Mickey webnaplója

A szoc. időkben, amikor az orosztanítás kötelező volt az iskolákban, a gyerekeket bátorították, hogy levelezzenek oroszul korosztályukhoz tartozó pajtásokkal. időről időre osztogattak a szocialista tábor iskolásaitól érkezett leveleket. Az egyik Kolja volt, tagadhatatlan orosz, a másik egy lengyel lány (Danuta) Boroszlóból (Wroclaw). Utóbbinak tört oroszsággal megírtam, hogy van egy remek zeneszerzőjük, Krzysztof Penderecki, aki az atomtámadás emlékére gyászéneket komponált. Nagyon érdekelt volna ez a korunk zenéje, hangfürtjeivel, disszonáns hangzásaival. Persze magyarul még csak meg tudtam fogalmazni tisztességesen, de gyatra orosztudásommal rettenetesen rosszul. És ezen még az Orosz-magyar diáklevelezés c. füzet sem segített. Danuta már csak a nyelvek rokonsága okán is, jobb oroszos volt, azt válaszolta, hogy nem érti, mit szerettem volna leírni. Már nem emlékszem rá, hogy megismételtem-e kérésemet.
Hogyan is képzeltem, hogy egy lány ismeri Penderecki zenéjét?.
Hogy is képzeltem, hogy van neki pénze megvásárolni a hanglemezt és elküldeni egy teljesen idegen gyereknek?. Hogy is hallgattam volna meg, hiszen gyerekkoromban nem volt még otthon lemezjátszónk? 
Maradjunk abban, hogy naivitás volt a részemről ez a kérés. Később a jeles szerző, aki tanított is, és tanítványaitól megkövetelte az összhangzattan ismeretét, és Bach volt  a példaképe. Írt egy passiót is (Lukács-passió). Hangvétele éppen olyan szokatlan és disszonáns, mint a hirosimai gyászéneké.
Tegnap volt a japán városra dobott atomtámadás évfordulója, s ezzel a gyászénekkel emlékezem rá, annál is inkább, mivel Bejrút kikötőjében néhány napja tonnaszám robbant fel egy ammóniaszármazék hatalmas kárt okozva emberéletben és anyagiakban egyaránt a libanoni fővárosban. Láttam a tévében százszor megismételt robbanás felhőjét. Kísértetiesen hasonlított az atombomba gombájára.
***
Ildi sok jó poént küldött emailben. Ezek jó részét ismertem, de bevallom, megragadt bennem egy filozofikus ihletettségű megállapítás, mely így hangzik: A semmi olyan valami, ami azért van, mert nincsen.
Hozzáteszem: szerintem a semmi tárgyi megvalósulása a lyuk. A lyuk olyasvalami, ami ott van, ahol nincs semmi. Szomorú aktualitás. A bejrúti kikötő raktára mint olyan nincs. Ahol állt, ott ma lyuk van. Tele tengervízzel.
***
Zene. Nem kérdés, Penderecki: Hirosimai gyászének https://www.youtube.com/watch?v=Dp3BlFZWJNA

Tegnap elkezdtem arról írni, hogy miért nem kívánom folytatni a Planet Quiz nevű játékot. Amit írtam, igaz, de van még egy néhány szempont, ami döntésemet meghatározta. Ezek közül az egyik a kvíz időrabló jellege. Sosincs vége. Egy másik oka, hogy a kérdések villámkérdés jellegűek, s több ízben lejárt a röpke gondolkodási időm. Ezt úgy is felfoghatom, hogy lelassultam. Meglehet. Olyan tempóban kell választ megformálni, amit nem győztem mindig. Nem hagyott időt emlékeimben kotorászni. Volt egy harmadik ok is. Másokat tán nem zavart, engem igen. A kérdések pongyola feltevése.  Nemegyszer zavarba jöttem, hogy mit is kíván tőlem a kérdező?
***
Mária országa megbűnhődte már a múltat s jövendőt?
Több szempontból is már-már zavarba ejtő módon kivételezettséget érünk meg.
EU sok sebből vérzik, mi kevésből.
Nagymértékű az eladósodás, itt csökken.
Nagymértékű a munkanélküliség, itt alacsony.
Nagy léptékkel halad a rasszkeveredés a nem kívánt mérték felé. Itt ez nem tapasztalható.
Magára húzták a multikultit, itt sikerül ellenállni neki.
Nagyon nagy vérveszteséggel jár a koronavírus-járvány első szakasza. Itt nem.
A világ sok helyén hatalmas károkat okoz a klímaváltás. 50 fokos hőség, tűzvészek, vízáradások, villámesőzések, földrengések, robbantgatások. Egyelőre a tévé előtt ülve nézzük ezeket a pusztító jelenségeket, s a bajbajutottakért imádkozunk szolidaritásból, magunk meg hálás szívvel gondolunk arra, hogy eleddig nagyobb baj nélkül megúsztunk sok mindent. Óhatatlanul felmerül persze a kérdés: Mi múlt, és mi múlik rajtunk, és mi nem. Nem látunk a jövőbe, ami meglehetősen baljóslatú több szempontból is.
Elgondolkoztató az is, hogy a természet vajúdása miért éri utol korunkat? Mit tettünk, mit mulasztottunk, mi várható?
Mostanában fogadalmat lehet tenni arra nézve, hogy természeti környezetünk érdekében miféle visszafogottsággal fogunk élni. Mivel nem mindent volnék képes felelősen elvállalni a felsorolt tételekből, nem írtam alá a nyilatkozatot.
Miért nem enged részlegességet, miért nem elégedik meg azzal, ha valaki becsületesen törekedik a kívánt célokat előmozdítani?
A kérdés a levegőben lóg…  
***
PS. Egy muslica mászkál a képernyőmön, s nem érdekli, hogy hogy tesszük tönkre a világot. 
***
Zene. Mivel holdasak az éjszakák, legyen most Beethoven Holdfény-szonátájának gyors, befejező része. https://www.youtube.com/watch?v=352qLWqKN-U

Hajnali három óra. Kidobott az ágy. Ülök az erkélyen. Nincs se hideg, se meleg. Elmélkedem. Mindenesetre takarót viszek magammal, és belebújok az egyik dzsekibe.
Az ég borús, de nem egészen. A felhőkön át a csaknem telehold fénylik. Olyan, mint a gáztorony órája. Fehér és kerek. Kb. akkorának is látszik. Jól teszi, hogy világít, mert a torony órája csak háromnegyed négykor kapcsol be. (Ellenőriztem, s tényleg, ma is ez történt.) Meleg csákányváltásként történt a dolog, mert a hold elé vastag felhők úsztak, s eltűnt szemem elől.
Van úgy, hogy gondolkoznom kell, milyen zenét alkalmazzak napi posztomhoz. Van olyan is, hogy spontán tolul fel bennem egy melódia, aminek nem tudok, vagy nem akarok ellenállni. Tegnap hajnalban a Szilas Abonyi mise egyik tételére ébredtem. Azaz álmomban megszólalt bennem a Glória-tétel teljes gazdagságában. Habozás nélkül elhatároztam, hogy ezt a temperamentumos zenét teszem ki oldalamra.
A nyári fotókból még tart, s amelyikhez nem fűződnek személyiségi jogok, közzé teszem. A legszebb fotót nem én készítettem, hanem unokám, aki egyik éjjel az 5000 évenként látható üstököst fotózta, de hajnalban is kiment a Balaton partjára, és a csendes, néma tájról egy gyönyörű felvételt készített komoly gépével.
***
Napok óta egymást hallgatjuk T.-vel, vagy éppen saját sarkunkba húzódva szemléljük az internet komolyan veendő, máskor reménytelenül komolytalan szövegeit, képeit.
Megpróbálunk megegészségesedni, mert a családon végigsöpört a nátha közös nyaralásunk során.
Holnap már szolgálatba helyezzük magunkat. Három unoka felügyelete van ránk bízva. örömmel állunk elébe.
***
A FB-on elém tolakodik minduntalan egy kvízjáték. Szeretem is, meg nem is. Bizonyos mértékig szellemi kihívásnak élem meg, máskor meg ostobaságnak.  Miért kellene nekem vagy másnak tudnia, hogy milyen márkájú cipőt hord egy általam nem is ismert celeb? Mi köze ennek a jólértesültséghez, a tudáshoz? A világon semmi. Ráadásul valakivel játszom. Akit le kellene győznöm, akinek engem kellene legyőznie. Minek? Kit érdekel? Amikor mégis játszom, kikapcsolódásként próbálom megélni abban a reményben, hogy megválaszolható kérdéseket kapok, s tehetségem szerint meg is birkózom velük.    
          

Mondják, hogy a vasúti sínek nyomtávja azért akkora amekkora, mert az ókori római kétlovas szekerek nyomtávját vették alapul. Adódik a folyomány: az orosz területekre behatoló római fogatok szélesebbek lehettek, mint a Britanniába érkezők, mert az orosz vonatok széles nyomtávval közlekednek. Ám itthon is létezik eltérés. A kisvasutak keskeny nyomtávon döcögnek. Csak nem az ókori római pónilovas kordék nyomtávját vették alapul?
Nem írtam volna ezeket, ha mára nem tértünk volna vissza a régi kerékvágásba.    
Ugye eljöttünk a Balaton mellől, távozott mindenki saját házába, mi a lakásunkba (a szónak ilyen értelmében sose voltunk „házasok”). 
Míg aludni próbáltunk, Éváék időről időre közölték, hogy éppen melyik határon jutottak túl. Aztán hogy megérkeztek, fellélegeztünk.
Ahogy a lengyel postások a járványtól függetlenül csak a karácsonyi-újévi küldemények célba juttatása után lesznek influenzások, Tücsi is kitartott addig, amíg mindenki hazatér. Aztán benne is aktivizálta magát a fertőzés. Üdülés alatt csak a gyerekek kapták el (orrfolyás, köhögés, torokfájás) a náthát. Utóbb T. is, és én is. Azt tapasztaltuk viszont, hogy a propolisz-tinktúra hatásosan enyhíti, és reményeink szerint meg is szünteti a tüneteket.          
Nos, hogy a régi kerékvágásba visszatérünk-e, ki tudja?
Az ógörög bölcsesség szerint nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.
Mi folyik az esetünkben?
Leglátványosabban az idő. 
Mivel megállíthatatlan, ilyen értelemben nem működik a régi kerékvágás.
A koronavírus járvány lappangó módon jelen van a világban. Nem enged meg egyelőre semmiféle régi kerékvágást. Gyanítom, hogy egy letudott pandémia után szokásaink változása nem enged vissza a korábbi gyakorlatokhoz. Gondolok itt pl. arra, hogy az on line office szélesebb körben terjed el, mint korábban volt. Ugyanígy az internetes lehetőségek jobban a részei lesznek mindennapjainknak.
Társas kapcsolatainknak ártott és most is árt a szeparálódás. Hogy teljesen oldódik-e majd, ki tudja.
Mi mindenesetre többféle módon visszakanyarodtunk szokott dolgainkhoz.   
Pl. bútorainkat visszaállítottuk szokott helyükre. Pl. keresek most is jó olvasnivalókat. Pl. mohón nekiugrottam az olasz módra típusú rejtvényeknek.
***
Sok minden hatás ért a közös nyaralás közben. Ami legerősebben visszhangzik bennem, azt Éva mesélte egy nőről, aki súlyos balesetet szenvedett, mely alkalommal megjelent előtte Jézus, és nagyon szomorú volt. Tán sírt is. A nő megkérdezte az okát. Jézus a következőket adta értésére. Én elmondhatatlanul és olthatatlanul szeretem az embereket. Mondd, miért nem szeretnek engem, aki mindent értük áldoztam? A nő azt gondolta: Itt a hangos messiási kiáltás, én meg most meghalok, és nem mondhatom el senkinek.
Aztán felépült és elmondta.
A néma kiáltás pedig továbbra is a levegőben van:
Tényleg, miért is nem kap viszonzást?
***    
Zene. Presser-Adamis: Arra született
https://www.youtube.com/watch?v=rIwE7nVF4bU

A német szerint Apfel, az angol szerint apple.
A német szerint Tafel, a francia szerint table.
A kocsmáros szerint, akit lát berúgva, az ki lesz rúgva.
A kocsmatulajdonos szerint, ha nem jövünk hozzá, mi szomjan halunk, ő meg éhen hal.          
A FülesBagolyban volt egy elfogadható poén, de előbb meg kellett hozzá fejteni a rejtvényt.
Eszerint a hisztériás beteg összeszorítja a száját a fogászaton, nem lehet szétfeszíteni, és ehhez még artikulátlanul hörög és nyüszít.
- Akarja, hogy kihúzzam a fogát, vagy nem akarja? – kérdezi a doktor dühösen.
- Persze, hogy akarom – visít a páciens.
- Nos, akkor fogja be a száját, és nyissa ki!
***
És még egy poén a FB-ból:
Megállítja a rendőr az autóst.
- Meg kell önt büntetnem, mert ez egyirányú utca.
- Rendben van, kifizetem a büntetést, aztán megfordulok.
- Itt nem lehet megfordulni!
- Akkor tolatok majd.
- Tolatni sem szabad!
- Akkor itt hagyom a kocsit.
- Csakhogy itt tilos a parkolás!
- Rendben van, akkor mondja meg, mennyit ad a kocsimért?

„Olyan ez, mint Columbo felesége: soha senki se látta.”
Attól érdekes ez, hogy a ma embere még tudja, hogy egy krimisorozat hőse ez a Columbo, amelyet az amerikás magyar Peter Falk, Falk Miksa rokona alakított.
De ki tudja, hogy ki volt a Deákné, akinek a vászna különb volt vagy nem volt különb…
Ki tudja, hogy élt-e Ágnes asszony, aki a patakban mosta, mosta… 
Szemébe néz, mint Imre Pista a gyíknak. Ki volt Imre Pista?
Tudja Pál, mit kaszál. A rím miatt kerül ide Pál, aki akárki lehet.
Hasonló szókapcsolatok: 
Most légy okos, Domonkos!
 Ami másé, nem Tamásé. 
Olyan János, amilyen a város. 
Felvágta a nyelvét a Boriska.
Nincs se áriája, se Máriája. 
Ne piszka Peti, mert szikra veti! 
Úgy mennek, mint Miha meg Miska. 
Orbán nem segít a csorbán.
Ki volt Badarné?
Mást beszél, mint Badarné, mikor a bor árát kérték. 
Fel sem veszi, mint Jónás az üres kulacsot. Ki a Jónás?
Pislog, mint Pikáné kocsonyájában a béka.  Ki volt Pikáné?
Jancsinak mondják, hogy János is értsen belőle.
Elfőtt, mint Pálné húsa.
Feltette Orbán süvegét.
Két részt húz, mint Nógrádi az ütlegből.
Kapkod, mint Migléczi a mennykőhöz.
Kerüli, mint Mesztegnyei a kápolnát.
Stb, stb. De ki volt Jancsi, Pálné, Orbán, Nógrádi, Migléczi, Mesztegnyei?
Nem tudjuk (ma már).
S most lássuk, hogy ki volt Dóciné?
Merthogy több szólásban is előfordul.
Üres, mint a Dóciné ládája.
A Dóciné ládájába, azaz a földön.
A Dóciné ládájában (azaz nem a helyén van)
A Dóciné ládájában van (azaz a szemétben)
A Dóciné ládájában van (azaz elveszett).
A Dóciné ládája birtokos szerkezete állandósult.
Kicsit az eposzok állandó jelzőire emlékeztet ez.
***
Zene. Ha már kérdés, legyen egy kérdéses Illés-szám: Mondd, te kit választanál? https://www.youtube.com/watch?v=w2xEgkeSTe4

Megérkeztünk Zamárdiba ketten.
megérkezett a francia társaság
megérkeztek Micáék
Megérkeztek  Zsuzséék
megérkeztek Katáék
Elmentek Zsuzsáék
Elmentek Katáék
Elmentek Micáék
Hozzánk jöttek a franciák.
De ma ők is hazamentek Franciaországba. 18.10-kor elstartoltak.
Itt hagyták a fotóikat, az emléküket, a hangjukat, hangulatos társalgásukat, itt a jókedvüket.
Itt maradtunk kettesben.
Búcsúztóul Éva elmondta, hogy élemedett korú magányos barátnője egy alkalommal felkereste. Éppen veszekedtek, hangoskodtak a gyerekei. Ő kiabált rájuk, csitította őket, és szabódott Audette előtt, hogy lám, milyen helyre jött. Mire Audette az ellenkezőjéről győzködte Évát. Hogy mondhatsz ilyet! Nagyon is jól érzem magamat nálatok ebben a csatazajban. Azt gondolod, jobb nekem otthon egyedül üldögélni és a tányérommal társalkodni?
Most hogy elmentek, visszakaptam az állandó wifit. Vissza a légkondis szobát. Egyik sem pótolja derűs társaságukat.  
Mivel fél Európát át kell, hogy hidaljanak autójukkal (most már a fiatal generáció is alaposan kiveszi részét a vezetésből), az indulás okozta stresszt  oldani akartam.
Felidéztem hát a Regnum nagy öregjének és egykori vezetőjének mondását, aki derűs maradt annak ellenére, hogy két részben tíz évet ült börtönben a szocialisták rosszvoltából. Nos, ő (Emődi László) mondta:
„Minden úgy van jól, ahogy van, mert ha nem úgy volna jól, nem úgy volna.”
Ezzel próbáltam érvelni, hogy ha a hozzánk vezető út pozitív volt, a hazafelé vivő is az, mert itt hagyják a nagymamát és nagypapát, és hazautaznak a francia nagypapához, Pépéhez.
Isten vezérelje őket a sötétségben.
***
Van egy színes fotónk.
Rajta G és II. János Pál. Kezet fognak.
Ha kitennénk a falra a képet, két legyet ütnénk egy csapásra.
Illő, hogy a közvetlen rokon képét kitegyük.
Illő az is, hogy egy kanonizált szent képét kirakjuk.
***
Miközben Éváék száguldanak az éjszakában, mi alszunk. Én azt álmodom, hogy egy minőségellenőrző intézményben várok soromra. Előttem egy székesfehérvári illetőségű újságíró áll a pultnál, és átvet egy köteg helyi lapot, meg Kisokost, hogy ezt Magának hoztam. A Maga, egy nő, szabadkozna, hogy most mihez kezd a halom papírral, de a publicista el. Én következek. Laura (ki az?) megkért, hogy a kolbászmintáját fogadtassam el. Nyújtom a pulton át. A nő lerántja róla a bőrét, s meglepő módon hosszú szálakat húz a kolbász anyagából. Némileg fintorog, én meg félálomba kerülök, s próbálom megvárni, hogy elfogadja-e a minőséget a hölgy. Aztán eldöntöm: Nem érdekel, hiszen itthon vagyok saját ágyamban.  
Sose fogom megtudni, hogy mit döntött a minőségvizsgáló szakember.       
***
Mátyás jelezte, hogy tetszik neki a megosztott zene. Eszerint éjfélkor még Fr. vezetett.
Ps: Hazaérkeztek 6.43-kor. Jó félnapos utazás után.
Deo gratias!

Amikor megveszem a FülesBagoly új számát, nekifogok megfejteni a címlap kínálta rövidebb rejtvényt. Ehhez jó golyóstoll kell, mert fényes a papír. Aztán megkeresem a vicceket a lapban. Hátha van közöttük elfogadható. A végére lapozva ellenőrzöm, hogy a rejtvényszigetek szabályosan a bal felső második sorban kezdődnek-e. Ha nem, jelölöm az eltérést, hogy legalább azzal ne kelljen bajlódnom.
Mostanában már az általam legkedveltebb rejtvényekkel kezdem a fejtést. A legjobb az anagramma és a rejtvénysziget. Szeretem az ikerfeladványt és a szerkessze újra jellegűt. A kockavadászatot gyorsabban lehet fejteni, mint a többit. A keretjátékot is kedvelem. A többit csak megfejtem, amikor az ínyencségekből kifogyok.
A mostani szám eléggé humortalan humorokkal ostromolja az érdeklődőket.
Kettővel illusztrálom.
Az egyik.
- Tíz deka szalámit vettem, s maga két véget adott hozzá.
- Ez tévedés! Csak az egyik a vége.
- Hát ez?
- Ez az eleje.
A másik:     
A rendőr egy részeget csuk a börtönbe. Reggel jelenti az ügyeletesnek az esetet.
- Jelentem, bekísértem Nagy Pétert, mert részegen garázdálkodott.
- És most hol van?
 - Nagyon szidta a rendőrsége, ezért kidobtam.
Képzelhető, hogy milyen jók a többi viccek, amiket nem másolok ide.
***
É. mondja, hogy van egy fölösleges Picasa autójuk. Egy hibája van, hogy néha nem indul. Kell-e? – kérdezik.
Kell, mondanám, de meg kell várnom a szívgyógyász véleményét. Enged-e jövőre vezetni.
Ha enged, kimehetek érte.
Ha nem indul a kocsi, akkor náluk maradok.
Értették a viccet.
***
Zene
Olyan meleg van. Ide talán a Volt egyszer egy Vadnyugat hőséget és kínt megjelenítő zenéje ildomos.  Persze mit panaszkodok én a 32 fokos melegben, amikor Párizsban 42 fok van, Bagdadban pedig 53. Hogy lehet azt kibírni?
https://www.youtube.com/watch?v=miMYd5WiXHs
 

Loyolai Szent Ignác napja van. Két gondolatsorával adózok emlékének.

Vezérelv és alapigazság
Az ember arra van teremtve, hogy
Istent, a mi Urunkat
dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki,
és ezáltal lelkét üdvözítse.

Minden egyéb a föld színén
az emberért van teremtve,
és azért, hogy segítse őt a cél elérésében,
amire teremtve van.

Ebből következik, hogy
az embernek ezeket
annyira kell felhasználnia,
amennyire célja elérésében segítik,
és annyira kell megválnia tőlük,
amennyire akadályozzák abban.

Szükséges ezért,
hogy közömbösekké tegyük magunkat
minden teremtménnyel szemben,
ami szabad akaratunk döntésére van bízva
és nincs neki megtiltva.

Úgyannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk
inkább az egészséget, mint a betegséget,
a gazdagságot, mint a szegénységet,
a tiszteletet, mint a gyalázatot,
a hosszú életet, mint a rövidet,
és következetesen így minden másban;
egyedül azt kívánva és választva,
ami jobban elvezet bennünket a célba,
amire teremtve vagyunk.

Suscipe
Fogadd el, Uram, szabadságomat,
fogadd egészen,
vedd értelmemet, akaratomat
s emlékezésem.
Mindazt amim van, és ami vagyok,
Te adtad ingyen:
visszaadok, Uram, visszaadok
egyszerre mindent.
Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed;
csak egyet hagyj meg ajándékodul:
szeretnem téged.
Csak a szeretet maradjon enyém
a kegyelemmel,
s minden, de minden
gazdagság enyém,
más semmi nem kell.

Ha csak azt a két írását írta volna, amit itt megismételtem, akkor se élt volna hiába. Egy harmadik imát is az övének tartanak, de az csak az ő korában általánosan ismert szöveg volt. (Krisztus lelke, szentelj meg engem).   
***
Zene
Tolcsvay: Suscipe. A szerző Balás Béla püspökké szentelésének az alkalmára írta.

A zene „nyelveken beszél”, amikor hangzásokat rendez sorokba, és nem lehet, vagy legalábbis nehéz mellérendelni valamilyen gondolati tartalmat. De lehet programzene is, egészen konkrét, amikor a tenger zúgását, a fák susogását, a közeledő vihart, vagy éppen a dongó röpködését fejezi ki a zene nyelvén.   
Amikor fotózom, ugyanez az érzésem. Röpködő fa nincs, de egy fénykép ábrázolhat ilyet. Ábrázolhat színzuhatagot is. Elég egy mintás síküveget lefotózni, hogy mesebeli képzetekhez juthassunk, vagy olyan festményszerű valamire, amit csak jó érzékű piktor volna képes megjeleníteni.
Kiemelhet egyes fényeket, másokat elnyelhet. De igen könnyen elérhető az objektivitás is, amikor valamiféle tárgyat, személyt a maga valóságában kívánom megmutatni.
Az a helyzet, hogy a művészetek mindegyike képes közvetlen és elvont alakot ölteni.
Valamiért azt gondolom, hogy a konkrét felől fejlődnek az absztrakt felé.       
Jó példája ennek a jazz. Egy klasszikusnak számító cakewalk vagy ragtime teljesen rendezett blues-forma. De a free jazz odáig megy el, hogy hiába figyelem a bőgőt, hogy mit tesz a szólótéma alá. Nagy valószínűséggel esetleges, amit előad.
De hová fejlik a népdal a zeneszerzők kezén? Az alig követhető feldolgozásig. Elég Stravinsky néhány dolgára gondolni.
És a szobrászat? A Willendorfi Vénusztól a mobil alakzatokig terjed a skála, s talán tovább is.
És a festészet? A Lascaux-i ábrától a festékcsurgatásokig. Kandinszkij meredt egyszer rá fejreállított képére, s jelentette ki, hogy így legalább olyan jó, mint talpán állva.
Nem is sorolom a művészeti ágakat tovább.
Mindnél kimutatható a fejlődési vonal.
OIykor nem is kellemes a szemnek, a fülnek, a tapintásnak, az, amit kreálnak a mesterek.
Nemhiába vallotta be Leonard Bernstein, hogy amikor belefárad a kortárs-zene betanításába, szívesen meghallgat egy-két Beatles-számot kikapcsolódásként.  
Igyekszem gyorsan megállapítani, hogy a már említett együttes is sokszor elment avantgarde irányba.  
***
Zene. ttps://www.youtube.com/watch?v=cg7l-ayK0rs