Mickey webnaplója

Szeretni egyszerű és nehéz. Sokszor leírtam már. Most kicsit kifejtem.
Egyszerű, mert nem kell hozzá semmiféle eszköz. Pozitív hozzáállás viszont igen, és ez teszi nehézzé a bennünk kialakult ellenérzések miatt. Egy mondat erejéig kitérek az előítéletességre. Az előítélet lehetővé teszi a sablonos tájékozódást, de akadályozza a konkrét tisztánlátást. Egy kicsit segít, hogy aztán inkább gátoljon az egymás felé közeledésben.  
Szeretni nehéz, mert nehezen fogadjuk el a tőlünk különbözőt. Tartunk tőle, félünk a más befolyásától, attól, hogy rongálja saját identitásunkat. Pedig a változatosság természetes, és jó, hogy nem vagyunk egyformák. Nekünk pedig meg kellene tanulnunk kedvelni a különbözőséget, meg kellene tanulnunk örülni a változatosságnak.  Amint a kultúrák gazdagíthatják egymást, úgy a társas kapcsolatok is (amitől félünk, hogy ki is olthatják kultúránkat mind társas, mind egyéni szinten).
Mégis.
Az általam többször emlegetett Wagner Viktória szociális testvér mondta, hogy védenceit úgy szereti, ahogy vannak. Piszkosan, lopósan. Magyarán elfogadja őket a tőle különböző minőségükben, úgy, ahogy vannak, hogy aztán onnan húzza őket saját példája által, szeretete által.
Tehát ha fejlődni akarok, akkor mindenkit annak kell szeretnem, aki ő most. Kéregetősen, lopósan, lejmolósan, sunyin, nyeglén, nagyszájúan, tékozlóan, pazarlóan, fenntartásai ellenére, éles kritikus mivolta ellenére, nagyképűen, szőnyegét ránk rázóan, morgolódásai ellenére, technót bömböltetése dacára, kivagyiságával együtt, pikírt megjegyzései ellenére. Nem sorolom tovább. Mérlegelnünk kell, hogy valaha mi is sokféle negatív tulajdonsággal küszködtünk; de, sőt, ma se vagyunk tökéletesek, de még mennyire nem.  (A vicc szerint féléve még nagyképű voltam, de most már tökéletes vagyok.)
Jól is néznénk ki, ha irtózna tőlünk Isten halálunkban.
Ízelítő az 1Kor 15. f.-ből, 1. rész.
III. FELTÁMADÁS
A halottak feltámadása
... Krisztus meghalt bűneinkért, eltemették és harmadnap feltámadt. Megjelent Péternek, a tizenkettőnek, majd több mint ötszáz testvérnek... Utánuk pedig ... nekem is. Én ...üldöztem az Isten egyházát. De ... többet dolgoztam mindegyiküknél az Isten kegyelméből... hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból ... Ha nincs feltámadás, ... nincs értelme a mi tanításunknak, ... és semmit sem ér a hitetek: még mindig bűneitekben vagytok... Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból ... Ádámban mindenki meghalt, úgy Krisztusban mindenki életre is kel, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített. Addig kell uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsóként a halál semmisül meg, hiszen „mindent lába alá vetett”...  S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben. Különben miért tesszük ki mi is magunkat szüntelenül veszélynek? ... Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz
beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Közöm. Pál tanúsítja, hogy ki mindenkinek jelent meg Jézus feltámadása után. A feltámadás hitünk pillére. Ha nem volna igaz, tévedésben volna minden keresztény.  De hát feltámadt. Az örök életben Isten lesz minden mindenben. A nem hívők magatartása érthető, ha nem is követjük: Együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk. Mi azt valljuk: Non omnis moriar, nem halunk meg egészen, sőt. Magamat plagizálom: Mi örökké élünk, csak közben egy kicsit meghalunk.

Elmentünk, elénk jött, beültünk, vendégeskedtünk, kávéztunk, fotóztam, megebédeltünk, elhoztuk őket, vonatra szálltunk, vendégeskedtek, érdeklődtek, unatkoztak, vitatkoztak, szerették, nem szerették, elálmosodtak, játszottak, játszogattak, elaludtak, elaludtunk, felébredtünk, beszélgettünk, együtt ettünk, külön ettünk, szerették, nem szerették,elnyalták, nem nyalták el, megitták, kávéztunk, üdítőztek, fotóztunk, játszottunk, játszottak, megérkeztek, üdvözölték egymást, örültek, együtt voltak, együtt voltunk, beszélgettünk, hintáztak, csúszdáztak, hazajöttünk, hangoskodtak, belebeszéltek, megebédeltek, hazautaztak, integettünk, elhúztak, elmosogattunk, kiporszívóztunk, rendet raktunk, kiszemeteltünk, megvacsoráztunk, elindította, kiszedte,  kiteregette, tévéztünk, versenyeztek, győztek, örültünk, megfejtettem, olvastam, aludni tértünk.
Megírtam.
A magyarban tényleg az igék dominálnak.
Ízelítő az 1Kor 14. f.-ből:
A lelki adományok felhasználása
Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen a prófétálást...  az emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására... aki prófétál, az Egyházat építi vele... aki prófétál, nagyobb annál, mint aki az elragadtatás nyelvén szól... ha nem hallattok érthető szavakat, hogyan értsék meg az emberek, amit mondotok? ...Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam értelemmel is, énekeljek lélekkel, de énekeljek értelemmel is. Ha ugyanis csak lélekben dicsőíted az Istent, hogyan mondhat áldó imádra áment az, akinek a be nem avatottak szerepe jutott? Azt sem tudja, mit beszélsz... az egyházban inkább szólok öt érthető szót, hogy másokat tanítsak, mint tízezer szót az elragadtatás nyelvén... gonoszság terén maradjatok kiskorúak, gondolkodásotokban azonban legyetek felnőttek... a prófétálás a hívőknek szól,... ha prófétálnak, s belép egy hitetlen vagy be nem avatott... arcra borul, imádja az Istent és megvallja: „Valóban köztetek az Isten!” ...Amikor egybegyűltök, akinek csak van dicsőítő éneke, tanítása vagy kinyilatkoztatása, nyelvadománya vagy magyarázata, az mind épülésetekre szolgáljon. Az elragadtatás nyelvén szólást valaki magyarázza meg. Ha nem akadna magyarázó, hallgassanak az egyházban. A próféták beszéljenek, és ha egy másik jelenlevő kap kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson el... Isten ...a békesség Istene. Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak összejöveteleiteken... Ha tudni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüktől, mert az asszonynak nem illik az Egyházban beszélnie. Közöm. Pál világossá teszi, hogy a szeretet a legértékesebb. A különféle karizmák csak áttételesen szolgálják az egyház javát. Ezért a világos beszédet, prófétálást, tanítást favorizálja. Azt javasolja, hogy többen fejthessék ki, mire ösztönzi őket a Lélek. Különös, hogy a nőktől elvárja, a csendben maradást. Ma nehéz érteni, hogy miért teszi. Korának sajátossága szól belőle? Még érdekesebb volna tudni, hogy ma mit mondana. Én a közelmúltban egy-egy perikópát a közösség előtt kifejtettem. Vajon mozdított-e valamit a lelkükben? Ki tudja.

Mivel közel harminc év óta lakunk Óbudán, ki tudja, hányszor kerestük fel az idők folyamán ezt a játszóteret. Kezdetben elkészült a domb az óriáscsúszdákhoz. A dombot talicskával hordták fel az alkalmi kubikosok, sokféle népek, pl. a papnevelő szeminárium kispapjai, köztük sógorom is. A Csúszda elkészült. Na, nem a mai formájában, de használható csúszda volt az is. A játszótér főleg vascsövekből készült valamiket tartalmazott. Egyre bizton emlékszem, egy tornaszerre. Korlát volt, persze nem állítható távolságú. Fiatal apaként még meg tudtam csinálni rajta a gimnáziumban kötelező nyolc darab saslengést. Ma már egyet se tudnék.
A mai játszótér meglehetősen komfortos. A különféle pörgő hinták és egyéb játékok mellett megépült a „klotyó” is, ami azért több annál. Mosdó, és mellette puritán kivitelű csaptelepek sora, úgy néz ki, mint a laktanyák mosdóvályúja. Még kókadt állapotában is szép a botanikus kertszerűen telepített flóracsoport.
Tegnap a hatalmas rét úgyszólván teljesen üres volt. Nem csoda, a rekkenő hőségben senkinek nem volt kedve elidőzni az árnyéktalan terepen. Máskor azonban tele van kutyásokkal, játszó csoportokkal. Közösségek találkozóhelyeként is kiváló.
Amit nem szeretek, a szigetfesztivál. Tűröm, miként a zajártalmaknak kitett tízezrek tűrik. Meg kell jegyeznem, ma már a zajszigetelés sokkal jobb, mint indulásakor.
Még mindig fülemben az évtizedekkel korábbi agresszív hang, amely hajnali félkettőkor vert fel álmomból: „Ne pofázzatok bele a dolgaimba”. Jó lett volna, ha akkor valaki odamegy és belepofázik a dolgaikba.
Mára már megszelídült a hangzavar.  
Mindenesetre nem bánnám, ha másutt rendeznék meg a SZF.-t.
Nem sírnám vissza.
1Kor 13. f.
A legkiválóbb adomány a szeretet
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet. Közöm. A páli levelek egyik legkitűnőbb fejezete. János tudatja, hogy az Isten szeretet. Pál pedig megírja, hogy miféle szeretet az, aki az Isten. Az ember elé teszi ennek a szeretetnek a leírását, hogy eztán már eszerint éljen. Merthogy szeretni mindig lehet. Szeretni nagyon egyszerű és roppant nehéz, de kötelességünk az isteni szeretetparancs teljesítése, „ahogy a csövön kifér”. A szeretetlen ember üres csigaház, céltalan és értelmetlen. A szeretet a minden, az az egyetlen szabad vegyértékünk, amellyel képesek vagyunk kapcsolódni Istenhez.  Nem is marad meg belőlünk más, mint az adott, szolgáló szeretet. Nosza!

Mindenkinek van egy álma, mindenki elmondhatja: azt álmodtam, hogy... De nem mindenki és nem mindig emlékezik vissza arra, hogy mit álmodott. Én most visszaemlékezem.
Azt álmodtam hajnalban, hogy Levi unoka eltörte a lábát. Be volt gipszelve. Azt a feladatot kaptam, hogy menjek el vele az orvoshoz, villamossal, földalattival stb., és a megállapodott időpontban érjünk oda. Közben pedig – ki tudja, miért – vegyünk neki egy biciklit. Elindultunk. Ki tudja, miért, egy pap(?) hozott egy rozsdás gyerekkerékpárt, de olyannyira elanyagtalanodott a váza, hogy teljességgel hasznavehetetlen volt. Ekkor kerestem egy kerékpárszaküzletet, vettünk is egy bringát: Levi a nyakamban, a bringa a hónom alatt, indultunk a metróhoz. Ám nem működött a jegyautomata, zárva volt a pénztár, és valamiért többszöri próbálkozásunk ellenére sem sikerült felszállnunk a megfelelő járatra. Ekkor végső elkeseredésemben így fohászkodtam: Most segíts meg, Mária!
És megsegített.
Azonnal.
Felébredtem.
Ocsúdva ráébredtem, hogy Levi ez idő szerint a Balatonon van. Nincs olyan hírem, hogy eltörte volna bármijét. Nem kell sehova vinnem orvoshoz. Nincs rozsdás bicikli, sem új. Nem ül Levi a nyakamban. Nincs itt pap. Nem késünk el sehonnan. Egyáltalán: Minden rendben van.
Aztán továbbgondoltam álmomat. Ha álmomban tüstént megérkezett a radikális égi segítség, így működik ez a valóságban is.
Hatékonyan és azonnal.         
Ízelítő az 1Kor 12. f.-ből:
A Szentlélek kegyelmi adományai
...nem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által. A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten... ugyanaz.  mindenki azért kapja a karizmát, hogy használjon vele. a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektől, a tudást, a hitet, a gyógyítás adományát, csodatevő hatalmat. prófétálás vagy a szellemek elbírálásának képességét, különféle nyelveket vagy a nyelvek értelmezését nyeri el. Mindezt a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.
Az Egyház Krisztus teste
A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Mi egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel, zsidók, pogányok, rabszolgák, szabadok. Mindnyájunkat egy Lélek itatott át. Mert a test sok tagból áll... A szem nem mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Isten akarata, hogy a tagok törődjenek egymással...  valamennyi együtt szenved, s örül vele. Ti Krisztus teste vagytok, tagjai. Az Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyító erőt, segítőkészséget, kormányzóképességet,... Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek. Közöm. – A mai adag szekvenciák: zsidók, pogányok, szabadok. Továbbá: bölcsesség, tudás, hit, gyógyítás, csodatevés, prófétálás, szellemek megkülönböztetése, nyelvek, és értelmezésük, megannyi közösséget szolgáló karizma. – A test és a tagok viszonyáról vö.: Menenius Agrippa (Kr. e. 500. körül) meséje. Minden tagra szükség van, minden karizmára is: újabb szekvencia: apostolok, próféták, tanítók, csodatevés, gyógyítás, segítés, vezetés, stb. Ami mindet übereli, azt a következő fejezetben részletezi Pál, a szeretethimnuszban. Erről mondja: Magasztosabb utat mutatok...  

A tréfás zenék szerzői tréfás emberek. Humoros emberek. Haydn pl. a búcsúszimfóniájában a szólamokat, a pultokat felállítja sorban, és távozásra készteti darabjában. Ezzel utal rá, hogy a herceg elfeledte őket szabadságra küldeni. Üstdobverés szimfóniájában egy halk rész andalító közepén az üstdobot fortissimóval szólaltatja meg, hogy el ne aludjon a hallgatósága.
Ugyanő komponál Mozartnak egy zongoradarabot, amelyben messzire távolítja a jobb- és balkézzel történő játszanivalót, s ír néhány hangot, melyet csak egy harmadik kéz tudna lejátszani, vagy egy nagy orr, amilyen Mozartnak is volt. Íme, a zene humora.
Persze a nóták szövege is tartalmazhat és tartalmaz is humort. Mégpedig a legkézenfekvőbb, legközvetlenebb formában. Az éneklő elképzelheti, hogy milyen is a száraz tónak nedves partja, ahol a döglött béka kuruttyol. Elképzelheti, hogy milyen, amikor sárgarépa, petrezselyem, rohadt tök nyílik a kedves ablakában. Elképzelheti, hogy milyen, amikor fölmászik a nyúl a fára, és olyan szépen kukorékol, mert piros csizma van a lábán, hogy ne süssön a nap a szemébe.
A daloskönyvek külön fejezetben hozzák a tréfás dalokat.
Néhány általam kedvelt: Három szabó legények; Házasodik a tücsök; Ugyan, édes komámasszony; Sárga a liba bögye; Szélről legeljetek; A rátóti legények; Virágéknál ég a világ; Zöldre van a rácsos kapu festve; Amikor még nem volt vasút Egerbe, Fenn a falon fenn a falon;  Már minálunk, babám; Nád a házunk teteje; Söprik a pápai utcát; stb., stb.   
Ízelítő az 1Kor 11. f.-ből:
Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.
Utasítások az istentisztelettel kapcsolatban
... a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten... viselje az asszony annak jelét, hogy hatalom alatt áll... az Úrban sem férfi nincs asszony nélkül, sem asszony nincs férfi nélkül, mert bár az asszony a férfiből lett, a férfit az asszony szüli, így végül is minden Istentől van... az asszony hosszú haját fátyol gyanánt kapta. Ha meg valaki tovább akarna vitatkozni, hát nekünk ez nem szokásunk, sem Isten egyházának.
Az Oltáriszentség ünneplése
...Amikor egybegyűltök, ...étkezéskor ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl... Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön...  aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét...  aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. Ha az Úr ítél meg bennünket, fenyítésünkre szolgál, hogy ezzel a világgal együtt el ne kárhozzunk... ha étkezésre gyülekeztek, várjátok meg egymást. Közöm. – Íme, egy újabb páli szekvencia: ki kinek a feje. Isten Krisztus, férfi, nő... aztán magyarázza... Na, erre aztán nagyon illik a mondás: „értsd jól!” Próbálom. Nem azt mondja, ki kinek ül a nyakában. Egészen másról szól. – Nem szeretek vitatkozni. Szeretem Pált, mert ő se. – Pál nem bolt jelen az utolsó vacsoránál. Szem- és fültanúk emlékezetére hagyatkozik. Pontosan idéz. Az örök kérdés, hogy abszolúte méltó módon vehetjük-e az Úr testét? Nem szeretnénk saját ítéletünket (v)enni. Akaratunk szerint biztosan. – Várjuk meg egymást étkezésre gyülekezve – tanácsolja Pál híveinek. Meg nekünk, akik hajlamosak vagyunk külön-külön nyitogatni a hűtőszekrény ajtaját.    

Deskénél olvasom: „A vízi-világbajnokság megnyitó ünnepe a Dunán. Manócska, színes vízsugarak, hódolat a víz előtt, római kor, gyerekkórus, 40 drón, volt minden... ünnepet valószínűleg éppúgy nem lehet kitalálni, ahogy egy várost se...” Igen is, meg nem is. Én is ültem előtte, és arra gondoltam, hogy egy levél erezete mennyire gazdag tartalmú képanyag, és ingyen van. Ettől torkollik a végtelenbe. A természet bármely része ugyancsak ingyen van, és valamiképpen a végtelenség leképezése. Ami a természeten felüli alkotás, azaz mesterséges, az csak azokat tölti el lelkesedéssel, akik beleállnak. Egy útpálya esztétikuma a táj, amelybe beépült. Lelkesedhet érte a tervezője, de a használója is. Így vagyok a megnyitóval is. Ha beleállok annak a nagyszerűségébe, hogy megfordulnak nálunk a világ minden tájáról, akik a vízi sportokat űzik és/vagy kedvelik, akkor a megjelenő jeleneteket, vibráló habokat és hullámokat teljes ártatlansággal próbálom magamba szívni. Lehet, hogy kell hozzá egy kis naivitás, egy kis jóakarat, de fog sikerülni.             
Megtehetem azt is, hogy fanyalogni kezdek az üresjáratok miatt, az öt perc késés miatt, az elhangzó beszédek miatt, a bekerülési költségek miatt, s hogy csak Egerszegi Krisztina szerepelt a műsorban a korábbi élmezőnyből. Mindezt megtehetem.
Mégis arra gondolok szívesebben, hogy az ország megpróbált kedveskedni a világnak sziporkákkal, élő tájképekkel, festett házfalakkal, némi magyaros műsorral, hogy jókedvűen nézzen mindenki az elközelgő versenyek elé akár sportolóként, akár nézőként.        
Ízelítő az 1Kor 10. f.-ből:
Intő példák az Ószövetségből
atyáink ... mind megkeresztelkedtek ... a tengerben... Ittak a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt. De legtöbbjük odaveszett a pusztában (kívánták a rosszat, bálványimádókká lettek... vétettek a tisztaság ellen, az Urat kísértették, ... kígyók pusztították el őket...  zúgolódtak, lesújtott rájuk az angyal. Mi a végső időkben élünk. Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék... az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.
Pogány áldozat és keresztény áldozat
kerüljétek a bálványimádást. Krisztus vérében és testében részesülünk ...egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk... nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg az ördögök asztaláról... „Minden szabad”, de nem minden ...szolgál a javunkra. Mindenből ehettek, ami a piacon kapható, a bálványoknak szánt áldozati húsból ne egyetek ... akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. Senkit ne botránkoztassátok ... azt keresem, ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek. Közöm. Pál írásai ráerősítenek Krisztus tanítására; mintegy kibontják azokat. – Az Apostol utal az ószövetség egyes történéseire, mint Krisztus egy-egy előképére. – Figyelmeztet a kísértésben való állhatatosságra: aki áll, ügyeljen, hogy el ne essék. – A következő, pedig mintha a miatyánknak egy lehetséges megfordítása volna: az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja.  – Isten szabadságra hív bennünket, azonban észnél kell lennünk: Minden szabad, de nem minden ...szolgál a javunkra.
Ezek a páli tanítások már-már szállóigeként közismertek. Nekünk is szólnak, akik a végső időkben élünk.

Egy indiai misszionárius, szerzetes pap helyettesít a héten a plébánián. Mivel nemrég érkezett, angol nyelvű misét mond. Angolul prédikál, angolul imádkozik és angolul olvassa fel az evangéliumot. Érdekes megfigyelni: lassan olvassa, hogy értsük. (Jut eszembe, vagy 25 éve amerikai sógornőm is feltétlenül beszélni akart hozzám telefonon. Kérdeztem, miért? Öcsém azt válaszolta, azért hogy megismerje az orgánumomat. Rendben van, szólok hozzá, de nem értek egy szót se abból, amit ő mond. Mire öcsém: Azt mondta, hogy majd lassan, tagoltan fog beszélni.) Nos, az indiai is éppen így tesz: szépen hangosan, tagoltan beszél. Nem értem, mert angoltudásom a nullához közelít. G. fordítja, mégpedig gyorsan és halkan (én meg nagyot hallok az ő hangtartományában). A kettőből azért összeáll valamiféle kép, de még a legjobb volna, ha itthon elolvasnám, hogy mit kell hallanom.
Azon gondolkodom, hogy mi lenne, ha mindig ez a fickó beszélne, minden misét ő mondaná angolul. Lefogadom, hogy esztendők múltán értenénk, amit mond, s az egészséges nyelvérzékű hívek tudnának valamelyest angolul beszélni. Igaz, hogy a liturgia nyelvén, de mégis.
Aztán emlékezetemből felmerül az is, amit Lomb Kató egyik könyvében olvastam a német diáklányról, aki Jókai könyvein tanult meg magyarul. Kissé mulatságos volt az ő jókais magyarja. Amikor egy egyetemista fiúról faggatták, ő elmondta, hogy milyennek látja: „Délceg, de igen kevély.”
Hát hasonló furcsasággal hangzana a mi liturgikus angolunk is.    
Ízelítő az 1Kor 9. f.-ből:
Az apostol példája és önzetlensége
Vajon ... nekem és Barnabásnak nincs jogunk mentesülni a kétkezi munkától? ... Mózes törvényében ez áll: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” ... Ha mások rendelkezhetnek veletek, nekünk nincs több jogunk hozzá? De nem élünk jogunkkal, hanem elviselünk mindent, ...Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, ... De nem azért írom, hogy ezután így legyen, hiszen jobb meghalnom, semhogy valaki lerontsa jó híremet. Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj, nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot... Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek. A zsidók előtt zsidóvá váltam, hogy megnyerjem a zsidókat... A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne. ...A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért. Én is futok, de nem céltalanul, ... hanem megzabolázom és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak. Közöm. Pál gondolatmeneteket ír le. Itt közmondást idéz: nyomtató lónak nem kötik be a száját. Igazolja, hogy a hitoktatóknak, szolgálattevőknek anyagi ellenszolgáltatás jár. Azt is kifejti, hogy nem pénzért és dicsőségért munkálkodik, hanem a felismert „kényszerből”... Jaj, nekem, ha nem hirdetem az ev.-ot – mondja. Aztán jönnek a szekvenciák, zsidók közt zsidók, törvény alárendeltjei között törvénynek alárendelt, a tv. alá nem rendeltek között tv.-nek nem alárendelt, a gyöngék között gyönge, mindenkinek mindene lettem – írja –, hogy mindenkit üdvözítsek. ... futok, de nem céltalanul... A felsoroltak közül bármelyik életvezetési elvünk lehet. Kell- e több? Másokat elvezetni az igazságra, mindenkinek mindene lenni, törni a cél felé. Van mit tanulnunk tőle.  

FELH...
ők játszanak az égen. Előttem pl. bujócskáznak. Egy kis barna pamacs érkezik a szelek szárnyán, eltűnik a nagy fenyő ágai között és hiába várom, hogy felbukkanjon a fenyő túloldalán. Nem teszi. Fennakadt az egyik ágon?  A látszat ez. A valóság pedig alighanem az, hogy szertefoszlott, vagy a nap más szög alatt érte és láthatatlanná vált. Ilyesvalami történhetett, mert rövid időn belül több felhő átment ezen az átlényegülésen. Ami meglepő a mostani felhőátvonulásokon, hogy ilyem szeles vonulás áprilisban szokásos mifelénk, ám úgy látszik, hogy szokásaink és a klíma változóban vannak.
2007-ben a francia Sens-ban kezdtek érdekelni a felhők, részben, mert érdekes formájúakkal találkoztunk az égen, és még érdekesebb formájúakkal egy vastag albumban (Nuages) a helyi könyvesboltban. Ám az élet produkál még keményebb képeket. Kaposszerdahely és Dávod fölött soha nem látott szupercellákat lehetett fotózni a napokban.
Elég rendszerességgel fényképezem én is a felhőket, persze ezek a képek nem versenyezhetnek a hatalmas tányéraknákról készült fotókkal. Nem is bánom. Legyenek inkább unalmaskák, mint félelmetesek.
A tévé naponta adja hírül a viharok okozta károk mértékét. Soha nem esett szó viszont arról, hogy a viharok a levegő átmosásával, a korhadt fák leselejtezésével, az éltető csapadék elhintésével mekkora hasznot hoznak a mezőgazdaságnak, emberek tömegének. Egyszer be kellene számolni ezekről is. Nagyon meglepné a tévénézőket.
Úgy adódott, hogy tegnap délután, és ma hajnalban egyaránt lefényképeztem, amit az ég látni engedett.
Jöttek-mentek a felh...
...ŐK.     
Ízelítő az 1Kor 8. f.-ből:
Az áldozati hús fogyasztása
A tudás felfuvalkodottá tesz, a szeretet épít ... tudjuk, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van:... az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk... Némelyek a bálványoknak áldozott, s fogyasztásra a piacon felkínált húst esznek... Ha nem eszünk, azzal nem veszítünk, de ha eszünk, azzal sem nyerünk... az aggályosokat meg ne botránkoztassátok...  Krisztus aggályos testvéreidért is meghalt. Ezért ... inkább soha nem eszem húst, csak hogy testvéremet meg ne botránkoztassam. Közöm. Pál Krisztus hű követője. A Mester tanította: jaj, a botrányt okozóknak. Pál kerüli a félreérthető tetteket, pl. a piacon kimért áldozati állatok húsából való evést. A botrányokozás mindennapjaink velejárója.  Különösen vigyázni kell arra, hogy a gyerekeket meg ne botránkoztassuk mi, felnőttek.  Nem csak a svábok mondták: nich vor dem Kind. Nem tartoznak rájuk a kegyetlenségek, a viták, a számukra megemészthetetlen negatívumok. És mi hányszor mégse vagyunk eléggé óvatosak. Kicsusszan a szánkon a gyerekeket megbotránkoztató szó, elmarasztaló vélemény, rágalmazás vagy megszólás, pletyka és szidalom. Vigyázzunk hát magunkra, vigyázzunk a jövő reménységeire.     

Mottó: „Kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát...”
A cím egy népdal szövegrészlete. Nem véletlen, hogy ezt a mottót választom, amikor a föld állapotáról és a Mars-expedícióról akarok néhány gondolatot megosztani.
Mi, ún. idealisták, úgy tudjuk, mégpedig a kinyilatkoztatásból, hogy a föld csak szeretetben képes helyesen szolgálni, csak az egymással való osztozkodás elég ahhoz, hogy hosszútávon működőképes legyen a bolygónk. Nem ezt tapasztaljuk. Vannak másoknak más kapaszkodóik. Pl. a felvilágosodottak tagadják a gondviselést, és úgy vélik, a racionálisan gondolkodó homo sapiens képes jó automataként gondoskodni mind az élőkről, mind a bolygónkról. Mao elnök úgy gondolkodott, hogy ha egy atomtámadás során kipusztul a föld lakosságának az egyharmada, nem gond, csak a maradék marxista legyen. A nacionalisták az általuk nemesebb fajnak képzelt Übermensch uralomra jutásáért harcoltak. Egyes közgazdászok szerint a piac mindent a helyére tesz, és globálisan önszabályozásra képes. A pénzmágnások úgy vélik, az emberiség megvehető kilóra, aki pedig nem, az pusztuljon. Szép új világunk pedig egyre lepusztultabb, egyre kevéssé lakható. Lehet, hogy mégis figyel bennünket egy jóságos gondviselés? Lehet, hogy minden teremtményre szükség van? Lehet, hogy tévedtek a közgazdászok, a pénzmágnások, a nácik, a marxisták némely vonatkozásban. Látjuk, hogy a népesség egyre nő, ma több mint 7,5 md ember él a földön, ha ugyan élet a szűkösség, a vízhiány, a vizek elszennyezése, a háborús pusztítások közepette való élet, az állandósuló éhség, a szeretethiány.
ekkor az ember gondol egy merészet: Hagyjuk itt a földet, teremtsünk életet más bolygón. Pl. a Marson. Nem gondolnám, hogy túl hamar sikerülne. De ha mégis... elmegy két ember, tíz ember tízezer ember tízmillió ember. És mihez kezdenek, akik elhagyják az elkoszladt, túlnépesedett, szeretethiányos földet? Megmondom. Elkezdik telekoszolni, kisajátítani, elzülleszteni amazt. Tévednék? Meglehet. Csak ezt nem értem, hogy a homo sapiens, akkor miért nem fordítja meg a folyamatot azzal, hogy felhagy a koszolással, és megtisztítja a földet a szemetektől. Felhagy az önzéssel és szeretetben próbál élni felebarátaival. Felhagy a pénzimádattal és osztozkodik a föld javaiból mindenkinek elegendőt juttatva. Munkálkodik és számít mások munkájára...
Mindez utópia volna?                   
Ízelítő az 1Kor 7. f.-ből:
II. VÁLASZ AZ APOSTOLNAK FÖLTETT KÉRDÉSEKRE
A keresztény házasság
...legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje... Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége. Ne tartózkodjatok egymástól, ... nehogy a sátán megkísértsen benneteket ... az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, ... de jobb megházasodni, mint égni... Ha valamelyiteknek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el. S ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, ne hagyja el férjét. Mert a hitetlen férjet megszenteli felesége, és a hitetlen asszonyt megszenteli férje. ...ha a nem hívő fél elválik, hadd váljék el.
A keresztények társadalmi helyzete
Különben mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta ... A körülmetéltség nem ér semmit, hasonlóképpen a körülmetéletlenség sem ér semmit, ... Ha rabszolga vagy,..ne bánkódj miatta. ...
A szüzesség eszménye
A szüzeket illetően ...jó, ha így marad az ember. ... ha megnősülsz, s ha a lány férjhez megy... az ilyeneket testi nyugtalanság gyötri,... ha valakinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik. A nőtlennek arra van gondja: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik... aki férjhez adja hajadon lányát, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi. Közöm. Pál úgy vélte, hogy Krisztus hamar eljön újra, és e nézete szerint osztja tanácsait. Ma úgy mondjuk, huncut az ember, amíg meleg, ezért „könnyebb gúnya” a házasság, mint e megtartóztatás. Pál inkább tanácsolja az Istennek való élést, ha nehezebb is.  Tetszik álláspontja, miszerint ne kötődjünk a földi javakhoz, mert efemer itt minden. A saját életünk is az.  

A tudom/nem tudom, hogy mi az idő (ld. Szent Ágoston), a hangokra fokozottan igaz.  Hiába tudom, hogy a hang longitudinális hullám a kb. 16-15 000 Hz-ig terjedő tartományban, nem kerülök sokkal közelebb titkának megfejtéséhez. Honnan van az, hogy egyik embernek kellemes az orgánuma, a másiknak bicskanyitogató a hangja. Honnan van az, hogy a felhangok a természetben is, meg a zeneszerszámok világában is különféle gazdagságban fordulnak elő. Honnan van az, hogy az idők előrehaladtával a felhangok némelyike erősebben szól a fülemben, mint az alaphang, ezért stúdiótisztaságú zenéket hamisnak érzékelek, tudva-tudván, hogy bennem van a hiba.
Honnan van az, hogy az elmúlást segíti az öregkori nagyothallás. Átmegyünk közeledő jármű előtt féktávolságon belül? Nem halljuk meg a számunkra veszélyt közlő hangokat?
Nem akartam az enyészet felé kormányozni a hangokról szóló szösszenetet.
Tehát vissza a hangokhoz.
Tegnap, amikor sokan beszéltek egyszerre, nem értettem semmi egyebet, mint hogy mindenki szeretné, ha az ő hangja érvényesülne.
Tegnap egész nap nyekeregtek a különféle életkorú ventilátorok. Kellett, hogy így tegyenek, mert mint írtam, dunsztos kánikula közepette élünk.
Tegnap este rendesen tudatta az ég, hogy ő is képes muzsikálni. A szellő viharos széllé erősödött, a fák susogása átment gallyakat tépő zúgásba, egy-egy reccsenés tette változatosabbá a hangorkánt. Ehhez a zenebonához társult a szemergő, majd záporozó esőcseppek szimfóniája, amely azután decrescendóba ment át. Mígnem megszűnt.
Közben sistergő mennykövek dörögtek az égen. Felvillanás felvillanást követett, és a csattanások is elég sűrűn követték egymást. Érdekes volt megfigyelni, hogy elvonulófélben megváltozik a dörgések hangmagassága és főleg csitul az erősségük.
Tegnapelőtt előtt, szombaton utaztunk a Rail Jet-tel. Olyan kiegyensúlyozottan vette a kilométereket, hogy azt gondoltam, lassú a vonat, pedig nem. A kijelző 160 km/órát mutatott. Visszafelé részesültem az igazi élményben. Egy fékezési manőver során lopakodót meghaladó csendességben gördült tovább a szerelvény. Némán vonultunk el a mezők között, olyan símán, oly kecsesen, mint Petőfi folyója,  a Tisza.
Hogy is írja?
A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába’.

Síma tükrén a piros sugárok,
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.
...
Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be.
Ilyesfajta hangulatba ringatott a korunk technikáját felvonultató villanyvonat. 
Hogy mit keres itt ez a csend? Mi mást, minthogy a hangok és a hangok hiánya szervesen összetartoznak. Egymást feltételezik. Kontrasztosak és együtt alkotják a változatosságot.          
Ízelítő az 1Kor 6. f.-ből:
A keresztények peres ügyei
Ha valaki közületek pereskedik keresse igazát a szenteknél. a szentek ítélkeznek majd a világ fölött, ... az angyalok fölött is ítélkezünk majd,  ... és a mindennapi ügyekben? ... Nem akad közöttetek értelmes ember, aki testvérei ügyében döntőbíró lehetne? Ehelyett testvér a testvérével pereskedik, ráadásul hitetlenek előtt... Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást,... a gonoszok nem öröklik Isten országát... Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok
A szabados életmód elkerülése
Minden szabad nekem, de nem minden hasznos... ne váljak semminek rabjává... A test nem a kicsapongásért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és minket is feltámaszt. Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? ... aki tisztátalannal egyesül, az egy testté lesz vele: Ketten egy testté lesznek. Aki azonban az Úrral egyesül, egy lélek vele... a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Nagy volt a váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben! Közöm. Két téma, két megoldás. – Az első: Pogány bíró elé vinni a keresztények belső torzsalkodásait. Ez botrány. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? – kérdezi, javasolja Pál. – A második: A kicsapongó ellen is fellép. Okfejtése: A házasok ketten lesznek egy testté. A keresztény az Úr lelkével lesz egy lélek. A test a Lélek temploma, Krisztus tagja a megváltás révén. Így illik róla gondolkodni, így illik vele bánni, szolgálni.