Mickey webnaplója

Az új élet megjelenése mindig örömteli. A halál mindig megrendítő. Tudjuk, persze, hogy tudjuk, hogy a halál eljövetele halálbiztos, de mégis. 
Ma egyik életpályámat olyannyira meghatározó valaki távozott az örök hazába. Távozott az Istenhez. Czakó Gáborra emlékezem. Útmutatása máig hat mindennapjaimra.
Czakó Gáborral egy hónapban születtem, csak ő négy évvel hamarabb.
Rám nyelvérzékenységével és esztétikájával hatott leginkább. A magyar szavak gyökjellegének volt egyik harcosa. Szókincsünk gazdagságát illusztrálandó összegyűjtötte a megy ige szinonimáit, a valamilyen fajta menést jelentő igéket. Kb. ezernél tartott, amikor beszálltam akciójába megtoldva még vagy száz új, menést kifejező igével gyűjteményét.
Amikor újságíró akadémiáján részt vettem, nem ismertem ebbéli szenvedélyét. Ezért meglepett, amikor imigyen búcsúzott: Eleget beszéltem. Most elpatázok. Vagy más alkalommal: Most már elkolbászolok.
Minket arra tanított, hogy az írás gyakorlati tevékenység. Mindennap olvasni kell klasszikusokat, és mindennap írni is legalább egy flekket. Egy év alatt 365 oldal, egy komplett könyv jön össze. Nemde?
Alighanem magának is mondta, mert meglehetős rendszerességgel jelentek meg új kötetei. Ebben hűséges követőre akadt bennem. Igazolja ezt 2006-ban indított blogom. Először ritkában, de csakhamar naponta kezdtem a posztokat írni. Ha szerkeszteni is úgy szerettem volna, mint írni, ki tudja, hány kötetnél tartanék. De hát az nem az én formám.
Czakó Gábornak köszönhetem, hogy megírok naponta olyan témákat, amelyeket kidolgozásra alkalmasnak ítélek.           
És el ne felejtsem…
Ismeretségünk kezdetén munkanélküli voltam.
Ő ajánlott külsősnek egy laphoz. Ezért megvettem a napilap (Pest megyei Hírlap) friss számát, elolvastam a benne levő egyetlen álláshirdetést, felhívtam a megadott telefonszámot és jelentkeztem a Miniszterelnöki Sajtóiroda munkatársának.
Felvettek.
Az ő keze ha közvetve is, de bőven benne volt a dologban, mert ha nem ajánlja a külsőzést, nem veszem meg a lapot…
A mindig mosolygós tudós művészre, a sokszerű emberre közvetlenségéért, barátságáért, közlékenységéért, előadásaiért és egyáltalán emberségéért mindig jó szívvel gondolok vissza.
Isten fogadja övéi közé!

Az égbolt tiszta, a kedvem enyhén felhős, tüsszentésem ködszitálás, köhögésem égzengés, sóhajom gyenge szellő.
Jól vagyok.
Már nem kell több antibiotikumot szednem. Ettől fülzúgásom normalizálódik.
Persze … nem említettem.
Tegnapelőtt este kezdtem szedni a három darabból álló antibiotikum készletet. Kis idő elteltével fölerősödött szokott fülzúgásom.
Nézem a barométert, nem indokolja frontbetörés. Eszembe jutott, hogy megnézzem a bevett gyógyszer útmutatóját. Hátha.
Már-már feladtam a reményt, hogy a mellékhatások terjedelmes listáján felfedezzem, amit keresek. Vagy húsz egynéhány egyéb mellékhatás felsorolása után, csaknem a slejfni végén találom: fülzúgás.
Megnyugodtam: mégse vagyok hipochonder.
Hadd zúgjon a fülem ezerrel!
Most az a dolga.      
***
Ingyen kaptam, ingyen is adom:
A göllei rk. templom hirdetőjén olvasható szentenciák
1.) Ha a hívek jobb papokat szeretnének, csak imádkozniuk kell papjaikért.
2.) Isten nem a tökéleteseket hívja meg, hanem a meghívottakat tökéletesíti.
3.) Sokan akarnak Istennek szolgálni, de csak mint tanácsadók.
4.) Könnyebb tíz szentbeszédet elmondani, mint egyet megvalósítani.
5.) Isten semmit sem teremtett értelmes cél nélkül, de azért a szúnyog határeset...
6.) Furcsák az emberek: a buszban elöl akarnak ülni, a moziban középen, a templomban hátul.
7.) Isten senkit sem ítél meg halála előtt. Te miért tennéd?
8.) Ne szidd az egyházat! Ha tökéletes volna, nem lehetnél a tagja!
9.) A béke sokszor egy mosollyal kezdődik.
10.) Isten tanúnak hívott meg, nem ügyvédnek vagy bírónak.
11.) Ne tegyél kérdőjelet oda, ahova Isten pontot tett!
12.) Isten nem zavartalan utazást, hanem biztos célba érést ígért.

Kosztolányi összesöpörte a szerinte legszebb tíz magyar szót. Szerinte a 10 legszebb magyar szó:
láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.
Közülük kilenc egyszótagú. csak az anya két szótagú.
Ha jól emlékszem, Weöres S. szerint egytagú szavaink sokasága ősi etimon. Fű, fa, füst, hús, zsír…
És most álljunk meg egy szóra!
Nem írtam volna le ezt a bekezdést, s hogy mégis megtettem, annak az az oka, hogy az általam favorizált egyik szép magyar szó a SZIKLA.
Ragadjunk le itt egy pillanatra.
Annak ellenére szép, hogy az „i” magas, az „a” mély hangrendű – nem illeszkednek.
Mégis.
Vagy talán épp ezért.
Van közöttük egyfajta feszültség, egy kipattanás, egy szikra: keménység, és lágyság együtt.
A szó eleje csupa koccanás: sz-i-k… a -sz és a -k zöngétlenek, az -i meg visít.
Majd oldódik a  szó a zöngés l-ben és lecseng a mély a-hangban. Az első szótag, ha úgy tetszik, dinamizmust mutat, a második szótag pedig stabilitást.
A szikla hasad, amúgy viszont igen stabil anyag.
***
Van nekem egy önkéntes műbírálóm: Ivan Horvath, aki kb. két évvel idősebb nálam, rokon, az USA-ban él, maga a film és reklám világában élt aktív korában. Fb-ra feltett fotóimat szokta véleményezni. Kritikái hízelgők számomra. Tőle különösen jól esnek, mert szakember.
Csaknem minden megjegyzését angolul teszi, én meg azonmód magyarra ültetem át.
Egyszer a fejembe vettem, hogy összegyűjtöm a képekhez csatolt véleményét.
A korábbi években készült fotóimat a FB rendre megmutogatja.
Nekem nincs más dolgom, minthogy lehalásszam azokat a mondatokat, amelyeket annak idején a képekhez írt.
Nyitottam ezeknek az észrevételeknek egy fájlt Ivan kritikái néven.
Már négy oldalra rúgnak összegyűjtött megjegyzései.
Alighanem érdekesebb lenne, ha a megbírált fotókat melléjük tehetném.
Erre nincs mód.   
Punktum.
    
 

Elmúla a karácsony,
elmúla a bájgli,
el a tél  is jórészt 
elmúla a Covid-fertőzés,
elmúla a farsang,
elmúla sok minden, de
nem múla el a felsőlégúti fertőzésem.
Orvosi noszogatásra rátértem az antibiotikum beszedegetésére, mert rettentően unom már a mikróbák packázását.
***
Barkát nyitott a szomszédban a mogyoróbokor.  
Ez pedig azt jósolja, hogy lesz itt még tavasz, lesz még lágy kenyér.
***
Zsuzsa-nap van.
Közelről is érint minket.
1975. április 4-én 16 óra tájban tartottam őt először a kezemben.
(Meg voltunk egymással elégedve.)  
Zs. csecsemőként ragaszkodott ahhoz, hogy a szobánkban éjjel égjen a lámpa.
Ha leoltottuk, azonnal jelzett: Ámpa. Ámpa!
Sokáig ragaszkodott cumispalackjához is. Állandóan rajta lógott a palack, fogaival tartotta szájában, mígnem az történt, hogy kiejtette, legurult a második emeletről a ház alatti építkezési területre. Néztünk utána, de nem találtuk meg soha többé. Így lett vége ennek a kötődésnek.
***
Jön hozzánk fiunk. M.
A generációváltás egy-két évtizede megtörtént.
Mosolyogva dúdolom a népdalt.
Mikor én még legény voltamm, a kapuba kiállottam, egyet-kettőt kurjantottam, mindjárt tudták, hogy én voltam.
De mióta házas vagyok (mit házas, túl az aranylakodalmon), a kapuba kiállhatok, akárhányat kurjanthatok, mégse tudják, hogy én vagyok.  

Ma ragyogó tavaszi nap délelőttjét élvezzük.
Élvezzük?
Ilyenkor sétálni kell(ene).
No de.
Lábunk csak a lábalásra elég.
Mostanság kezdünk kilábalni felsőlégúti fenéből és a tüdőgyusziból.  
Marad a napozás az erkélyen. Az is valami.
Helyettünk az ország szép helyeit az eggyel lejjebb lévő korosztály keresi fel
párban,
baráti körben,
gyerekekkel vagy
nélkülük.
Mi meg helyben járunk (ülünk) az éltető napsütésben, és várjuk további megegészségesedésünket.
***
Olvasom, hogy az el Kondorpasa c. szám száz éves, és sokáig csak helyi érdekességként szerepelt, mígnem a Simon and Garfunkel páros világhírűvé nem tették.
***
Olvasom, hogy Paul Mc. Cartneyt nagy öröm érte. Egy padlásról előkerült az évtizedekkel korábban ellopott basszusgitárja.
Érdekes lehetett a felismerés.
A hangszer alighanem ma is működőképes.
Valaha 50 font volt az ára, me meg ki tudja, hogy mennyi.
Olvasom Kodály-Vargyas Magyar népzene c. kötetét.      
Sok-sok dallam köszön rám ismerősként, mások meg újdonságként hatnak.
Érdekes, hogy a csaknem 500 kottás éneket tartalmazó kötetben nem szerepel a Kispiricsi falu végén c. remek.
Hogy lehet?
Most mi lesz velünk cin-cin cillárom!!!
HAJ!!!

Van nekünk egy öreg Chevroletünk
Csak ezért jut eszembe írni erről, mert a szervizigényességi szempontok (biztonságos működés) szerint az ötödik legjobb az autómárkák között. A legjobb a Lexus, a Chevy az ötödik, kettővel megelőzve a Mazdát. A Mitsubishi nem is szerepel a felsorolásban.
Hát nem is tudom.
Én azzal is nagyon meg voltam elégedve.
Annyira biztonságos ez a Kalos, hogy már kétszer beriasztott, amikor bele akartam ülni.
A bolond azt hiszi, hogy el akarom lopni a saját autómat!!!
És hogy ilyenkor mi a teendő?
Ami a számítógépek esetén. Kilépsz a rendszerből, belépsz a rendszerbe – és működik.
Ezt kellett tenni a Chevyvel is.
Kiszállni belőle, becsukni az ajtót, kinyitni az ajtót, és a riasztó elkussolt.
Lehetett kezdeni a beszállást.
***
Tegnap K. és R. látogattak meg bennünket.
Egy nagy fazék húslevest hoztak.
Mivel csak ketten fogyasztjuk, eltart egy darabig, míg a végére járunk.   
***
Tegnap több ezres influenszer-tüntetés volt a gyerekek védelme mellett.
A jelenlegi kormány törekvései is éppen erre irányulnak.
Döngették a nyitott kaput.

Ma ezekkel a közlésekkel szembesültem:
- A MÁRIA ORSZÁGA IMAKÖZÖSSÉG IMALÁNCOT INDÍT!
Kérjük, imádkozzon Magyarországért legalább 10 másodpercben a déli harangszó idején február 14-től, hamvazószerdától húsvétig:
„Mi Atyánk, aki a mennyben vagy, áldd meg Magyarországot, Boldogasszony anyánk, őrizd nemzetünket! Ámen.
Rendben van.
És húsvét után már nem kell?
- A VDTA cikkez a világkormányra való törekvésről.
A tanácskozók fenyegetőleg vizionálják az orwelli- Huxley-i szép új világnál kaotikusabb jövő eljövetelét. S csakugyan számos jel tanúskodik arról, hogy a káoszteremtés mesterei nem tétlenkednek.
A cikk részletezi is e törekvéseket:
a bankok mindenhatósága,
a pandémia,
a gerjesztett békétlenségek, stb.
- Trudeau Kanadában valóban lehetővé tette, hogy sztrájkolók pénzét zárolják.
Ez nem fenyegetés, hanem megvalósult tény.
Mi ez, ha nem a hivatal égbekiáltó packázása?       
Kívánom, hogy az őrült elképzelések ne valósuljanak meg.
Egyszer már előfordult, hogy Góliátot fejbe kólintotta a hozzáképest jelentéktelen küllemű Dávid.
Előfordulhat ez újra.
Gyanítom, hogy húsvét után is folytatni kell a fohászkodást, mert Básán bikái egyre fenekednek.

Tegnap azzal kezdtem a posztot, hogy nem voltunk misén. Nemcsak én nem voltam, hanem T. sem. Azért nem, mert ő is beteg. „Ő kezdte”. Tüdőgyulladása van.
Azért írom ezeket, mert megjegyezte, hogy nemcsak én vagyok beteg.
Mi ezt tudjuk, mostantól kezdve meg mindenki, aki olvassa a blogomat.
Reményem szerint túl vagyunk a nehezén.
Megjegyzem, nem azért részleteztem az átélt tüneteket, hogy nyafizzak, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá tegyem a most divatos kórság szimptómáit.    
Egész nap öntjük magunkba az előírt gyógyszereket a gyógyszergyárak és patikák nagy örömére.
Százával használjuk a papírzsebkendőket a papíripar nagy örömére.
Fújjuk az orrunkat, harákolunk, köhögünk, krákogunk, tüsszögünk.
Elmélázok a felsoroláson.
Valamennyi hangutánzó szó.
A fújjuk az orrunkat pedig azt igazolja, hogy a nyelv nem logikus.
Tudniillik nem az orrunkat fújjuk, hanem az orrunk váladékát.
***
Most, hogy írom a posztot, az Abba együttes Intermezzo c. zenekari száma szól a fülemben. Szeret[t]em ezt a zenét.
A zenék, és az azt keretező effektusok az idők során erősen megváltoztak.
A preklasszikusok, a klasszikusok  kitűnő zenéket produkáltak minden különösebb külsőségek nélkül.
Vagy ötven éve a zenei produktumok és a külsőségek egyformán jelenvoltak.
Korunkban megfordult a dolog.
Hatalmas fényeffektusok, habok és hullámok, színes füstök kísérik az alig zenének nevezhető számokat.

Hamvazószerda van. Nem voltunk misén. A hamvazás barka hamujával történik szöveg kíséretében. Emlékezz ember, hogy porból vagy és visszatérsz a porba. Vagy: Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.
***
Elesett vagyok, pedig nem is estem el. Elesettségem oka felső légúti fertőzés. Bár divatos ez a nyavalya, nem vagyok divatkövető, és mégis…
A rendelő ajtajában felirat: A felső légúti fertőzéssel érkezők viseljenek maszkot. Viseltem. Ha azt írom: nincsenek jó betegségek, nincs benne semmi új.
Inkább leírom a tüneteket, hogy kellőképpen elrémüljetek.
Végtagjaim mintha ólomból lennének.
Kézfejem, lábam fázik.
Bőröm fáj.
Szédelgek.
Időnként száz a pulzusom.
38, ill. több a hőmérsékletem.
Gyógyszerkészleteim az egekben. (Adok, veszek, cserélek, és nő a gyűjtemény). Most már nagyon kell figyelnem, hogy mikor melyiket kell bevennem.
Feküdnöm kéne, de fekve nem lehet a napi bevásárlásokat lebonyolítani.
Azért van vigasztaló is. Már ezért érdemes volt felkeresnem a házi orvost.
Megállapította, hogy a tüdőm tiszta, a szívem veszett ritmusa ezzel a nyavalyával jár.
Azt kérte, hogy 4 óránként szedjek egy algopirint, ambroxol most nem kell, de ha rossz a helyzet, kapjam be a felírt antibiotikumot is.
***
Jut eszembe az LGT-sláger szövege:
És jött a doktor, és azt mondta, hogy nagyon beteg vagyok.
Vigyázz magadra! - szólt a nővér,
És belém tömtek néhány csepp Fagifort.
De nekem nem kell, nekem nem kell gyógyszer,
Adjon valami mást:
R. ||: A zene, a zene, a zene, a zene, a zene, a zene kell! :||

Tegnap valaki a fb-on felvételizés miatt sürgősséggel kereste Kodály-Vargyas: A magyar népzene c. tudományos igényességgel megírt könyvet. Emlékezetem szerint megvolt nekünk is. A zenei kötetek között meg is találtam. 1952-es kiadás (akkor már harmadszor adták ki). Nos, szűkszavú messenger-üzenetemre nem jött válasz.
Magam meg belelapoztam az 500 különféle népdalt felölelő, feldolgozó könyvbe.
Mindjárt az első lapokban találom a következőket: Virág Benedek írja Kazinczynak: „A minapában  (1803) elalkonyodott már a nap, - ablakomnál dohányozgatván egy tiszta torokból hallám énekelni: »Mi haszna, Galambom! ha előtted járok.« A hirtelen támadt kiabálás s zaj miatt többet nem érthettem. Nem tudná-e ezt valaki nálatok? Ha úgy, írd meg, édes Kazinczym! és más akármiféle tréfás énekeket, s nevetséges dalokat!”
A dolog érdekessége akkor (de ma is), hogy ha VB átment volna a szomszédba, azonnal megtudta volna a folytatást. Nem ezt tette, a fél országgal odább lakó K.-hoz fordul  levélben. Hátha ismeri...
Attól érdekes a dolog, hogy ma ugyanez történik. Mindent a google-tól, a fb-tól, az okos telefontól akarunk megtudni. Közben valós társadalmi kapcsolataink szétzilálódnak, elsekélyesednek.   
***
Egy másik figyelemre méltó adalék.
A gyerekek a nagyszülőktől tanulták meg az általuk ismert dalokat. A szülők ugyanis nem igazán értek rá átadni ebbeli tudásukat. Dolgoztak látástól vakulásig.
Tehát nagyszülők! Feladat az áthagyományozás.
***
Hej, a könyv olvasása kapcsán visszaköszönt gyerekkorom szolfézsoktatása!
A régi típusú kvintváltó dallamok és az újtípusúak. A mari és cseremisz, a csuvas párhuzamos példák,
a szövegek, a ritmusok.
Közel hetven év távlatából merül fel a pienhang elnevezés.
Tényleg tanultuk egykor. Az ötfokú, tehát pentaton dallamok csaknem következetesen kerülik a félhangokat, szolmizációs névvel a fá-t és a ti-t. Ám néha mégis – ha hangsúlytalanul is, de elő-előfordul, hogy szerepelnek e dallamokban is. Nos, ezek a pienhangok  - át5futó hangok. (A pien a kínai szaknyelvből jött át.)
***
Szeretem a hangokat.
A pienhangot,
az ilyen hangot,
az olyan hangot,
- a szirénhangot nem,
- a szirénáét se,
de már a trombitahangot,
az emberi hangot,
a mennyei hangot,
a klasszikusok hangját,
az értelmezhető hangot,
a fájdalomküszöböt el nem érő hangot,
a 16 és 15000 Hz közötti tiszta hangokat,
a zenekar hangjait,
az általuk megrezgetett felhangokat,
a kis- és nagyszekundot, -tercet, -szextet, a bővített-szűkített és tiszta kvartot-kvintet, a nagy és kis szeptimet és az oktávot is, a nónát is ... és ki tudja még milyen hangtávolságokat is, szeretem ha a helyükön vannak.
Szeretem a zenét, ha könnyű, ha nehéz, ha komoly, ha humoros, csak ízléses legyen.