Mickey webnaplója

Kis fantáziával az Eucharisztiára vonatkoztatható az első kettő.
„…hogyha eljössz hozzám,
Kis szobámba eljön a fény.
Felejtem azt, hogy
Lakosztályom kissé szerény.
Nem látok már semmit,
Mert téged nézlek csupán,
És arra kérlek, gyakran jöjj hozzám!
…
Egy albérlet az emeleten,
Csak ez van, s te vagy nekem.
Mert hogyha eljössz hozzám
Kis szobámba eljön a fény.
Felejtem azt, hogy
Lakosztályom kissé szerény.
Nem látok már semmit,
Mert téged nézlek csupán,
És arra kérlek, gyakran jöjj hozzám!
Csak arra kérlek, mindig jöjj hozzám!”
(Dobos A.  Albérlet az emeleten)
***
„…Itt jársz már az én utamon.
Többé nem visz el senki tőlem.
Nem válunk el, mint kövek a vízparton.
Nem jöhet soha más.
Nem érhet csalódás.
Te vagy az, aki kell.
Aki kell énnekem.
Maradj velem!”
(Dobos A.: Kövek a vízparton)
***
„Néked hódolok, Krisztus, dicső király
Ujjongj, dalolj, szívem, imádjad őt!”
 (Karizmatikus énekszöveg)

Életem egyik meghatározó élménye a Baross utcában ért utol,
amikor átéltem, hogy jól érzem magamat a bőrömben. Mert
van feleségem,
van családom
van munkám
van lakásom
van egy használt autóm
van kicsattanó egészségem
van mit a tejbe aprítani
van jó közérzetem.
Élek mint Marci Hevesen
Élek, mint hal a vízben
élek és élünk.
Húsvét táján hívőként hasonló jó érzéseknek kell átjárnia.
Van értelme az életemnek
még van közös életünk
már van tizenegy unokánk
felettünk a jó Isten.
Van bennünk hit
Van reményünk
Van bennünk empátia
Van szeretet is
Van szószólónk.
Van közbenjárónk.
Van  perspektívánk
Van örök életünk
Van megújulás a természetben.
Spirituális bőrünkben is jól érezzük magunkat.

Nyitni kék
A mogyoró már túl van a barkák vetésén.
Elnyílt már a hóvirág is.
Nyílik már az ibolya: a violaszínű ibolya és az ibolyaszínű.
Most bontogatja szirmait a tulipánfa.
Fehérlik a madártej virág.
A kutyatej se akar lemaradni.
Az árvácska mit sem törődik az évszakok gyüszmékelésével.
Az aranyfa sárgája mindenfelé mutogatja magát.
Fehérlik a pipitér.
Az üzletek tele vannak cserepes tulipánnal, nárcisszal, jácinttal.
Most mégse készítettem másról fotót, mint az ablakunk alatt nyitó vadszilvafáról.
Arról viszont többet.
Nyugtalan információdömpingbe fullasztó kütyüm értesít, hogy 3 francia vadászgép behatolt Oroszország légterébe. Remélem, azóta már kikecmeregtek onnan ösztökélésre.
Inkább hír, hogy Flórácska 13 éves.
Isten éltesse!  

Tizennyolc éve írom blogomat.
Úgy viselkedik, mint egy bánya.
Szóbánya.
A szóbányászás pedig a keresés programmal történik.
A legkülönfélébb lehetetlen szavakra ad találatot.
Ma véletlenül azt írtam be, hogy mici.
A Micimackón kívül a micisapka is a találatok között szerepelt.
Mégpedig azon szavak között, amelyek idegen nyelven és magyarul megfelelnek egymásnak és kvázi redundanciaként hatnak. Micisapka, Mütze+ sapka.
Mivel a Mütze a németeknél éppen sapkát jelent, így hát a
micisapka sapka-sapka, ugyanígy a
Tábor-hegy, hegy-hegy,
a Góbi-sivatag, sivatag-sivatag,
a bacon-szalonna pedig szalonna-szalonna,
a cider (lat. borsó), tehát a csicseri borsó = borsó-borsó
A népi demokrácia népi néphatalom (lévén a görög démosz nép jelentésű),
de éppily szerencsétlen a CD-lemez, kompakt lemez-lemez (lévén a disc lemez értelmű angol szó).
Az arcanum szerint ilyenek továbbá a kajszibarack, kondorkeselyű, lucfenyő: rendre tehát
barack-barack,
keselyű-keselyű,
fenyő-fenyő.  
Hadd zárjam azzal, hogy a paradicsomkert sem más, mint kert-kert. A paradicsom perzsa szó jelentése ugyanis éppen: kert.



 

Agyilag zokninak érzem magamat. Ezért ma kiposztolom azt az anyagot, amit egy közös blognak írtam.
Nem titok, hogy szeretem a nyelvelést.
- Mi tagadás, nekem a figyelem-téma kapcsán csaknem azonnal a „Fatyalim! Felszólít!” szópáros ugrott be elsőnek. (Idősebbek emlékezhetnek még a „Csellentyű” című paródiára, amely a messziről jött áruk bandzsa használati utasításait figurázta ki humoros formában. Csatolom a poszt végére.)
- A játékos figyelem-asszociáció mellett megjelenik az ellenkező véglet is. A magyarországi „megfigyelők” (besúgók) létszáma a Kádár-érában a tényfeltáró szakirodalom szerint [megfigyelők és jelentést adók] száma több százezerre tehető.  (Az engem megfigyelő jelentésében szemüveges lévén „kobra” névvel szerepeltem – olvastam a kikért rólam szóló BM-anyagból).
- A szó két szélsőséges jelentése közé teszem azt a megfigyelést, amelyet az olasz film (Nagyítás) fotósa mutatott be, aki akaratlanul is észrevett valami furcsát (gyilkosság volt).
- Még megemlékezek egy előadásról (Mindentudás egyeteme), amelyben a sas élességű látásról az előadó megjegyezte, hogy messziről is képes a legapróbb részletek megkülönböztetésére az ilyen ember: Meglátja messziről a „gyerekcse kapafogát” is.
- Az egy dologra való fókuszálás képessége volna a figyelem.
- A figyelem kétarcú valami. Lehet abszolút jó szándékú. Pl. megfigyelem, hogy az illetőnek mi a szeretetnyelve, megfigyelem, hogy mire vágyik…stb.     
- De megfigyelhetem azért is, hogy karikírozzam, hogy rálépjek a „tyúkszemére”, eltalálva érzékeny pontját.
- Egyesek szerint a nők inkább képesek a megosztott figyelemre, mint a férfiak. Ez azt jelentené, hogy pl. jobb sofőrök, mert ha valahol, ebben a szakmában állandóan osztott figyelemre van szükség.  Én inkább úgy vélem, hogy a nők el akarnak érni valahova biztonságban, a férfiak pedig meg akarnak előzni mindenki mást.
- De ha már autóvezetés. Bármilyen fáradt voltam, eddig vezetés közben mindig éber maradtam. Abban látom okát, hogy számos inger éri a sofőrt, amely ébren tartja.
- A figyelem koncentráció egy valamire. Tapasztalatom szerint az alvást követő éberség a leginkább teszi lehetővé a kitartó figyelmet.
- Egy 56 miatt megfigyelt személy maga is megfigyelte, hogy figyelik. S egy alkalommal az elbambuló ballonkabátos megfigyelő vállát megérintette, mondván: „Figyu! Elmegyek.” Többé nem állt ott a megfigyelő.
- A megfigyelés élmény. A tanulás egyik leghatékonyabb formája. Látom, hallom, tapintom, megszagolom, esetleg megízlelem a dolgot. Azonnal bevésődik a közvetlen megtapasztalás.
- Az emberek alapvetően kétfélék. Egyfelől vannak, akik tartósan egyfélére való koncentrálásra képesek, másfelől a csapongók, akik minden ingerre reagálnak, ezért aztán szétszórtak, figyelemhiányosak. Korunk egyik alapvető tünete ez vö. mindenféle kötyük, szörfözés, tévé stb…
- „Figyeljék a kezemet, mert csalok!” – mondta Rodolfó, és mi hiába figyeltük a kezét, csalt. Hányszor eszembe jutott, hogy egy bűvész mit művelhet egy pénztárossal adott esetben, akár csak tréfából. Persze olyan ez, mint a bokszoló etikája, aki szintén  nem élhet vissza technikájával.
Mivel lankad az én figyelmem is, itt elszegem a témáról szóló posztot.
De mert megígértem, csatolom a csellentyűcskét. Fatyalim!
„Csellentyű
Játék neve: elektromos csellentyücske.
Biztos nágy az öröm! Nagy a gyermek este a játék neki, ünneplő alkalma kezébe venni, által kissé tanulás célzatából kaptál.Tahátakkorlá sok!
1. A doboz tetővel bír. Ez leszedés után szabad benyújtás a késnek, négyszög alak elektromos csellentyücske.
2. Alapos és kézbentartva alányúlva ovatos doboz fenekéről első játék bekezdését.
3. Fatyalim! Felszólít!
A játék elektromos felnött nélkül fejjesen uldaba.
4. Minezután meg lehet kezdeni játszását a játéknak vele.
5. Fogjátok a drót alfelét a kéz magsujjú közé, és jobb kezetek föl le mozgat, jel onnét villanybekapcsolt, hirtelen smirgli erősen, különben nem jön villany se át, se hosszú se tyü!
6. Egyfejü magán játék, ha vagytok egyed és nincs játszó, önmagatokból is összerakni és az nyer, aki előbb.
Minden fejü vételembernek uzen kedves játszás?
Gyártmánytó cég.
[Somogyhegyi Béla, Pajtás, 1979. szeptember 20]"

Egy szülinap és egy névnap.
Együtt Piliscsabán.
Ez volt délelőtt.
Játszunk, beszélgetünk.
Egyszer csak így szól M.: Megvan a bankkártyád? Kaptam egy mobilhívást kedves ismerősömtől, hogy megtalálta a bankkártyámat. De az enyém megvan.
Hú, akkor csak az enyém hiányozhat! - mondom neki. (Azonos a nevünk.)
S tényleg.
Az történhetett, hogy a belső zsebemben tartott kártyák mellől kivettem a mobilomat, és abba beakadt a kártya, ami aztán valamikor leóvakodott a földre.
Ezt találta meg M. ismerőse.
Mondom is neki: A gondviselés küldte emberedet, hogy ő találja meg, és ne más. Merthogy nagyot lehet bukni az elvesztésen.    
Visszakaptam a kártyát. A jövőben jobban kell rá vigyázni.
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a délutánra tervezett másik találkozáson is részt vehettem a célszerű közlekedés folytán.
Az esztergomi vonalon közlekedő zónázó vonat hamar átrepített Angyalföldre, a metró pedig a találkozás helyére.
Itt is névnapokat ültünk. Z., I. G., stb.
Kibeszélgettük magunkat hosszas kihagyás után.
Amire nem számítottam: autóval hazafuvaroztak Óbudára kedves rokonaim.
A vonatutazás során a Dunán átrobogva sűrűn kattogtattam a mobilomat.
Ma ezekből a képekből teszek fel néhányat.

Tomka F. említi az általam most olvasott könyvében (Halálra szántak…) Kertész Imréről a következőket.
K. I. többször megfogalmazta, hogy számára a Kádár-rendszer élménye fájdalmasabb, mint Auschwitz lágerélménye. „A Sorstalanság-ot a Kádár-rendszerről írtam” – mondta.
Az idézet az ÉS-ben jelent meg (Rádai Eszter interjúja Kertész Imrével ÉS 47. évf. 22. sz.)
RE.: Aki ezt a könyvet írta, az ismeri a jelent és gyűlöli: „Egy olyan alkalmazkodási folyamatot írtam le, amely minden elemében a magyar történelem 1956 utáni korszakára emlékeztetett. Ebben a rendszerben én fuldokoltam, naponta undorodtam, rab módjára ébredtem.”
„A kádári kor mintegy Auschwitz meghosszabbított jelene” – jelenti ki az író a Száműzött nyelv c. munkájában. (2001. 285.)
Élményszerűen él bennem Kertész Imre rádióbeli felolvasása (Az angol lobogó) az ezredforduló utáni évekből. 
Jól emlékezem szenvtelen stílusban elmondott novellájára.
Történt pedig, hogy egy bécsi írói meghívásra igyekezett, de mivel a költségeket neki kellett (volna) állnia, magával vitte valutáját.
Ám a kivihető értékhatáron túli volt az összeg.
A hivatalosságok leszállították a vonatról.
Így hát Bécs helyett még aznap Bp-en kötött ki.
Nem tehette azt, amit akart a saját pénzével.
Tehát monoton, szürke tónusban adta elő novelláját, hűen ahhoz a kritikus hozzáálláshoz, amellyel fogadta a szokásos diktatórikus eljárást.
Megadással fogadta a hivatal packázását.   
Akkor, az ő előadásában szerettem meg prózáját.
Innen aztán Balczó András filmbeli szókimondó értékelésére asszociálok.
Ő ugye azt mondta, hogy „a szocializmus olyan, mint egy hajó. Hányni lehet, de kiszállni nem.” (in: Küldetés)

Isten éltesse L. sógoromat, akinek nemrég volt a születésnapja!
Isten éltesse I. húgomat, akinek nemsokára neve napja lesz!
Isten éltesse Á. unokát, aki ma 20 éves!
Isten éltesse a nőket, akiknek nincs koruk!
Isten éltesse a Zoltánokat, akik ma tartják névnapjukat!
Isten éltesse D. unokát, akinek névnapja holnap lesz!
Isten éltesse F. unokát, aki nemsokára 13 éves lesz!
Isten éltesse K. M.-t, aki szintén ma üli születésnapját!
Isten éltesse továbbá még  azt az öt barátot is, akit születésnapja alkalmából köszöntöttem ma!
Isten éltet engem is, különben nem tudtam volna mindezeket a köszöntéseket leírni.
***
Ma kiderült, hogy a deep state nem örülne a békének, mert nem fogynának a fegyverek.
A republikánus elnökjelölt a béke híve, nem indítana háborút, a fegyvereket a NATO-országoknak adatná el.
De szép kilátások!
Meddig érvényes még a római Vegetius mondása:
„Si vis pacem, para bellum!” Ha békét akarsz, készülj a háborúra!
A birodalmak terjeszkedésének idején bevet szokás.
De megállapodásuk után okafogyottá válik.
Régi igazság, hogy az amerikai bomba éppolyan ronda, mint az orosz vagy a bárhol készülő.
Ünnepek lévén illene egy kis dísz ide.
Sorminta?
rózsa nárcisz rózsa nárcisz rózsa nárcisz rózsa nárcisz rózsa nárcisz rózsa nárcisz rózsa nárcisz rózsa nárcisz