Mickey webnaplója

Azt írja Yehudi Menuhin könyvében (Az ember zenéje), hogy
- amióta ember él a földön, a zene egyik célja az, hogy örömöt szerezzen nekünk. A másik pedig az, hogy megmondja az igazat.(
Az elsővel könnyebb azonosulni. A másikkal is nagyjából, de az igazság sokszor kellemetlen. (Pl. a dodekafon zene, pl. az aranymetszések gyakorisága Bartók zenéjében.) Igazak, de túlságosan szokatlanok ahhoz, hogy az euklédeszi hangkiosztáshoz szokott fülünk bevegye őket.
- Menuhin azt írja, hogy a túl sok elemzés zavarossá teheti az intuitív forrásokat. A kortárs zene több mint fél évszázada küszködik ezzel a problémával. Véleménye szerint az avantgarde muzsika túl határozottan tette le a garast az elemzés, a mérés és a struktúra mellett az igazi szabadság rovására, míg a pop-rock az ellenkező végletbe esett, mert kizárólag az érzéki hatást hajszolja, megfelelő kidolgozás nélkül. Mindkét végletet az érzelmek finomabb árnyalatai sínylik meg.
Nincs okom vitatkozni vele.
És még:
- A moog szintetizátor igazán olcsó módszer, hogy ne kelljen muzsikusokat szerződtetni, és éppoly ártalmas, mint a művirág, amely tönkreteszi a természetes ízlésünket.
A felvetés elgondolkoztat. A második emelet erkélyén kibukó virágáradatról az arra sétáló meg nem tudja állapítani, hogy művirág-e vagy sem. Mindenesetre a művirág alacsonyabb rendű az élőnél. Erről nem is érdemes vitatkozni.
- A Muzak (egyfajta háttérzene) zeneáradata ellen tiltakoznunk kellene, amely harci gázként hömpölyög az erősítőkből – sérti szuverenitásunkat és behatol magánéletünkbe.
Egyet kell értenem vele. Engem is módfelett zavar az üzletközpontokban nonstop hangzó háttérzene. De ugyanígy idegesít a tévéadások szövegei alatti folyamatos dobolás. Miért kell bennünket megalázni ezzel a polgárpukkasztó nyomorúsággal?
- A zenéhez sokszerűen jó közelíteni. Az előadásunk hogy értelmes legyen, arra kell támaszkodnunk, amit embertársainkról tudunk: a zeneszerzőről, gondolatvilágáról és a muzsikusokról, akik üzenetét felfogják és közvetítik.
Segít az eligazodásban a zenészek életéről szóló megannyi könyv, a zenészekkel kapcsolatos anekdoták olvasása. Sokszor éltem (és élek) velük.
- Az olvasás, közművelés és a modern tömegtájékoztatás adta töméntelen ismeret arra kényszerít, hogy a világ civilizációinak letéteményesei legyünk, afféle fáradt éjjeliőrök, akik egy holt kincsekkel teli múzeumra vigyáznak…
Meg kell osztani ezeket a múzeumi kincseket valamennyi érdeklődővel.
- A zene éppúgy hozzátartozik a teremtett világhoz, mint az óceán, megfoghatatlan, mégis tapintható, láthatjuk s hallhatjuk. Tengerként árad szét bennünk, lelkünkhöz szól.   
Jobb végszót nem is találhattam volna a rövid fejtegetésekhez.