Új kerékvágás
Bementem a kórházba, majd kijöttem a kórházból.
Volt, aki elhunyt ott tartózkodásom idején, volt, aki esélyt kapott a változtatásra.
Voltam én már ott korábban.
Akkor egy lábait vesztett cukorbeteggel néztük az ablakból az utca forgalmát. Megjegyezte, hogy korábban egy nap 27 Trabantot számolt meg, amelyek elhaladtak az utcán, de most már csak hármat.
Mindez évtizede volt.
Manapság persze már egyetlen Trabant se húz el az úton.
- Viszont a közeli fán egy barna mókus mozgását figyelhettem sokáig, mígnem eltűnt a szemem elől. - Másik felfedezésem a negyedik emelet magasságából kitekintve a sok kilométerre levő városligeti léggömb feltűnése. Ráértem hosszan szemlélni az érdekes látványt. A léggömb piros-fehér csíkos, és amennyire emlékszem, Szinyei Merse Pál álmodta egy ligetet ábrázoló festményére a csupán a fantáziájában létező léggömböt. Íme, megvalósították, mint a Sixtus-kápolna Michelangelo által festett képén lévő alabárdos katonák ruházatát, fegyverzetét a svájci gárda viseleteként.
Kedves színfoltja lett a városnak. Eredetibb, mint a sok helyütt felépített óriáskerék.
- Különlegesen szép volt talán a 10.-i napfelkelte. Isten üzent vele. Több felvételt készítettem róla a mobillal, s ha majd hajlandó a számítógép befogadni az újabb fotókat, megmutatom, milyen élményben volt részem.
- Kicsit szerényebb téma, a hajnal képe füstölő kéményekkel, háztetőkkel.
- Fotóztam, amit csak érdemesnek találtam rá. Pl. a menekülési útvonalat. (Már korábban is megtettem kórházi tartózkodásom idején.) De hát újra jól kifejezte abbeli vágyamat, hogy innen el, amilyen gyorsan csak lehet.
- Domi unokám szereti a humort. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte mit jelent az, hogy beteghűtő, betegwc, betegszoba. Azt, hogy tatarozni kellene a szobát, megjavítani a hűtőt, a wc-t.
Jót nevetett a feliratokon.
Legyen itt most csak ennyi.
Ha nincs jobb dolgom, majd folytatom a benyomásaimat tükröző beszámolómat.
További mozaikszemek
- A 4. emeletről ragyogó a kilátás. Úgy lehet innen fotózni, mint az emeletes vonat felső traktusáról.
- Szívmelengető volt annak az orvosnőnek a hozzáállása, aki erőt kívánt táplálni az idős úrba, aki késő este azután elhunyt. RIP.
- Nővérke a XXI. században. Tudni akarta a pontos időt. Odalépett a mobiltelefonomhoz, megnyomta oldalról, ahogy kell, és leolvasta a pontos időt.
- Várni, várni, és újra csak várni. Mit is? A reggelit, a várható injekciókat, a vizsgálatokat, az étkezéseket, a gyógyszereket, a vizitet, a zárójelentést.
- Reggel: a két tasak tartalmát pohár vízben feloldva 9 h-kor, a másikat 14 h.-kor kell bevennem.
Az orvos szerint a másikat ráérek 16 h-kor bevenni.
Én nem siettem el a dolgot, 18 h-kor vettem be.
A tasak használati utasítása szerint a beavatkozás előtt 4-6 órával kell bevenni. És hogy az mikor lesz…?
A beavatkozásra másnap délben került sor. Petit malheur.
- Béltükrözéskor színes monitoron láttam magamat belülről, rózsaszínben vastagbelem járatait. A mozgó kamera által mutatott kép leginkább egy porszívó gégecsövére hajazott, amelyet belülről szemlélünk.
- Hangok a folyosón.
szopránban: nővérke… nővérke… nővérke… nővérke… nővérke… nővérke…
basszusban: eee… eee… eee… eee… eee… eee… eee… eee…
Robi videóját idézte bennem, amiben egy hang a különféle magasságú hangokra vox regissel válaszol. Itt csak a vox regis hangzott el, unásig és azon túl is. Egy mélyhangú bürge hangjához hasonlított leginkább.
- Gyomortükrözés.
Este: Nem eszik, nem iszik, nincs reggeli, nincs gyógyszer se, nincs víz se.
Reggel: a reggeli gyógyszereket két korty vízzel kell beszedni.
Orvos: Miért vette be a gyógyszereket reggel?
- Az orvost az különbözteti meg a személyzet többi tagjától, hogy sztetoszkóp lóg a nyakában.
A nővéreket fehér hosszúnadrágjukról lehet felismerni.
- A „tábornok” kicsi, és visszhangzik tőle a folyosó. Lehet tudni, hogy mikor merre jár. Mindig harsány hangon beszél, mindig igaza van.
- Abszolút pozitív, hogy nem vittem be rádiót, s nem láttam tévét. Öt és fél napig nem hallottam, nem láttam Magyar Pétert, sem az EU vezetőit, sem Zelenszkijt. Ilyen velem Rómában fordult elő, amikor is egy hétig nem hallottam egy kukkot se Gyurcsány Ferencről, akinek a képével minden napilap folyamatosan tele volt BP-en. De említhetem Nigel Farage-t is, aki örömmel vette hazája kilépését az EU-ból, mert mint megjegyezte, nem kell tovább „gyönyörködnie” Guy Ferhofstadt képében.
- A test nem tehet semmiről. Mi irányítjuk a testet.
Egy nehéz és egy könnyű
A kórházból a fogyás reményével távoztam. A dietetikus szerint a kalóriákat kell számolni, megsaccolni. Egyelőre elég szigorú vagyok magamhoz. Nem először diétázok, de valószínűleg utoljára. Irány a mínusz 30 kiló. Másfél hónapja 115 voltam. A kórházban szűk 110. Jelenleg 105 kg.
Meglepődtem a gyorsaságon.
Vannak fokozatok a kilók elhagyásában. Az első, hogy balkezem kisaraszával átérem a jobb csuklómat. Ha sikerül tovább, akkor a jobbal is át fogom érni a balt. Ezek pillanatnyi örömök, de valósak.
A régi kerékvágásról próbáltam írni. Ez azt jelenti, hogy reggelenként agyfrissítés céljából háromféle szózat jájtékot űzök, meg egy 100 részes képösszerakóst játszom.
Ma beírtam: BARÁT. Két betű jó helyen volt, egy harmadik is talált, de rossz helyen szerepelt.
Beírtam: HÁRÍT.
Talált, süllyedt. Vagyis vége a próbálkozásoknak.
***
Egy német vicc a végére:
Adóbevallásában a "Hány személyt tart el?" kérdésre, egy berlini állampolgár így válaszolt:
4,1 millió bevándorlót,
4,4 millió munkanélkülit,
900 000 börtöntölteléket,
50 kretént a parlamentben, valamint
az egész Európai Bizottságot.
Bevallását visszaküldték azzal, hogy válaszai elfogadhatatlanok.
Az állampolgár erre egy kérdéssel válaszolt:
- Miért? Tán kihagytam valakit?
Néhány engem foglalkoztató gondolat
Jézusról Szent Pál megjegyzi, hogy „minden általa és érte teremtetett”. (Kol 1,16)
Ez a Messiásban hihetőleg fokozatosan tudatosult.
Mindenesetre 12 évesen már nem őt tanítják a papok, hanem ő magyaráz ellenállhatatlan éleselméjűséggel amazoknak napokon keresztül a templomban úgy, hogy nem győznek rajta csodálkozni.
Később, nyilvános működése során mindazt értésére adta hallgatóságának, amit az evangelisták később leírtak, de nem terhelte őket mindentudásával. Sem azokat a felfedezéseket nem szellőztette meg, amelyeket azóta a tudósok az évezredek során összegyűjtöttek, sem azokat, amelyek még ezután várnak felfedezésre.
Mi azt se tudjuk, hogy merre van a fölfelé. A tejút rendszerében fityegünk, és azt tapasztaljuk, hogy az univerzumnak nincs se vége, se hossza.
Mi – be kell látnunk –, hogy még egyetlen élőt sem tudtunk összerakni az élettelen anyagból.
Nem is folytatom. Csupán rácsodálkozom, hogy az Ige (Vö. János prológusát, Kezdetben volt az Ige) mérhetetlen tudását nem zúdította az emberekre, csak azt az utat mutatta meg, amelyen járva életünk Istennek tetsző élet lesz.
***
Szőnyi Zsuzsa könyvének (A Triznya kocsma) 128. oldalán írja Huszárik Zoltánról, hogy „néha jó útra szeretne térni, mint egyik este, amikor rendes időben megjelent vacsorára. [Triznya] Matyi kérdezte, milyen bort töltsön, fehéret, vagy vöröset? Legalább ásványvizet igyál!
- Nem, köszönöm – mondta Huszárik –, bennem már a víz is fröccsé válik.”
Az én időnkénti jó útra térési (lefogyási) kísérletem valamennyire Huszárik sztorijára hajaz. Bennem ugyanis minden elfogyasztott valami plusz kilókká változik. Persze azért nem adom meg magamat.
***
Volt – van – lesz
Jókai művei tele vannak régi szavakkal, latin szavakkal, egyes mesterségek által használt szavakkal. Ő a múlt.
A ma fiatalsága tele van angol szavakkal, rövidítésekkel, kifejezésekkel. Ők a jövő.
Mi meg a jelenben már alig értjük Jókait, és még alig értjük az angol, zömmel technikai zsargonszavak jelentését, értelmét, hasznát, az általuk kínált komfort lényegét. Inkább arra koncentrálunk, hogy miképpen semmisíti meg a technika az emberi kapcsolatokat.
A csángó a jelenben él. Azt tartja: Vagyok, aki voltam, leszek, aki vagyok.
Utolsó kommentek