Az új élet megjelenése mindig örömteli. A halál mindig megrendítő. Tudjuk, persze, hogy tudjuk, hogy a halál eljövetele halálbiztos, de mégis.
Ma egyik életpályámat olyannyira meghatározó valaki távozott az örök hazába. Távozott az Istenhez. Czakó Gáborra emlékezem. Útmutatása máig hat mindennapjaimra.
Czakó Gáborral egy hónapban születtem, csak ő négy évvel hamarabb.
Rám nyelvérzékenységével és esztétikájával hatott leginkább. A magyar szavak gyökjellegének volt egyik harcosa. Szókincsünk gazdagságát illusztrálandó összegyűjtötte a megy ige szinonimáit, a valamilyen fajta menést jelentő igéket. Kb. ezernél tartott, amikor beszálltam akciójába megtoldva még vagy száz új, menést kifejező igével gyűjteményét.
Amikor újságíró akadémiáján részt vettem, nem ismertem ebbéli szenvedélyét. Ezért meglepett, amikor imigyen búcsúzott: Eleget beszéltem. Most elpatázok. Vagy más alkalommal: Most már elkolbászolok.
Minket arra tanított, hogy az írás gyakorlati tevékenység. Mindennap olvasni kell klasszikusokat, és mindennap írni is legalább egy flekket. Egy év alatt 365 oldal, egy komplett könyv jön össze. Nemde?
Alighanem magának is mondta, mert meglehetős rendszerességgel jelentek meg új kötetei. Ebben hűséges követőre akadt bennem. Igazolja ezt 2006-ban indított blogom. Először ritkában, de csakhamar naponta kezdtem a posztokat írni. Ha szerkeszteni is úgy szerettem volna, mint írni, ki tudja, hány kötetnél tartanék. De hát az nem az én formám.
Czakó Gábornak köszönhetem, hogy megírok naponta olyan témákat, amelyeket kidolgozásra alkalmasnak ítélek.
És el ne felejtsem…
Ismeretségünk kezdetén munkanélküli voltam.
Ő ajánlott külsősnek egy laphoz. Ezért megvettem a napilap (Pest megyei Hírlap) friss számát, elolvastam a benne levő egyetlen álláshirdetést, felhívtam a megadott telefonszámot és jelentkeztem a Miniszterelnöki Sajtóiroda munkatársának.
Felvettek.
Az ő keze ha közvetve is, de bőven benne volt a dologban, mert ha nem ajánlja a külsőzést, nem veszem meg a lapot…
A mindig mosolygós tudós művészre, a sokszerű emberre közvetlenségéért, barátságáért, közlékenységéért, előadásaiért és egyáltalán emberségéért mindig jó szívvel gondolok vissza.
Isten fogadja övéi közé!
Utolsó kommentek