Emlékezni sokféleképpen lehet. A digitális kamerák korában talán a legkézenfekvőbb a fotók, videók megtekintése, de visszaemlékezhet az ember naplója olvasgatásával, vagy egyéb módokon, élményei felidézésével: adomázgatással, s még ki tudja, hányféle módon.
Mivel a családunkban meglehetősen általánosnak volt tekinthető a karéneklésben való részvétel, tegnap este előszedtük a hozzám került kottapéldányokat és jó órát töltöttünk az olvasásuk által felidézett zenék világában.
…amikor még nagyon sok motettát énekeltünk
…amikor gregorián misét intonáltunk
…amikor fújtuk a pattogó spirituálékat
…amikor Németországban kaptunk egy bajor énekválogatást
…amikor kimásoltam számos nemzet himnuszát
Mindhez megannyi élményem fűződik.
Másokhoz meg Zs. tud hozzászólni.
Énekeltünk a vonaton
énekeltünk az ócsai templomban
énekeltünk az esztergomi bazilikában
énekeltünk a Mátyás-templomban
énekeltünk a nyári táborokban
Énekelt Zs. a Csaba utcában, a városmajorban.
Tegnap, december 16-án született Kodály Zoltán még 1882-ben.
Kiderült, hogy zongorista nagybátyámat tanította a zeneakadémián, de nemcsak Kodály, hanem Bartók is. Autogramjuk szerepel Horváth L. indexében.
Hát ilyen kicsi a világ.
Még megjegyzem, ha Kodály csak a tinikorában írt Stabat Materjét írta volna meg, no meg az intermezzót a Háryból, már nem élt hiába.
De sok művet hagyott hátra, pl. a Mátrai képeket.
Az éneklés folytatódik. Zs. saját közösségét bátorítja, hogy énekeljék közösen az dalirodalom remekeit.
2024.12.17. 10:59 emmausz
A zene is ilyen
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2318753582
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek