Ma már-már március másodikát írunk.
Az erkélyre kiülve megcsap a tavasz lehelete.
A nap melege, a gyenge északias szellő jótékony hatással van kedélyvilágomra.
Amint Arany Jánosnak Toldi Miklós képe, nekem Balassi Bálint verse, abban is a benne megrajzolt szép természetleírása „lobog fel majd kilenc-tíz emberöltő régiségben”.
Hát hogyne, amikor így ír:
Egy katonaének,
In laudem confniorum
(Csak búbánat nótájára)
Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél.
…
Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok,
Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló oskolájok,
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség s fáradtság múlatságok.
…
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!
Korunk éppoly puskaporos, mint amaz volt. De nem az tetszik e versben, hanem a frissesség habzsolása.
Kívánok mezőnkbe sok szép madarat,
szép harmatot,
jó illatot,
szép ligetet,
erdőt,
sétáló palotákat mindannyiunknak.
A harcot pedig mellőzhetjük.
2025.03.02. 13:05 emmausz
Vitézek és vitéznők
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8318807732
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek