Mickey webnaplója

Tegnapelőtt esett az eső. Tegnap is esett.
Lehet, hogy éjszaka zuhogott.
Nem tudom, mert a RMA–Dortmund BL-kupadöntőt néztem késő estig (2:0), utána mély álomba merültem.
Eshetett, mert úgy esett, hogy
a másodikról leesett a balkonláda,
agyonütve a mi balkonládánkat,
hogy kettőzött erővel elbánjanak a földszinti balkonládával.
Úgy is lett.
Kifejezetten szerencsés, hogy nem áll a garázs előtt autó, mert kegyetlenül benyomták volna a tetejét vagy a szélvédőjét.
***
Még be se fejeztem a …kövek fognak kiáltani … c. munkát, máris elhoztam a templomablakba kitett és hetek óta ott árválkodó két kötetet (Mesefolyamok óceánja).
Mi az, hogy nem érdekelt senkit a Válogatás a szanszkrit elbeszélésirodalomból c. könyv?
Mi az, hogy nem érdekel senkit
a Vikrama-csarita,
a Kathá-szarit-szágara,
a Vidúsaka,
a Saktivéga,
a vidjádhara-szellemek királya,
a Kanakavarsa király és Madanaszundari királyné, sem
a Suka-szaptati.
Bharataka-dvátrinsiká!!!
Irgum-burgum, lópatkó!!!

A minap Orbán Viktor fogadta a Le Point zsurnalisztáját és interjút adott, amelynek lényegét ide másoltam :
A soros magyar EU-elnökség kapcsán Orbán Viktor öt pontban foglalta össze, mire szeretne fókuszálni.
- A migrációs kérdés: jelenleg a magyar kormány nincs kibékülve az uniós migrációs politikával. 
- „Észszerű vita” a háborúról: „nem elég azt mondani, hogy »Vlagyimir Putyin nem győzhet«. Szükségünk van arra, hogy megbecsüljük a részvételünk árát, és tisztázzuk a céljainkat”.
- Újraértékelni a zöld átállást, ami rombolja az unió versenyképességét. „Újra kell gondolnunk a zöld átállást, mielőtt megöli az iparunkat”. 
- Fejleszteni kell Európa védelmét is, ha  „biztonságunkat az amerikaiak garantálják, akkor soha nem lesz valódi stratégiai autonómiánk”.
- a demográfia kérdését illetően, amelynek fő oka a háború, az európai országoknak „meg kellene osztaniuk egymással a legjobb gyakorlatokat a demográfiai válság kezelésére”.
Nem tagadom, nekem nagyon tetszik a kendőzetlen lényegre törés. Világos koncepció, embernek való.
Milyen normális megfogalmazás, milyen lényeglátás. Nekem nagyon tetszik.
***
Tegnap nagy zivatart kaptunk, éjfél után egy másikat is égzengéssel, villámokkal vegyest.
Ma 9-kor a Bazilika előtt nyilvános imádság a békéért. 11-től Békemenet a Margitszigetre. 15-h-kor OV beszél.
Vajon kegyes lesz-e az idő a szabadtéri programokhoz?
Olvasom a …Kövek fognak kiáltani, szerzetesvallomások c. kötetet. Benne ilyeneket:
Konrád atya: 1960. november 15-én jöttek értem a rendőrök, körülvették a rendházat, letartóztattak. A tárgyaláson a Markó utcában egyik vádpont ellenem, hogy én a diákoknak 1958 húsvét másnapján pénzt adtam arra, hogy április 4.-re röpcédulákat csináljanak. Kiderítettem, hogy abban az évben húsvét másnapja öt vagy hat nappal később volt, mint április 4-e.
Ennek alapján másodfokon egy évvel csökkentették a kiszabott ítéletet (5 helyett 4 évet kapott).  
Fidél atya: Egyszer Pestről jött egy alezredes. Házkutatás volt, rádiókészüléket kerestek. Én életemben nem rádióztam. Az ales azzal kezdte, hogy én kémelhárító főhadnagy voltam 1944-ben. Elhűltem:  - Tessék a naptárra nézni. 1944-ben én 18 éves voltam. Hogyan lettem volna kémelhárító főhadnagy?
Meglepődött. Lassanként rájött, hogy hülyeség az egész….
Olvasom, hogy több rend könyvtárát cakk-pakk ledarálták: „Könyvtárunk (OFM) megsemmisült. Pedig ezek között a zúzdába került könyvek között voltak Liszt Ferencnek a könyvei is, amelyeket ő a mi kolostorunkra hagyott. Ez se különb, mint a könyvégetés a náci időkben.
A mai hazugságok éppígy lelepleződnek előbb-utóbb, csak ne legyen túl késő!!!

Sok mindent tud már a számítógép, és sok mindent nem. Tudja, hogy az ember átlagban 100 szót olvas fel percenként, ezért érdekes lehet, hogy egy írás szavainak a számát megadja. Meg is teszi a gép.
Én szeretném tudni, hogy a 18 éve csaknem napi rendszerességgel megírt posztjaimnak mekkora a szókincsterjedelme. Magyarul hány szót használtam fel különféle gyakoriságokkal a blogomban. Nos, ezt nem tudja a gép.
Magam 17 000 szóra taksáltam, de aztán utána olvasva annak, hogy neves íróink, költőink hány szót használnak, kissé szerényebb lettem. Ki tudja, meghaladja-e egyáltalán a 10 000 szót, vagy se.
Mint megtudtam, egy ember aktív szókincse átlagban 3-5000 szó, passzív szókincse (amit megért, de maga nem alkalmaz) 5-10 000 szó.
A csúcs Arany Jánosé, aki 59 700 szót használt,
Vörösmarty 44 000-t,
Jókai 40 usque 45 000 szót,
Petőfi 33 000-t.
Azért a 21. sz.-ban már igazán megszámolhatná egy erre idomított szoftver, hogy hogy is állok ezzel a kérdéssel. :(
Mindez azért jutott eszembe, mert próbálok határeseteket keresni saját blogom szókincsében. Tegnap pl. beírtam, hogy „bugyuta”. És előfordult ez a bugyuta bugyuta szó egy ízben blogomban. Mutatom:
Doráti Antal meséli: Egy öreg dallasi bankár, egy nyers self-made-man egyszer eléggé gorombán ezt mondta nekem. ’Ééén adok maguknak pénzt, reeendben van, csak ne akarjanak elcipelni a koncertjeikre.’ Dühösen válaszoltam: ’Ez valóban minden, amit öntől várunk, uram - némi pénz. A koncertjeinkre nem várjuk, sőt megtiltom, hogy eljöjjön.’ Legközelebbi hangversenyünkön ott leselkedett a terem végében, egy oszlop mögött. Ügyelt rá, hogy észrevétlen maradjon. Ekkor váratlan dolog történt. Tetszett neki, amit hallott. Eljött, egy hangversenyt sem mulasztott el. Bugyuta füttyjele helyett az Eroica első ütemeit fütyülte. (2021. 05. 07.)
***
Ma két órán át zuhogott az aranyat érő zápor. Így búcsúzik a május, bár még nincs is vége.

Asztalom fölött irányítható lámpa, mert billentyűzetem fekete. Ha írok, többnyire felkapcsolom. Mellette működő és nem működő karóráim. Az előzőt is csak ritkán csatolom a kezemre. Ma már csaknem felesleges karórát hordani. Még mellette A porciuncula keresztjének másolata, még Rómában vettük. Magam csinálta alkalmi eszköz a fülemből a cerumen eltávolítására. Anyám még hullámcsattal segített rajtunk.
Az asztalon bekapcsolt PC, bekapcsolt hangfalakkal, kikapcsolt nyomtató.
A billentyűzet alatt kikandikáló papír, témákra utaló feljegyzéseimmel.
Egy bianco csekk a Lepramisszió küldi egy idő óta pénzadományt kérve. Még néhány pzs, magyarul papírzsebkendő. Az mindig kell.  
S egy könyv, amit éppen tegnap fejeztem be (Assisi, Fioretti). Várom, hogy rám találjon újra egy olvasható kötet.  
Jobbkéz felől cincog az „egér”.  Nem fél a macskától, ami talán a billentyűzet.
Hát ennyi.
Ezeken termelem írásaimat egy forgószéken üldögélve.
Forgó és forgatlan székeim jó néhánya ment tönkre tömegem alatt.
Egy szétszáradt támlásszék, egy összecsukható szék (fa), egy ugyanilyen műanyag, egy karos műanyag szék, egy Kanadából szállított fémvázas karosszék, egy csámpásra ült itthoni bőr forgószék, és egy másik is. Ami most szolgál, az is nyögve viseli terhét, alighanem könnyebb emberre tervezték.  
Neki legyen mondva, még kitart.
Megköszönheti nekem a bútoripar, hogy akaratlan rongálásaim következtében újabbnál újabb darabokat kell vennem, nekik meg gyártaniuk.
***
Hogy ki ülhet Jézus jobb és bal oldalán, ha eljön az ő országa, nem tudta meg a két ajánlkozó apostol. Hogy ki ül a bal oldalán, az már ismert. Hiszen a hiszekegyben ez áll: „…ott ül az Atyaisten jobb oldalán”. Ha tehát Jézus az Atya jobbján ül, akkor a baloldalán az Atya tartózkodik. A jobb oldalra lehet tippelni. Szentlélek, vagy Mária, vagy az első pápa, Szent Péter, Assisi szentje, Pio atya…?
Persze mindez fikció, hiszen csak képes beszéd ez a mennyei „ülés”.

Ma pont került egy mondat végére. A két hét óta általam próbált hallókészülék immár az enyém. TB támogatással 387 000 ft-ba került 808 000 helyett. Három órába telt az adásvétel lepapírozása, mert a bank nem vette tudomásul a telefonon szabályszerűen lebonyolított napi összeghatáremelésünket.
(Még szerencse, hogy a vásárlás helye és a bank egymás közelségében leledzik.)
Vannak életmódbeli változások a hallókészülék alkalmazása kapcsán.
- Eddig a tévét kellett hangosra állítani, hogy halljam az adást, most elég, ha a fülem melletti kis érintkezőt állítom hangosabbra.
- Akinek a hallása csökken, igyekszik a beszélő szájáról is segíteni a megértést. Ez a szájról leolvasás a tévéadások zömében kudarcra van ítélve, mert a szinkron és a szájról leolvasható idegen nyelvű szöveg teljesen mást mutat.
Egy gond letudva egészen addig, ameddig működik a fülketyere. Most ez ügyben hátradőlhetek a széken.
- Kevesebb bosszúságot okozok a hozzám szólóknak, mivel nem kell mindent újra mondatni velük.
***
A buszmegállóban a magát alkoholistának valló koldus megszólított, mert fehér ing volt rajtam. Úgy álltunk egymás mellett, mint Stan és Pan. Rá akart venni, hogy hozzak neki ruhatáramból egy fehér inget, mert neki csak szép öltönye van, de tiszta fehér inge nincs. T. is szólt mondván, hogy nekem meg öltönyöm nincs (NB. nem érzem hiányát), ingeim pedig kétszer-háromszor akkorák, mint az ő mérete.
Ebben maradtunk, mert jött a busz.    
Konyec filma.

Ülök az erkélyen a kényelmes fotelben, és szemlélem az elém táruló látványt. A felhőket, a madarakat, olykor a szivárványt, vadászó macskákat, repülő bogarakat. …és a hangyákat. Egy esetben látom, hogy az árnyékolónak az erkély korlátjához kikötött zsinegén a két emelet között így létrejött kapcsolatot felhasználva a hangyák az emeletek közötti forgalmukat ezen a zsinóron rendezték. Nem akartam, hogy elszaporodjanak, ezért a zsineg alsó végét eloldottam a fakorlátról. Alsó vége immár szabadon lengedezett a híg levegőben. A hangyák egy darabig összevissza futkostak föl-alá. Aztán felhagytak a sziszifuszi gyakorlattal.
Néhány nap óta azt látom, hogy a mi szintünkön folyik a masírozás. Mégpedig az erkély fa korlátja és az alatta lévő fal résében. Végül is igazuk van, jöhet az eső, nem áznak a rés védelmében. Ami feltűnt, hogy egyes hangyák fejjel lefelé futkosnak – a rés felső részébe kapaszkodva, és vannak, amelyek talpon maradva teszik meg a résben útjukat. Meglep, hogy nekik oly mindegy hogy tótágast vagy talpon állva mászkálnak. Végül is képesség kérdése.
Erről a furcsaságról villant be egy gyerekkori olvasmányélményem. Magyar László afrikai útjáról írva említi, hogy amikor az angolok elkezdtek vasutat telepíteni az afrikai gyarmataikon, igen sok bennszülöttet alkalmaztak.
Az angolok magukkal hozták az otthon szokott technikát. Ásót, lapátot csákányt, no és talicskákat.
Meglepte őket, hogy az afrikai alkalmi kubikosok a földdel telt talicskát a fejükre teszik, és úgy viszik terhüket egyik helyről a másikra. Az angolok ezen jót mulattak, mondván: Miért nem tolják a talicskát a munkások, ahogy kell?
Az afrikaiak pedig értetlenkedve tekintettek az angol jószágra. Nem értették, hogy minek tettek egy-egy kerek díszt az amúgy is éppen elég nehéz ládára.
Mindkét nációnak volt némi igazsága.
***
Coda.
Óvatos voltam. Hátha korábban már megírtam a talicskatörténetet. Ám blogom keresője csak egy találatot dobott ki a talicska szóra, és az nem ez a történet volt, hanem egy vicc.
A szaki kopogtat a művezetőnél, és olajat kér.
- Minek az magának? – kérdi a művezető.
- Mert nyikorog a talicskám, azt szeretném megolajozni.
- Na és hogyan nyikorog az a taliga?
- Hát az úgy, hogy aszongya: nyikk……..….nyikk ……….. nyikk…………nyikk
- Igazán? Ki van rúgva!!!
- De hát miért?
- Mert így kellett volna nyikorognia: nyikk-nyikk-nyikk-nyikk.

Ma készült két fotó: egy növény (virág), egy állat. Többfelé asszociálok. Növény, állat, ember.
A játék bővebb volt: Ország, város, hegy, víz, növény állat, ember.
I betűvel nem találtunk állatot.
A. nem jött zavarba. Leírta: Ici-hangya.  Mi tagadás, a hangya többnyire ici (pici).    
Szerettük játszani, jóllehet elég hamar bedugult a szókészletünk. Ráadásul nem is egyforma fokon álltunk ismeretekben.
A felvett növény sárga virág.
Az állat inkább csak állatka.
Olyan, mint a Tiszavirág.
De hát itt a Duna folyik, így hát Dunavirág.
Többször használtuk a Dunavirág szót.
Ebben az utcában van a Prémium eü.ptár: Dunavirág utca.
Eddig nem esett le, hogy ez is egy kérészfajta neve.
Kárász, kérész.
Nem tudom, hogy a kárász eszik-e kérészt?
Lehet, hogy kérész nélkül él?
***
Pótszemem és fogprotézisem mellé most pótfülesem is lett (hallókészülék).
Szokom, mert fogyadozott a hallásom. Nem tudom, lehet-e még valami más egyéb alkatrészemet is pót-ra cserélni?
Ha arra gondolok, hogy minden fontosabb kérdés alkalmával meg kellett a beszélőtársammal ismételtetni hangosabban mondatát, akkor úgy értékelem, hogy hasznos a ketyere. Megkérdeztem ugyanis T.-től, hogy még mindig annyit értetlenkedek-e, mint korábban? Ő azt mondta, hogy most sokkal jobb a helyzet.
Már megérte.
Tisztábbak lettek a falsnak hallott zenék is, ha nem is tökéletesen.
Felerősödtek a magas hangok és a sziszegő hangok. Meg kell szokni.
Vállalom, hogy a tévé mindenféle szinkronhangját, no meg interjúvoltját nem egyformán értem.
Ez igaz. De az is, hogy tömegesen nyilatkoznak ruhájukra biggyesztett mikrofonok használatával a legkülönfélébb megszólított egyének – mikrofonengedély nélkül.
Fogadok, hogy nemcsak az én hallásom romlott, hanem a beszédminőség is.
A dialógusok során a tartalomra koncentrálhatnak a résztvevők, s nem a helyes artikulációra. E pedig nem válik a műsorok minőségének a javára.

Egy tÍz éves párbeszéd velem:
- Jól megy a nyuggereknek! 
- Különösen, ha átveszik az amerikaiaktól, hogy panaszkodni bűn. Jól vagyunk és kész!
- Sehol nem fáj?
- Sehol.
- Hazudós vagy?
- Igen.
***
Hát valahogy így van. Az irodalom is számos formában rögzíti.
Pl. Karinthy. Tumorbeteg. Áll a mosdó előtt. Hány. Nézi grimaszait a tükörben, és neveti.
Pl. Örkény az egypercesek egyikében.
Hogylétemről
- Jó napot.
- Jó napot.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- És az egészsége hogy szolgál?
- Nincs okom panaszra.
- De minek húzza azt a kötelet maga után?
- Kötelet? – kérdem hátrapillantva. – Azok a beleim.
***
Pénteken kontrollon volt a térdműtétet szenvedő T.
Beszélgetünk mise után.
Hogy hogy van a kontroll után? - kérdezik.
Ezt felelem:
- Az orvosnak már nem fáj.
***
Gyerekszáj
Egy elcsattant maflás után:
- Hi hi há, úgyse fáj,
hi-hi-há, úgyse fáj,
hi-hi-há, úgyse fáj,
hihiiiiiiiiiii……. –húúúú..…

Ha valamit nem tudok eldönteni, segédeszközhöz folyamodom. Pl. feldobok egy pénzt: Fej vagy írás? Vagy mint ma tettem, beírok egy szót blogom keresőjébe. Ma ez jutott resazembe:BIGYÓ. Beírtam. Egy találatot adott, amit ide másolok, majd kiegészítem. 
(2008)
TEFAL?
„Adjonisten szomszédasszony!
Hova megy a szomszédasszony?”
„Hát ide, aztán odaát,
kéne egy kis hogyhíjják.”
– írja Weöres Sándor Magyar etűdök című sorozatának 6. etűdjeként. Ez az etűd aktuálisabb fogyasztói társadalmunkban, mint valaha. Igaz, ma nem feledékenységünk miatt indulunk egy kis hogyishíjjákot venni, hanem azért veszünk, mert még nincs nekünk otthon olyan. Hogy milyen, az nem érdekes.
Depressziónkat oldandó pénzért még egy újabb bigyó, újabb izé, legújabb kütyü birtokosainak érezhetjük magunkat, pláne, ha másnak még nincs olyanja.
Amikor újabb valami kerül a bevásárló kosarunkba, nemegyszer megkérdem: és hová fogjuk tenni, mert minden szekrény tele van, minden polc úgyszintén.
És most mégis.
Sz.M. blogjában tegnap azt írta, amit ma újfent elolvastam.
Tehát ezt:
„Kaptam Tefal krumplisütő készüléket.
Vágytam rá nagyon.
Nó büdös,
nó undorító használt olaj:
egy evőkanál olajjal megsüt egy kiló krumplit,
ropogós pirosra!
Meg mindenfélét lehet még benne csinálni,
pl. brassói aprópecsenyét!”
Hínnye az öregannyát!
Létezik ez a csodatefal, mi meg mindenféle büdös olajban rotyogtatjuk a krumplit, hogy csak úgy tocsog az olajtól.
Ilyen egy-kanál-friss-olajos-nóbüdös-Tefalunk még nincs.Éppen tizenhat éve. 
De lesz, garantálom.
Majd csak kidobunk valamilyen rozzant fazekat, hogy helye legyen.
Nem tudjátok, hol lehet egy kiló krumplit egy kanál olajban sütő Teflat kapni?
(2024)
Lett NO büdös TEFALUNK. Most cseréltük le.
Lett helyette AIR FRYER-ünk.
Még inkább no büdös.
Az olajat a használó adagolja, ha akarja.
Légfűtésű kemence.
Persze ez is elektromos.

Kezemben a Kodály szerkesztette Iskolai Énekgyűjtemény második kötete.
Benne kb. 400 magyar népdal. Legalább a felét ismerem. Na, igen: Velem még az ő módszerével ismertették meg a zenét.  
Ide két dalszöveget hozok. Az egyik tréfás szöveg.
Vasárnap bort inni,
Hétfőn nem dolgozni.
Hej, kedden lefeküdni,
Szërëdán fölkelni.

Csütörtökön írni,
Péntëkën számolni,
Hej, szombaton kérdëzni:
Mit fogunk dolgozni?
A másik feldolgozása szerepel a Háry János c. operában.
Hej, besoroztak, hej, besoroztak engëmet katonának,
Gondját viseltem, gondját viseltem a jó édësanyámnak.
De már látom, nem visëlem gondját csuhaj, szëgénynek,
Sej, oltalmára, sej, oltalmára hagyom a jó Istennek.

Sej, még a búza, sej, még a búza ki sëm hányta a fejét.
Páros fehér galamb, páros fehér galamb mind elvitte a szëmét,
Páros fehér galamb në vidd el a búza kalászát.
Sej, miből süt a, sej, miből süt a kisangyalom pogácsát?
***
Ráadás egy tájnyelven közölt szöveg:
Elmënt a két lyány virágot szënnyi,
Elindulának, kezdének mënnyi,
Eggyik a mástól kezdé kérdëznyi:
Ki volt az este tígëd kíretnyi?  
Bizony, bizony, nosztalgiával olvasgatom a sok szép dal kottáját, szövegét.