Mickey webnaplója

Elmúla a karácsony,
elmúla a bájgli,
el a tél  is jórészt 
elmúla a Covid-fertőzés,
elmúla a farsang,
elmúla sok minden, de
nem múla el a felsőlégúti fertőzésem.
Orvosi noszogatásra rátértem az antibiotikum beszedegetésére, mert rettentően unom már a mikróbák packázását.
***
Barkát nyitott a szomszédban a mogyoróbokor.  
Ez pedig azt jósolja, hogy lesz itt még tavasz, lesz még lágy kenyér.
***
Zsuzsa-nap van.
Közelről is érint minket.
1975. április 4-én 16 óra tájban tartottam őt először a kezemben.
(Meg voltunk egymással elégedve.)  
Zs. csecsemőként ragaszkodott ahhoz, hogy a szobánkban éjjel égjen a lámpa.
Ha leoltottuk, azonnal jelzett: Ámpa. Ámpa!
Sokáig ragaszkodott cumispalackjához is. Állandóan rajta lógott a palack, fogaival tartotta szájában, mígnem az történt, hogy kiejtette, legurult a második emeletről a ház alatti építkezési területre. Néztünk utána, de nem találtuk meg soha többé. Így lett vége ennek a kötődésnek.
***
Jön hozzánk fiunk. M.
A generációváltás egy-két évtizede megtörtént.
Mosolyogva dúdolom a népdalt.
Mikor én még legény voltamm, a kapuba kiállottam, egyet-kettőt kurjantottam, mindjárt tudták, hogy én voltam.
De mióta házas vagyok (mit házas, túl az aranylakodalmon), a kapuba kiállhatok, akárhányat kurjanthatok, mégse tudják, hogy én vagyok.