Néhány napja a késő esti órákban a Katolikus Rádió adását hallgattuk. nevezetesen egy interjút hallgattunk, amit Dr. Vojcek Lászóval készítettek.
A beszélgetés zárógondolatát törekszem pontosan megidézni, mert alapvető fontosságú.
Általában az orvoslás, de az orvosmisszió szlogenje is lehetne, amit a professzor úr megfogalmazott:
„Mi orvosok megvigasztalni mindenkit tudunk. Fájdalmát enyhíteni ritkábban, meggyógyítani meg még ritkábban tudjuk. Az Isten gyógyít, mi csak oltókések vagyunk.”
Azt hiszem, ez tényleg az egészségügy mottója lehetne.
Arra gondolok, hogy az ápoltak közül a legprecízebben alkalmazott eljárások ellenére is elhunynak sokan a kórházakban. Az orvosoknak hatalmas alázatra van szükségük ahhoz, hogy végső tehetetlenségüket felismerve (a halállal szembeni tehetetlenségük ellenére) próbálkozzanak a betegek meggyógyításával.
Ide vág a korábban idézett Ratzinger gondolata, miszerint a kormányoknak nem feladata a nemzet tagjainak boldogítása. És ide vág, amit reggel hallottunk a prédikációban: Nincs olyan ember, aki az életét fizikai vagy szellemi szenvedés nélkül megússza.
Ez a világ már csak ilyen.
Van benne ez is, az is.
Ezekből meg azokból mi is kivesszük a részünket.
Mindezzel együtt a világ csodálatosan szép, benne mindent összevéve jó dolgunk van.
2025.02.20. 10:45 emmausz
Idézek
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2018800404
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek