Mickey webnaplója

Egy éve nem mentem fel a balatoni völgygát közelében emelkedő hegyecskére, idén pedig nem mentem fel a Piliscsaba fölötti Nagy Kopaszra, pedig az új kilátóból ellátni Esztergomba, és jól kivehető a bazilika. Mobillal készült képet láttam róla. Elképzeltem, hogy az a távoli világos pont csakugyan a bazilika.
Mostanság mindent képekkel dokumentálunk. Itt vagyok én pl.
egy salétromos fal,
egy kovácsoltvas-kilincs,
egy megcsillanó pókháló ugyanúgy fotótémám, mint
a felhők,
az iszamos kövek,
a hullámzó víztükör,
 a ködbe burkolódzó távoli ormok,
a repkedő madarak,
az érdekes viseletek,
a híres emberek és
a hírtelenek megmutatásával.
Így fordult elő, hogy az idei nyaralásunk során kilencven mobillal készült nyers fotót kellett kissé beállítanom, és több mint háromszáz digitális kamerával felvett képet.  Négyszer fogtam hozzá a nyers képek gatyába rázásához. Ilyenkor arra törekszem, hogy olyannak láttassam a képet, mint amilyenként megjelent recehártyámon a képélmény.
A művelet kissé fárasztó. Állandó odafigyelést igényel, csakúgy, mint a szövegek korrigálása. Ráklikkelek a képre, és azonnal tudom, hogy milyen manővereket kell alkalmaznom ahhoz, hogy a kép gazdagságát megjelenítsem. Ez nagyon sokszor ismételt mozgásokkal jár és meglehetősen unalmas. Bár a képek életre kelnek a művelet során.
Nem állítom, hogy minden felvételt megmutatok – különös tekintettel a személyiségi jogokra -, de néhány képet naponta a FB-ra teszek.
***  
Zene. A prédikátor könyvének szövegére írt szám. A Turn, turn, turn. Immár az ausztrál együttes előadásában.     

Mekkora szó volt, hogy az antikváriumban találtam egy 1926-os Larousse-t. Aztán a nyolcvanas években kerestünk valamit benne. A vendég franciák megmosolyogták a korhatag enciklopédiát. Merthogy annyi minden megváltozott azóta. Ez igaz.
2006-ban vettem egy korszerűt Sens-ban. Ma 2020-at írunk. Annyi minden megváltozott azóta.
Pl. a világ népessége. pl. a megapoliszok, pl. a világjárványok, pl. a klíma., pl. a gerjesztett erőszakosság mértéke.
Gyerekkorom egyik kedvenc könyve az általunk csak búvárosnak becézett kötet, amelynek a becsületes címe A technika csodái volt (Dante, a 30-as évekből). Most meg a kezembe került egy, a Reader’Digest kiadványa, a Hogy is van ez? című, a kilencvenes évek elejéről. Amit ír, az helyénvaló, de azóta 30 év telt el lázas kutatások közepette. Ami akkor úgy volt, az ma nem úgy van, mára elavult a felvázolt technika és a tudomány is ellépett az akkori időktől.
Mintha egyáltalán nem lehetne lépést tartani a tudomány, a technika fejlődésével, a felfedezések sokaságával.
Persze Karinthy ezt is megírta, amikor kijelentette, hogy minden másképp van.  
Van azonban egy könyv - A könyv -, azaz a Biblia. Ami benne van, az ezer évek óta úgy van. Jézus kellő határozottsággal hozta tudomására hallgatóságának, hogy ez a világ elmúlik, de az ő igéi el nem múlnak.
S tényleg.
Az idők folyamán időről időre, megpróbálták kétségbe vonni a messiási szavakat, de mindhiába. Ma ugyanúgy csak közösségek mentén, csak szeretetben élhető a világ. Lehet ellene kapálózni, de halált, békétlenséget hoz magával minden ellenszegülés.
Azért mindig megpróbálják egyesek jobban tudni, mi kell a társadalomnak, mi kell a természetnek, mint aki alkotta, és kinyilvánította a használati tudnivalókat.
Rendre csődöt kell jelenteniük az idők haladtával.
A Földön mindenkinek az a jó, ha tiszta vággyal szól a Teremtőhöz: Legyen meg a te akaratod!
Hát legyen meg!
***
Zene. Keresem a jazz piano-lemez egyik számának a címét. Ma rábukkantam. Azt az állítást igazolja, hogy a jazz zongora voltaképpen ritmushangszer. J. P. Johnson: Steeplechase rag, azaz gátfutás rag.
https://www.youtube.com/watch?v=NDLFGiNdxx4

Évek óta az történik, hogy egyhetes balatoni nyaralásunk során elromlik az idő. Próbálok óvatosan fogalmazni, mert mi az, hogy elromlik? A mi gyakorlatunkban ez általában esős időt jelentett. Az volt az érdekes, hogy változó naptári időszakokat töltöttünk a tó mellett, de a viharos hidegfrontok ránk találtak a Balatonnál. Idén ez csak kicsit volt igaz. Egy éjszaka zuhogott az eső, egy nap hűvös volt, egyébként kifogástalan időt fogtunk ki. De mire hazajöttünk kánikula fogadott. Ez most is tart, s előreláthatóan egész héten így lesz.
Tartottam tőle, hogy engedélyhez kötött gyógyszeremmel való ellátásom bürokratikus útvesztőbe torkollik.
A covid fertőzésveszély miatt kell-e most engedély egyáltalán?
Ha igen, mi a lebonyolítás módja?
Kórházi szívgyógyászat?
Kerületi kardiológia?
Körzeti orvos?
A háziorvos szerint bejelentkezünk a kardiológushoz, aki interneten átküldi neki az engedélyt.       
Bejelentkeztünk a kardiológushoz, aki azt kérte, hogy a kinyomtatott engedélyért kocogjunk el a rendelőbe.
Így is lett.
Kezemben az engedéllyel elmentem a háziorvoshoz, akitől a kardiológus azt kérte, hogy csináljon egy EKG-t, s azt majd juttassam el hozzá. Tudtam, hogy a háziorvos nem csinál EKG-t, ezért kértem tőle egy beutalót, amihez a helyi szakrendelőtől időpontot kell kérnem, s az elkészült EKG-val kell felkeresnem a kardiológust. Tudom, hogy eddig is nehéz volt követni a cikk-cakkokat, de nekem se volt könnyebb. Még megjegyzem, hogy a kardiológus is tud EKG-t készíteni, volt már benne részem.
Ami megnyugtató, hogy az előző szívgyógyász már nincs státuszban. Nem kedveltem, mert egyik gyógyszergyárról kijelentette, hogy nem tud gyógyszert készíteni, gáncsoskodott a jogosítványom engedélyezésekor, s visszarendelt volna, hogy beállítsa a vérnyomásomat, ami 25 év óta nem sikerül senkinek. Nem mentem vissza többé hozzá. Most már nem is találkozunk az előzőek miatt.
Nem könnyű a megöregedés.
Pio atya legyen velünk!  

A balatoni közös nyaralás 2005-től évente megtörténik. Minden évben egy drukk, hogy rendben megérkeznek-e távoli településekről, s még távolabbról a családok. Engem óva intenek a hosszabb utakon sofőrként való részvételtől, noha emlékezetem szerint még soha senki nem került kórházba lagymatag vezetésem miatt.  Persze a jövőbe senki se lát, én se.
Vonaton utaztunk, IC-vel. Jó korán kimentünk a vonathoz, így senkit nem kellett felállítanunk amiatt, hogy a helyünkön ül.
Évek óta a feleség főz 13-20 főre. Most előre megnéztük, hogy az elmúlt években miféle ételek kerültek az asztalra. Tettük ezt azért, hogy új szortiment egészítse ki lehetőség aszerint a megszokottakat. A világ vicce, hogy minden évben szinte hajszálra azonos volt a kínálat. Néha egy-egy étterem, halsütő megkeresése borította fel a szokott rendet, de igazán új menüpontokat nem találtunk. Idén elmaradt a palacsinta, viszont D. tippje bejött: sikere volt a sült hasábburgonyának.
Ha a régi nyaralásokkal összehasonlítom a mostaniakat, azért bőven van eltérés. Régen a 424-es fújta ránk a gőzt már felszálláskor. A szénpor meg egyre szállt a levegőben. Ha a szemedbe került, szerencse kellett hozzá, hogy elkerüld a szemorvost.
Egyszer Velencén a vonatra várva megettek a szúnyogok. Nem lehetett érdemben tenni ellenük semmit, olyan tömegesen támadtak.
Fenyvesen pedig a nyaralót lepték el, és se égen, se földön nem lehetett szúnyogirtót kapni. Viszont hatalmas hőség volt a nyaralóban.  
Ehhez képest idén nem volt okunk panaszra. Senki nem törte bokáját az ugrálóban, békén hagytak a szúnyogok, kellemesen meleg és tiszta volt a tó vize, és ami lassan csodával ér fel, bár felnőttek az unokák, kivált a franciák, mégis eljöttek, immár tizenötödször.     
Az utolsó előtti este szabadtéri mise volt a Szántódpuszta feletti dombon a Szent Kristófról elnevezett kápolna szomszédságában. Sok százan eljöttek autókon. A kaszált rét kakukkfű illatot árasztott, a felhők asszisztáltak a miséhez, a nap pedig alábukott, s átszínezte a vidéket. Enyhe szél borzolta a fákat, és nem is lett volna semmi baj, ha nem egy szál trikóban üljük végig a jó órás misét.
A FB-ra ma erről az epizódról teszek fel képeket.
 

Ma mi megjöttünk a Balatonról. Az egy hetes időszakban volt részünk jó időben, változó időben és esősben is. Megnéztük az üstököst egy éjszaka, mert legközelebb 5000 év múlva lesz látható, és nincs türelmünk kivárni. Voltunk a Zamárdi kilátójában.
Tavaly nem jutottam le a tóhoz lustasági szempontok miatt. Idén lejutottam, de nem vittem magammal úszógatyát. Kár, mert nagyon kellemes volt a víz. Azért combig belehatoltam a matériába. Jövőre viszek magammal úszónadrágot is.
Hazafelé légkondis vonaton utaztunk. Az utasok 95%-a maszkot viselt.
A kalauz is.
4% nem vett fel maszkot,
1% félmeztelenül üldögélt a helyén. Nagyon kigyúrt fickó volt. Talán arra gondolt, hogy senki nem meri számon kérni a  maszktalanságát.
S tényleg nem.
A kalauz se.
A Déli pu.-nál unokánknak jegyautomatán akartunk metrójegyet venni. Kettőt. Bedobott a feleség 700 ft-ot, ahogy kell. A gép kiadott egy jegyet, és nem adott vissza pénzt. A BKK iroda alkalmazottja kijött segíteni, de nem járt sikerrel. Széttárta karját s azt mondta, hogy a szolgáltató cég panaszirodáján tehetünk észrevételt. Én itt teszek észrevételt, mégpedig azt észrevételezem, hogy az utánunk jegyet vásárló ember is bukott 150 ft-ot, ugyanis nem kapott vissza semmit 500 ft-jából, csak egy jegyet adott neki a gép.
Üdvözlöm a szolgáltató céget! S kapitalista szemszögből értékelve a történteket, azt gondolom, hogy ÜGYES!
A tegnapelőtti napon még nem voltam gépközelben: Isten éltesse a Kingákat!
Ma, mint a mellékelt ábra mutatja, gépközelben vagyok.                   
Isten éltesse az Annákat!

Tényleg nem, vagy csak én nem.
Adva az egyik gyerekmondóka:
Jóska! Poloska.
Felmászott a toronyba
megkérdezte: Hány óra?
Fél tizenkettő.
Szamár mind a kettő.
Jóska, poloska. Rendben van, a rím és a ritmus kívánja, különös értelme nincs, legfeljebb csúfolódó.
Ugyanígy a fél tizenkettőre rímel a szamár mind a kettő.  Melyik kettő?
Csak Jóska mászott a toronyba, hogy megérdeklődje az óra állását. Tényleg szamár, mert elég lett volna feltekinteni az órára. No, ezt még sose tudatosítottam magamban.
Adva a nevek sokasága:
Pl. a külügymin. neve: Szíjjártó Péter. A Péter (kőszikla) rendben van. Igazán a szíjgyártó mesterség is, de ez sose esik be, mert minek. Ahogyan az se, hogy Gulyás Gergely is szakmáról neveztetett.
Se vége se hossza a nevek jelentésének. Pedig Schweinsteiger névjelentése kissé bizarr, az óbudai textilgyáros neve a helyi patak (Aranyhegyi) nevének tükörfordítása: Goldberger. Nem is folytatom.
Inkább megkérdezem, hogy hogy hívják az ostoba csalogányt?
Hüle fülemüle.
***
Írtam már, most abbahagyom a versírást, mert eszembe jutott valami (Karinthy).
Nyár van nyár, hurrá, zuhog az eső. Pihenek egy kicsit.
Akkor legyen a zene: The Beatles: Rain
https://www.youtube.com/watch?v=cK5G8fPmWeA

Jézus példabeszédet mondott a tömegnek: A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve ez. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle? Ő azonban így felelt: Nem, nehogy a búzát is kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba! (Mt ev.)
Magyarázata:
Aki a jó magot veti, az az Emberfia [Jézus]. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti – az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!        (Mt ev.)
Rávetíthetem a képet a Nantes-i templom megrongálására.
Szereposztás:
A templom gazdája:                    Isten
a jó magok:                                   a hívek, akik oda jártak
a rossz magok:                             a gyújtogatók
a felbujtó:                                     az ördög kiszolgálói
A türelmes:                                   az Isten  
akik nem tudják mit tegyenek: a hívek
aki nem akarja a bűnös halálát: Jézus
Adaptáció:
A mennyek országa olyan, mint amikor Jézus követőket fogad templomában. Követői nem vették észre, hogy a provokátorok felgyújtják templomukat. A krisztusi tanítás megfogamzott híveiben, de a gyújtogatók tönkre akarták tenni. A hívek odamentek Jézushoz, és megkérdezték: Uram, te ugye jó hírt hoztál Földnek? Hogyan lehet, hogy a gonosz el akarja pusztítani országodat? Ő így válaszolt: A gyújtogatók műve ez. A szolgák erre: Akarod-e, hogy elmenjünk és megbüntessük őket? Ő azonban így felelt: Nem, nehogy ártatlant is elítéljetek, amikor a bűnösöket előállítjátok! Hagyjátok, hadd fussanak. Amíg élnek, van esélyük a megtérésre. Az ítéletkor majd megmondom az angyalaimnak: Előbb a megátalkodottakat gyűjtsétek össze, és vessétek ki a külső sötétségre, követőimet pedig vezessétek a szeretet országába!
 

A nap híre, hogy felgyújtották a Nantes-i katedrálist Franciaországban. Emberi szemmel nézve szörnyűség, megátalkodottság, gazemberség, az emberi rosszon is túlmutató embertelenség.
Isten legyen irgalmas azokhoz, akik támadják őt, támadják Krisztust és az ő tanítását.
Jézus szemével nézve úgy áll a dolog, mint kétezer éve: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek.
Nehezebb azoknak a sorsuk, akik felbujtják és belehergelik az erre fogékonyakat a gazemberségekbe. Nagy ott a sötétség, és kérdés, hogy feloldható-e. De ez már nem az én kompetenciám, hanem a Fentvalóé, akit mi Atyaistenként tisztelünk, és ezen a névben nevezünk.
A gyűlölködést és az elfogadás teljes hiányát tapasztalva inkább az okozhat fejtörést, hogy hogyan tovább? Vajon a mi a mi feladatunk?
Adódik, hogy az ima a Föld békéjéért.
De csak ez?
Nehéz kérdés.
A bölcs rabbi is csak így reagált a jövő rossz kilátásait érzékelve:
Azt tudom, hogy mi lesz, csak azt nem tudom, hogy addig mi lesz.
Mindenesetre
az ellent kösse meg kezed, testünket hogy ne rontsa meg – fohászkodunk az esti himnuszban.
Az ellent kösse meg kezed, népünket hogy ne rontsa meg, értelemszerű a folytatás.
Az ellent kösse meg kezed, Földünket hogy ne rontsa meg.
Ámen, legyen így.
***
Zenei válaszom. Händel Messiásának a nyitánya. Az első részében a Föld vajúdása hallható. Ám a második részének fúgája szellemesen és ellenállhatatlanul hozza a megoldást, és a végső győzelem hangjaival zárul.
https://www.youtube.com/watch?v=FLQrecgNYA0
   

„Mielőtt megszólalnál, gondold végig, hogy amit mondanál, szebb-e, mint a csend, amit meg akarsz törni” – olvasható Friedrich Hölderlin gondolata Majkpusztán a kamalduli szerzetesek központjában egy kitett táblán.
„Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani” – fogalmazott Gandhi.
Mindkettőjüknek igaza volt.
Elég arra gondolni, hogy száz tévécsatorna száz műsora osztja az észt éjjel és nappal.
Elég csak az internetes hírportálok és a FB-on közzétett szövegekre gondolni, vagy éppen
az írott sajtó beláthatatlan mennyiségű leírt betűjére,
a rádióban egymást érő interjúk változó minőségű megnyilatkozásaira.
Megannyi szószátyár kijelentés, amelynek mindegyike igényt tartana arra, hogy komolyan vegyék.
És itt már nem is elég a kockázatok és mellékhatások megvitatása a háziorvossal vagy a gyógyszerésszel.
Ez már vétek az ember ellen,
vétek a lelke ellen,
vétek a benne szunnyadó egyéniség ellen,
vétek a gondolkozási szabadsága ellen.           
A kamalduli remeték tudtak valamit, amit a ma emberének is kellene tudni.
Mi tagadás, az ellenkező tervem ellenére ma is írtam egy rövidet, mert eszembe jutott valami.
Karinthy a versírást hagyta abba, amikor eszébe jutott valami. 
Darvasy tanár úrnak volt igaza, aki a gimiben a vetítéskor elszabadult zajongást leállította öblös hangján belekiabálva a levegőbe: Csend legyen!
Mi más kívánkozhat ide, mint a csend hangjai.
Zene tehát Simon & Garfunkel: Sounds of silence

 https://www.youtube.com/watch?v=R9aui0Dx_Vk

Még négy nap, és reményeink szerint itt lesz a nagy találkozó az országban. Itt meg ott. Jönnek Franciaországból, és Mosonmagyaróvárról, Ráckevéről és Piliscsabáról. Azt hiszem az elközelgő néhány napra szundiba teszem blogomat, mert a gyerekeinkre és az övéikre kívánok koncentrálni.  
Úgy teszek, mint Karinthy, aki kínai verset írván ezt jegyezte le:
„Most abbahagyom a versírást, mert eszembe jutott valami.”
Ennyire kategorikusan nem állítom, hogy egy bő hétre lefogom grafomániámat, de még az is megeshet. Mindenesetre nem forszírozom ötleteim megformálását, legfeljebb nagy ritkán.
***
Most bejött feleség, hogy valaki érdeklődik: Moré Balázs hol szerzetes? Mondom, karthauzi, ezért akárhol szerzetes, némaságban él, nagy csendben. Én úgy tudtam, hogy Szlovéniában van, mások szerint francia földön. Vele aligha beszélgethet akárki, viszont szép verset írt titkos életéről. Íme:
Moré Balázs:
Egyre csendesebben
Van egy másik világ, létezik,
a tenger alatt, a tenger fölött,
a zúgó hullámok mögött
egy másik világ rejtezik.

Aki ismeri, nem beszélhet róla,
mert ez a legnagyobb titok.
Takarjátok el arcotok,
ha mégis eljönne az óra…

Én láttam, és szemem elvakult
a nagy fénytől, amely ott ragyog!
Azóta néma és vak vagyok,
a kulcs a tengerbe hullt.

Ha tudnád, ha csak megsejtenéd,
hogy a felszín alatt mi rejtezik!
Van egy másik világ, létezik –
és egyre csendesebben int feléd.

(A pleterjei karthauzi kolostorból)
Zene: Mi más lehetne, mint egy csendes Debussy. La mer.
https://www.youtube.com/watch?v=FOCucJw7iT8