Mickey webnaplója

XVI. Benedek – Piergiorgio Odifreddi: Kedves teológus pápa! Kedves ateista matematikus!
Párbeszéd hit és értelem, vallás és tudomány között a címe annak a kötetnek, amelyben az ateista matematikus olasz kezd párbeszédet a pápa különféle könyveiben lefektetett tanításokkal vitatkozva. A matematikus hosszasan, a pápa röviden fejti ki álláspontját a felvetett kérdésekről. Nem könnyű olvasmány. Nem is akarok a részletekbe belemerülni, azonban egy bekezdést idézek a kötetből.
„A hiszekegy kommentárjában Ön [a pápa] megjegyzi, hogy igen keveseknek adatik meg a közvetlen vallási tapasztalat, és az istenivel való közvetlen kapcsolat. Minden más hívő számára ez kizárt, meg kell elégedniük a más személyen keresztül lehetséges, szó szerint »másodkézből vett« részvétellel, ami az előbbi emberek közvetítésével jön létre.”
E kijelentés azt tükrözi, hogy rejtőzködő a mi Istenünk (vö. az Istent senki sem látta), s csupán egyesek részesülnek misztikus élmény(ek)ben. Ha hasonlatot kellene találnom, a misztikus látja a tiszta égboltot, az éltető nappal együtt. Aki ebben a kegyelemben nem részesült, az a borús eget látja. Tudja, hogy a felhők felett süt a nap, de nem látja. A hívek jó része pedig hol a borús eget látja, hol kifényesedik előtte az égbolt és látja a napot is hosszabb-rövidebb ideig. 
Assisi szentje – a Naphimnusz szerzője – alighanem állapotszerűen látta a „napot”. Avilai Szent Teréz is igen gyakran. Lisieux-i Szent Teréz is sokáig látta, majd – naplója tanúsága szerint – halála előtt sötét falként élte meg az istenlátás hiányát. Kalkuttai Szent Teréznek volt misztikus tapasztalata, de ennek elmúltával további élete során teljesen hiányzott az istenközelség megtapasztalása.
Aki a megtapasztalás áldott állapotában leledzik, állapotából következőleg sokszor úgy nyilatkozik, hogy ez mindenki számára adott, csak figyeljen oda. Azt hiszi, hogy ezt az isteni adományt automatikusan mindenki érzékeli. El nem tudja képzelni, hogy az istentapasztalat mértéke emberenként eltérő mértékű.
Nos, a pápának tulajdonított fenti mondatok megmutatják, hogy Josef Ratzinger elképzelését (közvetlen kapcsolat/másodkézből vett istenhit).
Magam azt gondolom, hogy az odafigyelő hívő olykor megtapasztalja a sugárzást, felfedezi életében a gondviselés nyomait. A hasonlatomnál maradva, időről időre meglátja a felhők közül kibukkanó napot.  Amit az ember tehet: tartsa nyitva a szemét, hogy az előbukkanó élő Istennel mind gyakrabban kapcsolatba kerülhessen.
***
Túl vagyunk a választási cirkuszon!!!
Öt beszédet hallottam a pártok részéről. Érdekes: Mindenki győzött!?
A Fidesz 11 mandátumot kapott: keveslem.
A Tisza párt 7-et. Sokallom.
A DK 2-t. Nocsak.
A Mi Hazánk 1-et, talán 2-t. No lám.
A főpolgármesterek harca csaknem döntetlen. A „VAR-szoba” újraszámol. Okkal. Az kiállított ívek közül 22 000 rontott. Gyanús!   
    

Hol megállítanám az időt (bár nem lehet), hol meg siettetném.
Most például siettetném.
Azt hiszem, nem vagyok vele egyedül.
Az utóbbi időkben minden a választások mikéntjét érintően történt. Azaz tele volt vele a média minden szegmense: Háború vagy béke, X vagy Y, jobbra vagy balra. A jobb természetesen szélső jobb, a bal szélső bal. Én meg itt vagyok középen. : )
Persze leadtuk voksunkat.
Most azzal telik a nap, hogy ki-és bekapcsolgatjuk a tévét, de nyithatnánk-zárhatnánk a vízcsapot is akár, mert abból is a választási latolgatás folyik.
Ezért írom, hogy siettetném a napot, hogy múljék már el tőlünk a sok ígéret, persze a sok-sok halandzsa is, meg puszta különféle vehemenciával folytatott szájtépés.
Az Írásnak a hegyi beszédben elhangzott jézusi megformulázás ad nyugvópontot ebben a nyugtalan világban: „Ti csak keressétek az Isten országát, és minden szükségeset megkaptok hozzá.”
Erről van szó.
Szeretni mindig lehet, örök értékek mentén élni mindig lehet, a tökéletesség pedig mindig csupán elérendő cél.
***
Nem véletlenül osztottam meg a minap Laár András rövid és velős felhorkanását a háború teljes elutasításáról, a béke erős vágyának kifejezésével. Sose értettem meg, hogy mi eléggé fontos ahhoz, hogy biztatásra két vagy több náció egymásnak essen, és egymást nem is ismerők kölcsönösen ontsák egymás vérét. Ha elfogadnám, minden nő joggal kérdezhetné:
Mi a csodának szüljünk gyereket?
Minek tanítgassuk a civilizált világ szokásaira, nyelvére? Minek? Kinek?
Mert az arctalan pénzmágnásoknak úgy tetszik?
Üssék agyon ők egymást!
De nem mérgelődöm tovább.
Várom a holnapot, várom az eredményt, várom, hogy a nap újra süssön,
ne pörköljön és
ne is hagyjon cserben bennünket.
 

Ma megint szép nap volt. D. unoka elsőáldozása.
Összejöttek a generációk.
Volt, heje-huja, dínom-dánom és fagyi.
Most megint vizsgázott a hallókészülékem.
Újra bebizonyosodott, hogy visszhangos térben, amikor sokan beszélnek egyszerre, a söntésekből ismert hangzavarral szembesülök.
Hiába hallom erősen a hangokat, értelmezni alig tudom őket, mert a készülék nem szelektál. Mindent objektíven felerősít.  
Nem is várhatok tőle mást.
Akkor mire jó mégis?
Azért jó, mert figyelmességem eszköze. Ha párbeszédben vagyok másokkal, nem kényszerítem a hozzám szólót arra, hogy emelje fel a hangját, és arra sem, hogy többször ismételje meg, amit nem értettem tisztán.
Már megérte.
Arról pedig le kell mondanom, hogy egy hangoskodó társaságban éppolyan minőséget produkáljon ez a fülbevaló, mint egy dialógus során.
***
Arra jöttem rá, hogy posztjaim témái ismétlődnek, s fotótémáim is.
De hát nem tudok kitörni életállapotomból se írásaimban, sem fényképeimben.
Még mindig ugyanaz az ember vagyok.
Még mindig ugyanazon a környéken lakom, még mindig ugyanazok a tárgyak vesznek körbe, még mindig ugyanaz a látvány fogad az erkélyünkön.
Azért igyekszem.
***
Holnap voksolás!

Még soha nem értem meg ekkora hajcihőt a választások kapcsán. Olyan bandzsa világot élünk, amikor az információs dzsungel egyik fele újabb információkat ültet el az emberek fejébe, a másik fele meg igyekszik kioltani, semmissé tenni, ellehetetleníteni, meghazudtolni. Nekünk meg az a feladatunk, hogy a feketét ne sötét fehérnek lássuk, hanem annak, ami. Ugyanis megtévesztések tengere vesz körül bennünket. 
A mai nap jelentős híre kétségtelenül az, hogy Szentkirályi A. visszalépett a főpolgármesteri küzdelemben. Jó oka lehetett rá. Gondolom, a közvéleménykutatók tájékoztatták a verseny valószínű eredményére. Már néhány napja közzétettek olyan hírt, miszerint Vitézy jobban áll, mint ő. Ugye négyen indultak. Az általam kevéssé ismert Mi Hazánk jelöltje, a hiperpasszív Karácsony, Szentkirályi A. és Vitézy.
Voltam bátor kifejezni, hogy a hiperpasszív helyett immár egy szuperaktív vezetőre volna igény.
A mezőny három esélyese közül Karácsony nem igazán ígért új dolgokat, csak a régi célok előbb-utóbbi teljesítését lengette meg.
Vitézy 101 célt tűzött zászlajára,
Szentkirályi ennél kevesebbet, és az elmúlt időszak jogos pocskondiázásával foglalkozott.
Reméltem, hogy V. vagy Sz. visszalép.
Elég arra gondolni, hogy öt éve Karácsony legyőzte a biztos befutónak látszó Tarlós I.-t.
Meg ne ismétlődjön ez az agyrém.
A visszalépést józan döntésnek tekintem.
 Kérdés, hogy időzítése megfelelő volt-e. Nem kellett volna kicsit korábban megtenni ezt a lépést?
Hajrá Vitézy!
Itt az ideje a változásnak. (Öt évvel ezelőtt ugyanis azt írtam, hogy „karácsonyra Tarlóst kérek!” s nem kaptam.)
***
Ami pedig a nagypolitikát illeti, ideje volna visszatérni a normalitáshoz a jelenlegi hisztériázással ellentétben.  
      

A II. vh. során Hitler magához kérette Horthyt, hogy belerángassa a háborúba. Nem sikerült neki. Hálából lerohanta, megszállta az országot, majd kedvére dirigált ittenség.
Most az egyetlen ország vagyunk Európában, amelyik nyíltan és következetesen hangoztatja béke melletti kiállását. Nevezetesen, hogy nem adunk katonát, nem adunk fegyvereket, nem engedünk át országunkon semmi ilyesmit. Erre az amerikaiak felvázolják a négy korridor tervét, a védelmi célból létrehozott északatlanti szövetséggel karöltve. A négyből egy országunkon keresztül húzódna. Azért megkérdezem: Kivel egyeztették ezt a pompás elképzelést?
***
Óhatatlanul a nyuszika kihallgatásának a története társul az előző gondolathoz:
Nyuszika, részt vettél a háborúban? Akkor annyi neked.
Nyuszika, nem vettél részt a háborúban? Akkor annyi neked.
Nyuszika, a vesztesnek drukkoltál? Akkor annyi neked.
Nyuszika, csak tűrted az attrocitásokat? Akkor annyi neked.
***
Folytathatom a sort József Attilával:
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis. 
                            (Két hexameter)
***
Legalább tíz éves az a vicc, hogy a mozilátogató a pulthoz siet, és kér egy zacskó pattogatott kukoricát, mire az eladó behízelgően: Csak popcornunk van!
Az Aldiban meg se mertem kérdezni, hogy van-e szemüvegtörlőjük, hiszen láttam, hogy csak Brillenputztücher kapható.

Tegnap megnéztem a magyar-ír meccset. Elég vagdalkozó meccs volt. Igazán egyik együttes sem tudta ráerőszakolni akaratát ellenfelére. Ide-oda pattogott a labda a két fél között. A kialakult eredmény is ezt igazolta volna 1:1, mígnem egy elrontott becsúszó szerelés az írek győzelméhez vezetett. A ráadás perceiben kontrájuk eredményes volt. Kár, hogy így történt.
Rossi kapitány értékelése szimpatikus: Nem kell kétségbeesni. Senki sem halt meg – mondta -, a csapat 24. győzelme után most vesztett. Ilyen előfordul a Real Madriddal is olykor.     
Megértem szavait. Nemrégiben a SZÓZAT játékban 123 napig eredményesen játszottam. A 124. feladat kudarcos lett. Kezdhettem elölről a hibátlan megoldások gyűjtését.
Aki játszik, olykor győz, máskor meg veszít, és kész.
***
A trianoni emlékezések egyike sorolja, hogy miféle százalékos veszteségek értéke az országot.
Az összlakosság 60%-t, magyar lakosság 30%-t, sóbányászat 100%-t vesztettük el.  Próbáltam egy ellenlistát felállítani, hátha az optimistább.
De nem.
A tucatnyi felsorolás azt támasztja alá, hogy 12-ből 9 tétel olyan, amely során több mint 50%-os a veszteségünk. Csak három tényező van, amelyből több mint 50% a részesedésünk. Sorolom: A termőterület 57%-a, a magyar lakosság 70%-a, a szőlőskertek 62%-a maradt a megcsonkított részben.
Hát ezt nem valami sok, de ez is valami.
Az összlakosság, a területünk, a szavasmarhaállományunk, erdeink, vasérc-, só-, arany-, ezüst- és szénbányászatunk, vasúthálózatunk, acéliparunk mind igen nagy veszteséget ért meg. Több mint 50%-uk odalett.
Nagyon örültem a schengeni határok felszámolásának. Megteremtette annak a lehetőségét, hogy kedvünkre látogathassuk a szomszédban élő magyarokat, és valamennyire megélhessük összetartozásunkat. Ez nem tökéletes ellentételezés, de reményt ad arra, hogy határokon innen és túl egy nemzet részei közösséget alkothassanak.
***
Nagyon szerettem piarista magyartanáromat annak ellenére, hogy soha nem tudtam ötös lenni tárgyából, csak az érettségin. A banketten aztán elmondta, hogy azért nem adott ötöst, mert nem akartam magyarszakkörös lenni. Micsoda szamárság! Ha elfogadta volna, hogy nem kell szerepelnem a színdarabokban, le(he)ttem volna szakkörös. De nem került szóba soha közöttünk ez a kompromisszumos megoldás.
Ha elismeri vonzódásomat az irodalomhoz, és segíti íráskészségem fejlődését, meglehet, hogy másként alakult volna életpályám. Érdekes, hogy vén fejjel jutottam erre a gondolatra.
Tényleg mi lett volna, ha…
Ha-ha-ha… : )
***
Egy bejegyzéshez hozzászóltam: Hiperpasszív főpolgármesterünk helyett immár épp itt az ideje annak, hogy egy szuperaktív  főpolgm.-t válasszunk.
  

Még egyszer a …kövek fognak kiáltani… c. kötetről. Ha többé-kevésbé ismeri az ember azokat a szereplőket, akikről a kötet szól, könnyebbé lesz az olvasás. Kézenfekvő dolog. Szemünk előtt megelevenednek a szereplők, nem kell elképzelni őket, mert közvetve vagy közvetlenül életünk részesei voltak, vagy azzá váltak. A kötetben csak szerzetes nevükön szerepelnek. Pl. Placis atya. Ízelítő a névsorból:
Korzenszky R., Olofsson Placid, Várszegi Asztrik, Halász Piusz, Faddy Othmár, Pálos Antal, Vácz Jenő, Bálint József, Morlin Imre, Kelényi Tibor, Medvigy Mihály, Lénárd Ödön, Fekete Antal, Kincs Lajos, Kovács Mihály, Szemenyei László, Galambos László, Papp László, Darvassy Mihály, Bulányi György… Endrédy Vendel…   és még sokan mások, különféle utalások alanyai.
Közülük egyeseket személyesen ismertem, mások tanítottak, harmadikukat hallgattam, megint másokkal munkakapcsolatban álltam.
Vallanak megpróbáltatásaikról, életükről, örömeikről, bánatukról. Mesélnek életüknek általam korábban nem ismert részeiről.
Nagy hatással voltak rám az olvasottak. Utoljára még néhány mondatot idézek:
Olofsson Placid: „Egy fiatalember nagyon hamar ráharap arra, hogy igazán élni csak eszmények alapján lehet. Az örökké változó ideológiák nem alkalmasak erre. Csak eszményekre lehet rátenni az életet.”
Egy ciszter: „A zirci címernek daru a figurája. Szent madár. Magasan repül a daru: ezer métereket, ezer kilométereket tud megállás nélkül, kifáradás nélkül megtenni. Közben sejtelmes, szinte túlvilági hangokat hallat. Lent a földön pedig a legelhagyatottabb ingoványon is meg tud állni, fészket tud rakni. Csudálatosan éber, az éberség kövét tartja az egyik lábában. Ha elalszik, elszunyókál, a követ ráejti a másik lábára, és azonnal fölébred. Ez a szürkedaru. A cisztercieket sok évszázadon át csak így ismerték: szürkebarátok, szürke szerzetesek.
A darumadár hol lakik?
Ahol éppen fészket tud rakni, akár a legelhagyatottabb helyeken is. Ennek a darumadárnak az ébersége szimbólum. A ciszterci szerzetesek ébersége az éjszakai imádság. Míg mások alszanak, addig a ciszterek imádkozva virrasztanak…
Nem folytatom, pedig igen sokféle megaláztatásról, megkínzatásról, gyilkosságról olvastam a könyvben. Sokuk lett ténylegesen vértanú. Mások  ún. fehér vértanúk, akik nem haltak bele a meghurcoltatásukba. Pl. Mindszenty.     

Beleolvastam a Mahábháratába.
Olyan végtelenített mesefolyam, mint a fiatalkoromban látott indiai filmek. Folyik a történet, amelyet ismét és ismét rövidebb-hosszabb versikék, csasztuskák szakítanak meg. (Na jó, a filmekben énekeltek.) Most idézek a Pancsatantra c. összeállításból egy versikét:
Mi hasznod van a tehénből, ha nincs borja, sem jó teje?
Mi hasznod van fiúból, ha nincs szíve, sem jó feje?
Nem vonom kétségbe a kétsoros igazát, de azt se állítom, hogy mértéken felül felcsigázta volna érdeklődésemet. Tehát nem állítom, hogy végig fogom olvasni az 1000 oldalas válogatást.
***
Érik a szőlő (Olaszországban)
Érik a s.barack szintén ott 1000 ft/kg.
Érik a cseresznye 3000 ft/kg a boltban.
Cseresznye Piliscsabáról házhoz szállítva grátisz 5 kg.
Ezúton is köszönjük.
***
A fővárosi önkormányzat élére leginkább hárman kívánkoznak, de csak egyikük lesz főpolgármester.
Inter duos litigantes tertius gaudet (Két viszálykodó között a harmadik örül.) – szól a latin közmondás.
De ki a két viszálykodó?
Szentkirályi és Karácsony? Akkor Vitézy örül.
Vitézy és Karácsony? Akkor Szentkirályi örül.
Szentkirályi és Vitézy? Akkor Karácsony örül.
Ásványvízben a Szentkirályi vezet.
A hiperpasszívra valamiért túl sokan szavaztak évekkel ezelőtt.
A harmadik még nem versengett soha.
Kettőnek vissza kellene lépnie.
De melyikeknek?
Elég egy főpolgármester, csak az aztán jó legyen!
Megpróbálok a legjobbra szavazni.
***
M. azt mondja, hogy a blogomban használt szókincsem számszerűsítése nem lehetetlen feladat. Szerinte a MI (mesterséges intelligencia) képes a feladatot megoldani.
Nem értek hozzá.

Tegnapelőtt esett az eső. Tegnap is esett.
Lehet, hogy éjszaka zuhogott.
Nem tudom, mert a RMA–Dortmund BL-kupadöntőt néztem késő estig (2:0), utána mély álomba merültem.
Eshetett, mert úgy esett, hogy
a másodikról leesett a balkonláda,
agyonütve a mi balkonládánkat,
hogy kettőzött erővel elbánjanak a földszinti balkonládával.
Úgy is lett.
Kifejezetten szerencsés, hogy nem áll a garázs előtt autó, mert kegyetlenül benyomták volna a tetejét vagy a szélvédőjét.
***
Még be se fejeztem a …kövek fognak kiáltani … c. munkát, máris elhoztam a templomablakba kitett és hetek óta ott árválkodó két kötetet (Mesefolyamok óceánja).
Mi az, hogy nem érdekelt senkit a Válogatás a szanszkrit elbeszélésirodalomból c. könyv?
Mi az, hogy nem érdekel senkit
a Vikrama-csarita,
a Kathá-szarit-szágara,
a Vidúsaka,
a Saktivéga,
a vidjádhara-szellemek királya,
a Kanakavarsa király és Madanaszundari királyné, sem
a Suka-szaptati.
Bharataka-dvátrinsiká!!!
Irgum-burgum, lópatkó!!!

A minap Orbán Viktor fogadta a Le Point zsurnalisztáját és interjút adott, amelynek lényegét ide másoltam :
A soros magyar EU-elnökség kapcsán Orbán Viktor öt pontban foglalta össze, mire szeretne fókuszálni.
- A migrációs kérdés: jelenleg a magyar kormány nincs kibékülve az uniós migrációs politikával. 
- „Észszerű vita” a háborúról: „nem elég azt mondani, hogy »Vlagyimir Putyin nem győzhet«. Szükségünk van arra, hogy megbecsüljük a részvételünk árát, és tisztázzuk a céljainkat”.
- Újraértékelni a zöld átállást, ami rombolja az unió versenyképességét. „Újra kell gondolnunk a zöld átállást, mielőtt megöli az iparunkat”. 
- Fejleszteni kell Európa védelmét is, ha  „biztonságunkat az amerikaiak garantálják, akkor soha nem lesz valódi stratégiai autonómiánk”.
- a demográfia kérdését illetően, amelynek fő oka a háború, az európai országoknak „meg kellene osztaniuk egymással a legjobb gyakorlatokat a demográfiai válság kezelésére”.
Nem tagadom, nekem nagyon tetszik a kendőzetlen lényegre törés. Világos koncepció, embernek való.
Milyen normális megfogalmazás, milyen lényeglátás. Nekem nagyon tetszik.
***
Tegnap nagy zivatart kaptunk, éjfél után egy másikat is égzengéssel, villámokkal vegyest.
Ma 9-kor a Bazilika előtt nyilvános imádság a békéért. 11-től Békemenet a Margitszigetre. 15-h-kor OV beszél.
Vajon kegyes lesz-e az idő a szabadtéri programokhoz?
Olvasom a …Kövek fognak kiáltani, szerzetesvallomások c. kötetet. Benne ilyeneket:
Konrád atya: 1960. november 15-én jöttek értem a rendőrök, körülvették a rendházat, letartóztattak. A tárgyaláson a Markó utcában egyik vádpont ellenem, hogy én a diákoknak 1958 húsvét másnapján pénzt adtam arra, hogy április 4.-re röpcédulákat csináljanak. Kiderítettem, hogy abban az évben húsvét másnapja öt vagy hat nappal később volt, mint április 4-e.
Ennek alapján másodfokon egy évvel csökkentették a kiszabott ítéletet (5 helyett 4 évet kapott).  
Fidél atya: Egyszer Pestről jött egy alezredes. Házkutatás volt, rádiókészüléket kerestek. Én életemben nem rádióztam. Az ales azzal kezdte, hogy én kémelhárító főhadnagy voltam 1944-ben. Elhűltem:  - Tessék a naptárra nézni. 1944-ben én 18 éves voltam. Hogyan lettem volna kémelhárító főhadnagy?
Meglepődött. Lassanként rájött, hogy hülyeség az egész….
Olvasom, hogy több rend könyvtárát cakk-pakk ledarálták: „Könyvtárunk (OFM) megsemmisült. Pedig ezek között a zúzdába került könyvek között voltak Liszt Ferencnek a könyvei is, amelyeket ő a mi kolostorunkra hagyott. Ez se különb, mint a könyvégetés a náci időkben.
A mai hazugságok éppígy lelepleződnek előbb-utóbb, csak ne legyen túl késő!!!