A nap meglepetése, sőt inkább ünnepe, hogy súlyom neméri el a három számjeggyel kifejezhető állapotot.
Ez újabb reményt ad hozzá, hogy letornásszam magam 92 kilóra, mint a paleoketogén diétával, vagy még lejjebb, megcélozva a 80-at, amennyi fiatal felnőtt koromban voltam.
Egyelőre az ábrándok világába tartozó dolgok, mégis feltűnnek valahol a lét horizontján, és optimizmussal töltenek el, ami nagyon rám fér.
Cukrom 7,9, egy hete 9,1 volt.
Csak így tovább, csak így tovább.
Az úton nem jó megállni, mert akkor fel kell tápászkodni.
Csak menni, menni,
s nem mindegy, mit enni.
Rövid olvasmányokon élek, mert a hosszas témájú könyveket már elolvastam.
Lehet, hogy hamarosan felkeresem a könyvmegállót. Hátha akad valami…
A séta különben is rám fér.
(Most már korábban szűk ingjeim is rám férnek.)
2025.02.18. 10:30 emmausz
Van tovább
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7018798788
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek