Mickey webnaplója

Kell-e szellem-esség? Szovjet-orosz viccek...
Az oroszországi zsidó, elhatározza, hogy ő is emigrál Izraelbe a többiek után. Az orosz vámhivatalnok belenéz a csomagjaiba, és talál egy nagyobbacska Lenin szobrot:
-Mi ez?
-Hát kérlek szépen KI EZ? a helyes kérdés. Nem látod, hogy Lenin elvtárs, te barom, neki köszönhetem a jólétemet születésem óta. Elviszem, hogy tisztelettel emlékezzek rá!
A vámos átengedi, majd a Ben Gurion-repülőtéren az ottani vámos rátalál a szoborra, rákérdez ő is:
-Mi ez?
-Hát, kérlek szépen KI EZ? a helyes kérdés. Ez a seggfej Lenin, aki elszarta az életemet. Áthoztam, hogy legyen kit köpködnöm a további életem során....
Átengedik, letelepszik, majd egy kis idő múlva meghívja családját és haverjait egy kis összejövetelre, megünnepelni az eseményeket. Egy fiatal unoka meglátja a szobrot, rákérdez:
-Ki ez?
-Úgy kérdezd, hogy MI EZ? - Tíz kiló színarany!
*
- Mi volt régebben, tyúk vagy a tojás?
- Régebben minden volt: tyúk is, tojás is!
*
Egy kérdés, amelyre a jereváni rádió nem tudott választ adni:  Ha az egész világon győz a szocializmus, honnan fog a Szovjetunió búzát vásárolni?
*
Szabad-e a Pártot bírálni?
- Elvben igen, de ez olyan, mint a tigris seggét nyalni. Nem valami nagy
élvezet, viszont roppant veszélyes.
*
Érettségi dolgozat.
Téma: Ki a példaképed? Miért pont Lenin?
*
Bemegy a vásárló a hentesüzletbe:
- Nincs hal?
- Ön téved. Nálunk hús nincs, mi hentesüzlet vagyunk. Ahol nincs hal, az
ott szemben van, a halasbolt.
*
Mi a különbség a szovjet és a nyugati viccek között?
- A nyugati viccek úgy keletkeznek, hogy az emberek leülnek és vicceket
eszelnek ki. Ezzel ellentétben a szovjet viccek esetében az emberek először
kieszelik a vicceket, aztán leültetik őket

Olvasom M. Hesemann könyvét (A pápa, aki szembeszállt Hitlerrel, XII. Piuszról – ferdítések nélkül). Benne egy meggyőződéses szocialista és egyházellenes francia tiszt, aki így ír levelében Pacelli pápáról: „Nemcsak hogy egy nagyszerű ember, azt hiszem, ő az, akit ti szentnek hívtok. Személy szerint én azt mondanám róla: férfi, aki tele volt emberi érzésekkel, hihetetlenül okos, finom, jóságos ember, aki előtt az olyanfajta szocialisták, mint én is vagyok, csak mélyen meghajolhatnak, és meg is kell hajolniuk.”
Hesemann azért merült a témába, mert a KGB megbízásából Hochhuth Helytartó c. fércmunkája légből kapott adatok alapján antiszemita és hitvány emberré torzítja a tiszteletreméltó pápa alakját. A róla alkotott torzképet semmisíti meg M. H. ebben a könyvében. A tőle megszokott alapossággal járt utána a tényeknek, megerősítve állításait levéltári és egyéb dokumentumokkal. Szégyen az emberiségre nézve, hogy amit történelemként előadnak nekünk, az mennyire tarthatatlan állításokkal teli, és mennyire átpolitizált.
***
Amikor az Angyali üdvözletet imádkozzuk, akkor tulajdonképpen Máriától kérjük, hogy imádkozzon értünk a jelenben és akkor is, amikor meghalunk. Nem érdekes?
***
Az evangéliumokról szóló élc szerint a négy evangélista a következő három volt, Péter és Pál, aki egyedül írta meg a szentírást.      
Erre a fogyatkozásra hajaz mai találkozónk, amit azért tettünk mára, mert a legtöbb jelentkező ezen a napon volt remélhető. A Pozitív visszajelzők közül immár hárman töröltették magukat a listáról. Egyáltalán lesz szombaton találkozás? (Lett, jó volt. Négy házaspár csak összejött.)
***
A magyar futballcsapat 1:1-re végzett a világbajnok franciákkal vívott csatában. A lengyelek szintén, az EB-győztes spanyolokkal. Mit történik itt, kérem?
60 000 szurkoló buzdította a magyarokat.
***
Napokkal ezelőtt Haydn egykor zenekarral játszott zongoradarabját emlegettem (Hob XVIII:4 - Piano Concerto G-dúr), annak is a 4. tételét, a presto-tételt. Most megmutatom a zenét a youtube jóvoltából. A 4. tétel 19’15’’-nél indul.
https://www.youtube.com/watch?v=fA_CiXvlRKY   

Megleszünk a címe TR posztjának, s én kapásból melegszünk-nek olvastam. Talán nem véletlenül. Alig hogy elkészült második klímaberendezésünk, használatba is kellett vennünk, mert melegszünk. Hogy megleszünk-e ennek a szédelgős forróságnak a társaságában, az még a jövő kérdése. Elég meleg lett, és elég hirtelen.
Reméltem, hogy nem így lesz, miközben a tapasztalat arra intett, hogy készüljünk fel lelkileg (és testileg) a hirtelen időjárásváltozásra. De vajon lehet-e ezt az én koromban?
Amit még megpróbálhatok, ha árnyékos helyen is melegem van, egy palackból trikómra permetezhetek egy kis hűsítő folyadékot. 
Ami fárasztó, az az erős UV. Nehéz ellene tenni. Sokszor a felhős ég alatt is érződik a láthatatlan tartományba eső sugárzás, ami elől nem könnyű menekülni. Ma a házból kilépve egy terebélyes cseresznyefa árnyékában élveztem az UV-mentességet, s külön is az üdítő szellőt, amely jótékonyan hatott rám.
***
Isten éltesse Elvirát, Isten éltesse Leventét!
Náluk jártunk, hogy mindezt elmondhassuk.
Közben néhány fotó is készült: érik a cseresznye és a ribizli.
Útközben sok szorgalmas hajladozót láttunk az eperföldek mentén.
Túl alacsonyra kell hajolni hozzá, túl magas a hőmérséklet. Maguk szedik, és fizetnek érte. Hazacipelik, benzinköltséggel jár. Ez már nem nekünk való.   
Kaptunk egy fotót, hogy K. keze begipszelve - ínhüvelygyulladás miatt.
Ezúttal ennyi, ilyen rövid leszek.

A lapra szerelt komód most 30 000ft. Áll léckeretekből, 164 facsavarból, vékony rétegelt lemezből, némi dekorból. Az összeszerelési utasításon szerepel, hogy a fiókok terhelhetősége max. 3 kg, a tetejére pakolhatsz max. 40 kg-t. Az utasítás még kéri, hogy kézi csavarhúzót használj, ne csavarozó gépet. Gondolom, túl erősnek találja a gépi csavarozót. (Mi gépi csavarozót használtunk, hogy még ma elkészüljünk a munkával, és nem kérte ki magának egy elem se.)
Még azt is javasolja, hogy az összeszerelt komód csavarjait háromhavonta húzd utána.
Itt aztán megáll az ész.
Eszerint ez a bútor nem tekinthető tartós fogyasztási cikknek.
Elképzelem, hogy a bútortulajdonos szervizelést kér negyedévente, hogy az építőkockaelemekből összerakott bútor csavarjait valaki beljebb tekerje.
Azt hittem, hogy vége már a szoc. reálnak.
Miért is?
A panelházakban alkalmazott MN-kábelek alumíniumból készültek. Egy alkalommal nálunk szerelt az az illető, aki annak idején a ház villanyszerelését végezte. Elmondta, hogy jó ez a kábel, csak az a baj, hogy évente a konnektorok stb. minden csavarján húzni kellene, mert valahogyan az alu lassan elfogy. (Helyi elem keletkezne? Szublimál?) Mi nem szoktuk évente utánhúzni, és eddig még semmi baj se keletkezett.
De hogy mit hoz a jövő? Ki tudja? A lakáshoz egy rajzot se kaptunk, ami mutatta volna, hogy egyáltalán merre mennek a falon belül a vezetékek, s egy sort se arról, hogy évente tekerjük beljebb a csavarokat, míg csak el nem fogynak.
***
Ami még eszembe jut. Ahogy haladunk előre az idő egyirányú utcáján, érezzük, hogy nem ártana, ha valaki egyre kopottabb tagjain csavarna egyet, hogy újra jól működjenek. Szervezetünk karbantartása sem állandó, nem is kielégítő, nincs hozzá elég szakember.  De hát ez is rendben van.

Felebarátom az a szamaritánus, aki a félholtra vert izraelin segített. Az ide vonatkozó parancs: Szeresed felebarátodat, mint önmagadat.
Nekem hajnalban ilyen gondolatom támadt a politikusok közötti haragos pengeváltások kereszttüzét csaknem naponta tapasztalva: Ha valakit folyamatosan kritizálnak, rossznak ítélik valamennyi megnyilvánulását, azt mintegy belekergetjük a kötelező elkomiszodás utcájába. Szavaink mérgétől megrontva esélye sem marad a megváltozásra. Nagyon nem mindegy, hogy miket fogalmazunk meg. Csakugyan predesztinálja a rosszindulatú embereket az állandósuló fejmosás, hibáik szakadatlan ismételgetése.
Böjte Csaba szerint senkit sem lehet jóvá szidni.
Ellenségeden köteles vagy felismerni a Krisztus arcát, mosolyát – írja VD. Nem teszi hozzá, ezért én most megteszem: Az istenarcúság felismerése néha igen nehéz, csaknem lehetetlen. Ezért legalább Pécsi Rita megfogalmazása szerint érdemes eljárni: Az ellenségszeretet minimuma, hogy engedd el a torkát.
A világtörténelem másként alakult volna, ha az emberiség általánosságban befogta volna pörös száját. 
József Attila is felvet hasonló gondolatot, amikor így ír:
                       „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
                         Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”
                                                                         (Két hexameter)
Kérdése a levegőben lóg, de egyértelműsíthető. Ha mindenképpen kiterítenek, akkor is a jobbik részt választom, ha tisztességes maradok. Magam miatt, a példaadás miatt, a megélt emberi méltóságom miatt, azért, hogy a „kiterítő” elgondolkodjék saját mihasznaságán, és ösztönzést kapjon a változásra, a nyomorból való tápászkodásra.
Lassan-lassan eljutunk a Mester szavaihoz: „Tartsd oda másik arcodat is”.
Megjegyzem, hogy P. Godó Mihály jezsuita, aki a román börtönökben lehúzott 16 évet, a felét magánzárkában, így ír szabadulása kapcsán. „Három nap megismerkedtem a bukaresti éjjeli élet hőseivel. Érdekes élmény volt számomra, többet tanultam ott, mint az erkölcsteológiából. Ott is láttam, hogy az ember azért csak ember, van benne jó. Mindenkinek a lelkében pislákol a jóságnak egy kis lángocskája.”
De ha már így belefeledkeztem azt általa írt kötetben (Testamentum), muszáj ide idéznem egy román fogoly véleményét, mert nagyon szépen gondolkozik a magyarokról (akkor is, ha túlzás, amit üzen). Ezt kopogta a szomszéd cellából. „Parinte, én nagyon súlyos beteg vagyok. Búcsúzóul ezt üzenem: Egyetlen nemes népe van a világnak, és ez a magyar nép. És egyetlen vallás hordozza a halántékán az isteni pecsétet, a katolikus szentegyház.”
Még aznap este meghalt.

Balázs Géza nyelvész blogjában szerepel, hogy házavatót tartott Korzenszky Richárd, sejtésem szerint Zamárdiban, mert készített két fotót zoommal, Egyiken Zamárdi kat. temploma Tihanyból fotózva, a másik, a déli oldalról zoomolva a tihanyi apátságra, templomra. Érdekesek a képek az erős párásság okán. Mint ahogy érdekes a megidézett Szabó Lőrinc vers is: A túlsó part.  … „ahol a Sokba az ember hazamegy…”(In: Tücsökzene 154)
***
VD hírül adja, hogy a mostani aukción Rippl Rónai, Bernáth s még sok más híresség képére nem akadt vevő. Köztük az ő képére sem. Az ember elgondolkodik. Hogy is van ez? Korábbi mesterek képe vajon eredeti-e, hiteles-e? Tegyük fel, hogy hiteles, nem úgy, mint a világ összes eperízének jelentős hányada. Akkor pedig az őrzés körülményeinek a megteremtése okozhat gondot. Hatalmas értékvesztéssel jár, ha képtolvajok kezére kerül egy ritka és nagybecsértékű kép.
***
Kezembe akadt néhány belső terjesztésű regnumi újságpéldány. Egy cikkíró 1994-ben óva inti a gyerekeket és a felnőtteket is a túlzott médiahasználattól (tévé, mobiltelefon, számítógép). Azt javallja, hogy másnaponként ne nyissuk ki a tévét.
Abban az időben az ismerős táborvezető még el tudta érni, hogy a szülők ne engedjék, hogy gyerekük mobillal érkezzen a táborba. Ha egy szülő érdeklődik, tegye meg azt a táborvezetővel lefolytatott beszélgetésben.
Firtatni se merem, vajon ma, 29 év elteltével akad-e táborvezető, aki ezt a vaskos követelményt meg meri kockáztatni?
Alig hiszem, hogy az okostelefon használatáról le tudná beszélni a rábízottakat.     
Érdekes volt szembesülni az akkori állapotokról szóló beszámolókkal.
***
Foci EB. Tegnapelőtt a szlovákok nyertek a lengyelek ellen. Nem gondoltam volna, hogy így lesz. És a portugálok a magyarok ellen? Reméltem, hogy nem így lesz. Mégis így lett. Csapatunk 84 percig állta, kitaktikázta a lényegesen képzettebbeket, aztán megtört a jég. Egy megpattanó labda és egy jogos 11-es, no meg Ronaldo gólja megtette a magáét. Három null oda. Mi meg állva haltunk meg. Jöhetnek a franciák, jöhetnek a németek. Ez a mi szerencsénk. (1 paccs a franciák javára a német öngól miatt.)
Jó éjt!

Ugye minap reggel elindultunk egy napra vidékre, én meg elfelejtettem bevenni a reggelre kikészített gyógyszereimet.
Ugyanaznap majdnem a vendégségben felejtettem a nyakkendőmet. De Tücsi elrakta.
Ő viszont ottfelejtette az ajándékba kapott lábosalátéteket.
Én a kifejtendő témákat felejtem el rendre, ha nem írom fel azonnal megamnak. Aztán bosszankodhatok.
Régen tétováztam megvenni egy-egy antikvár könyvet. Utóbb ezeket a legnagyobb sajnálatomra többé nem láttam kirakva. Akkortól elhatároztam, ilyen esetekben megveszem őket a későbbi hiányérzetem megelőzésére.
***
Elejtés – felejtés – lefejtés – leejtés – felfejtés… Hm. Nem is olyan könnyű a magyar nyelv.
***
A mai nap beszerzései. Postán érkezett egy szeletsütő, pólók. Ajándék: egy fedeles edényke rugós kihúzható zsinórral, ami által megkeverhető a benne levő folyadék. Fehér- és narancsszínű műa. 
***
Megkerült egy – a többi könyv mögé került kötet: Ha Mozart naplót írt volna című. 63 éve kaptam öreganyámtól. Nekem dedikálta zöldtintás tollal.
Előkerült még egy diétás ételrecept-gyűjtemény is, amit szintén eltűntnek nyilvánítottunk. Most pedig megkerült.  
***
Megint vannak duplum könyveink. Ezeket ritkítás céljából szombaton felajánljuk társainknak. Hátha érdekel valakit. 
***
Egy néhány órára megvigyázzuk Ritát.

Vasárnap olyan korán ébredtem, hogy későbbre halasztottam a reggeli gyógyszerek bevételét. A számítógép kirakójátékával múlattam az időt, s mire elkészültem az ábrával, rohannom kellett, hogy időre elkészüljek a toalettemmel. Végül is időben elindultunk Mosonmagyaróvárra.
A reggeli órákban feszültnek éreztem magamat. Hamar eszembe jutott, hogy nagy valószínűséggel nem vettem be a reggeli gyógyszeradagomat. Mivel az estit magammal hoztam, némi víz kíséretében bekaptam a pirulákat. Mondom a vonatban üldögélve Tücsinek: Ha most ültő helyzetemben elalszom, s kitapinthatatlanná válna a vérnyomásom, akkor az azért van, mert mégis csak bevettem reggel a reggeli adagot. Ha nem esik bajom, akkor nem vettem be. Ami ciki, hogy nincs otthon senki, aki megvizsgálhatná, hogy bevettem-e vagy sem.  Aztán még az is eszembe jutott, hogy a kikészített kávémmal akartam lenyelni a pirulákat. Ha bevettem, akkor most lemegy a kettős adagtól a tenzióm, de ha nem vettem be, akkor is álmos leszek, mert nem ittam reggel kávét.
A dolog megoldódott. Tenzióm a szokásos értékeket mutatta, azaz jól éreztem magamat. Mégis kértem és kaptam egy kávét megérkezésünk után.
Szép szertartás során egy szentmise keretében lett elsőáldozó 1223 (1 apám 2. gyermeke 2. gyermekének 3. gyermeke) kódú unokánk, Angi. Méltóképpen megünnepeltük, ahogy kell. Készült fotódokumentum is az eseményről. Majd mutatok képeket a vasárnapi kiruccanásról. A vonaton, a HÉVen, a metróban még maszkot viseltünk, de az utcai közlekedés már maszkatlanul történt.
Hazajőve azonnal ellenőriztem a feltételezésem helyességét.
Csakugyan érintetlenül találtam a reggeli gyógyszerdózist, amelyet habozás nélkül bekaptam, mintegy megcserélve a reggeli, ill. esti pirulákat.
A tanulság?
Előbb minden az összes kötelező feladat, s ha marad idő szórakozásra, akkor oké. 
Mert ugyan nem követtem el különösebb vétket, tárgyát tekintve azonban súlyos következményei lehettek volna figyelmetlenségemnek.
Hála Istennek, nem így lett.
Talán arra int ez a történés, hogy hagyjak fel a számítógép előtt való üldögéléssel, mert ez is egyfajta rendetlen kívánság.

Szombat reggel a Mária-emléknap miséjét celebrálta papunk. Minden a rendes kerékvágásban haladt. Áldozás előtt szokás szerint fertőtlenítette két kezét a pap s felvette a maszkját. Tücsi vonult elé először, én másodjára. Áldoztatáskor könnyű rózsaillatot éreztem. Papunk nem szokott illatszert használni, keze inkább a sterilizáló folyadék spirituszát árasztja, Tücsi meg nem rózsaillatot használ.
És mégis...
Talán valaki felől arra fújta a szellő, vagy én nem is tudom… Rosa mystica.
*** 
Délben viszontlátogattak a piliscsabaiak. Amikor megérkeztek, hátra rohantak a fiúk az én szobámba, mert hangos zene szólt. Kérdezték, hogy mit hallgatok, mert tetszik nekik. Mondom, hogy ez a The Lion Sleeps Tonight (Az oroszlán úr aludni akar) c. szám. Éppen hatvan évvel korábbi a videófelvétel. Akkoriban nagyon népszerű volt világszerte és méltán. Annyira az, hogy egy óra elteltével hallom, hogy fiam spontán ezt a nótát fújja.
Volt vidámság, megelégedés, hangicsálás, és itt hasalt egy pelenkán Mári Klári. Addig-addig ügyeskedett, mígnem a szőnyeghez került közelségbe. Bár porszívóztam, azt mégsem tűrhettem, hogy arcocskája a szőnyeget érje. Felkaptam az immár nem is olyan aprócska kisdedet (8kg). A többiek már ebédeltek, én meg magamhoz öleltem legkisebb unokánkat, és sétáltam vele fel-alá a lakásban. Elvi azt mondta, hogy majd igyekezik az evéssel, mert nehéz ez a gyermek. Mire azt válaszoltam neki: Én a jobbik részt választottam. S szorgalmasan róttuk a köröket, hogy ölemből kikukucskálva felfedezze mindazt, ami látnivaló egy ekkora lakásban. Tapasztalatom szerint kedvére való lehetett ez a dolog a kicsinek, mert nem tiltakozott a váratlan kaland ellen.
Ebéd után örömmel konstatálták egy az üvegajtóra applikált fotó nyomtatott változatát. Rajta Domi (6) üdvözült mosollyal mutatja fel a karitász kirakodóvásáron vett verdát. Én meg elmondtam, hogy azért van az a kép ott, mert ha rossz kedvem támadna, csak ránézek a képre és elmosolyodom.
Délután záporeső zivatar öntözte meg a rétet és egyáltalán mindent és mindenkit, aki s ami csak alá állt. No persze, a beígért hidegfront.
Olyan vasárnapi hangulat vett rajtam erőt.
Az értékesekkel és az értékekkel való találkozás hívta elő belőlem ezt az érzést alighanem.       
***
A FIFA által diktált őrültségnek nem vetette alá magát a magyar futballcsapat, azaz nem térdelt le az ír-magyar meccs előtt a BLM mozgalommal való szolidaritását mutatva. A nemzetközi sajtóban port kavart az esemény. Többek között az egyiptomi, ám tiszteletbeli magyar állampolgár, P. Henri Boulad SJ fejezte ki, mennyire örül annak, hogy magyar állampolgár, s gratulált OV-nak ahhoz a kiállásért, amivel megerősítette: egyetért a csapat viselkedésével. A dolog nem új. A magyar csapat a német-magyar meccs elején sem volt hajlandó karlendítéssel hódolni a nácik előtt 1940-ben, noha a németek ezt tették.   

Korok, kórok, körök,
kórók, kór ok, örök…
Ezek körvonalazzák mai posztomat. Mert ugye egyikünk-másikunk kórházból ki, kórházba be, megint más a rövid- és hosszútávú memóriájának romlásáról számol be. Amaz alig tud felállni, megint más lábai dagadnak, egy szépkorú valaki pedig arra panaszkodik, hogy kezd lassulni. Én pl. nem kezdek. Eleve lassú vagyok már most is. Valaha 10 perc alatt gyalogoltunk az 1800 m-re lévő templomig, ma ugyanez félóra kitartó menetelés.
Ez volna az érem egyik oldala.
Ma azonban találkoztunk a másik oldallal is.
Domi ballagott el az óvodából. Mivel német ihletésű az intézmény, minden gyerek kapott egy Tüte nevű hatalmas papírtölcsért, tele finom javakkal. Az édességeket nem sorolom. Könyvecske, írásfüzet, ceruzák, radír, kék-piros ceruza, hegyező, stb, stb. Kapott továbbá egy tablóképet az ovisokról, egy tarisznyát, benne az út porával, egy pogácsával, öt forinttal.
Bezzeg az én időmben. Lyukas kétfilléressel indítottak útnak gimnazista koromban. Az ugyebár kétszázötvened része a mai eleganciának. Persze egy garast se ért se az, se ez.
Tovább is van. A legkisebb, Mária Klára még fogóreflexekkel, de már két fogkezdeménnyel rendelkezik. Meg van elégedve sorával, mosolyog, barátkozik a nagyobbakkal.
A nagyobbaknak elindult a vakáció; elérkezett a kirándulások, táborok, túrák ideje. Állnak elébe.
Korokról és kórokról, hát beszámoltam, a körökről most néhány szót.
Mint említettem, elkezdünk egymáshoz járni, azokkal találkozni, akikkel valaha heti rendszerességgel kapcsolatban álltunk.
A fiatalok is megkeresték a magukét. M. pl. a férfi sátor helyi közösségében igen jól érzi magát. Azonnal befogadták és a kölcsönös segítségnyújtás és értékek mentén megosztott gondolatok, tartalmas beszélgetések esnek. Örülök neki, mert egyre kevesebb a kohézió a társadalom tagjai között.
A kórók zöme kivirult, amelyik meg nem, az méltó a kivágásra. Van ilyen.
A kór okról? Kór ok sokféle van. A természet löki őket baktérium és vírus formájában. A munka termeli ki a balesetek miatt, a stressz és kishitűség bombázása felel a kórok jelentős részéért, de a bűnük elkövetése, a simliskedés is rövidíti az életet. Némely szenvedélyről nem is beszélve. Ki ne felejtsem a bélflóra örökölhető elégtelenségeit. Na jó, abbahagyom.
Örök?
Örökké fogunk élni, csak közben egy kicsit meghalunk.
Addig viszont bírjuk ki élve!