségében, hogy hozzám képest sokan fiatalon haltak meg. Megelégedéssel nyugtázom, hogy én még mindig bírom magamat, ha olykor nyavalyogva is.
Nem vagyok vele egyedül.
Volt kollégám, Szabó Feri versben emlékezett meg anyjáról, aki fél évszázadot ha megélt. Joggal vetette fel az idős költő, hogy immár saját leánya lehetne korán elhunyt anyja.
Hasonlóképpen érzek én is. Apám 49 volt, amikor elhunyt. Én meg megyek a 79 felé. Ugye, fiam lehetne. Ám képzeletemben mégis egészen más a helyzet.
Apám az idősebb.
Ő az öreg őszülő-ritka hajával. 49 évesen is ő az öreg. Fura ez nagyon.
Jogosan vetem fel: Arra a kis időre, ami nekem még hátravan...
Ezt a szöveget B. A. jezsuitától örököltem, aki folyton emlegetett még hátralévő három évet, amiből vagy tizenöt lett.
Másrészt fülemben cseng a 102 éves Ö. L. SJ megjegyzése, aki szerint egy pillanat alatt elsuttyant az évszázadnyi idő.
Mind a kettő igaz. És nekem is igazam van, hogy 78-at megélni, ha nem is érdem, de teljesítmény.
Köszönöm.