Mickey webnaplója

Egy indiai misszionárius, szerzetes pap helyettesít a héten a plébánián. Mivel nemrég érkezett, angol nyelvű misét mond. Angolul prédikál, angolul imádkozik és angolul olvassa fel az evangéliumot. Érdekes megfigyelni: lassan olvassa, hogy értsük. (Jut eszembe, vagy 25 éve amerikai sógornőm is feltétlenül beszélni akart hozzám telefonon. Kérdeztem, miért? Öcsém azt válaszolta, azért hogy megismerje az orgánumomat. Rendben van, szólok hozzá, de nem értek egy szót se abból, amit ő mond. Mire öcsém: Azt mondta, hogy majd lassan, tagoltan fog beszélni.) Nos, az indiai is éppen így tesz: szépen hangosan, tagoltan beszél. Nem értem, mert angoltudásom a nullához közelít. G. fordítja, mégpedig gyorsan és halkan (én meg nagyot hallok az ő hangtartományában). A kettőből azért összeáll valamiféle kép, de még a legjobb volna, ha itthon elolvasnám, hogy mit kell hallanom.
Azon gondolkodom, hogy mi lenne, ha mindig ez a fickó beszélne, minden misét ő mondaná angolul. Lefogadom, hogy esztendők múltán értenénk, amit mond, s az egészséges nyelvérzékű hívek tudnának valamelyest angolul beszélni. Igaz, hogy a liturgia nyelvén, de mégis.
Aztán emlékezetemből felmerül az is, amit Lomb Kató egyik könyvében olvastam a német diáklányról, aki Jókai könyvein tanult meg magyarul. Kissé mulatságos volt az ő jókais magyarja. Amikor egy egyetemista fiúról faggatták, ő elmondta, hogy milyennek látja: „Délceg, de igen kevély.”
Hát hasonló furcsasággal hangzana a mi liturgikus angolunk is.    
Ízelítő az 1Kor 9. f.-ből:
Az apostol példája és önzetlensége
Vajon ... nekem és Barnabásnak nincs jogunk mentesülni a kétkezi munkától? ... Mózes törvényében ez áll: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” ... Ha mások rendelkezhetnek veletek, nekünk nincs több jogunk hozzá? De nem élünk jogunkkal, hanem elviselünk mindent, ...Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, ... De nem azért írom, hogy ezután így legyen, hiszen jobb meghalnom, semhogy valaki lerontsa jó híremet. Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj, nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot... Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek. A zsidók előtt zsidóvá váltam, hogy megnyerjem a zsidókat... A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne. ...A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért. Én is futok, de nem céltalanul, ... hanem megzabolázom és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak. Közöm. Pál gondolatmeneteket ír le. Itt közmondást idéz: nyomtató lónak nem kötik be a száját. Igazolja, hogy a hitoktatóknak, szolgálattevőknek anyagi ellenszolgáltatás jár. Azt is kifejti, hogy nem pénzért és dicsőségért munkálkodik, hanem a felismert „kényszerből”... Jaj, nekem, ha nem hirdetem az ev.-ot – mondja. Aztán jönnek a szekvenciák, zsidók közt zsidók, törvény alárendeltjei között törvénynek alárendelt, a tv. alá nem rendeltek között tv.-nek nem alárendelt, a gyöngék között gyönge, mindenkinek mindene lettem – írja –, hogy mindenkit üdvözítsek. ... futok, de nem céltalanul... A felsoroltak közül bármelyik életvezetési elvünk lehet. Kell- e több? Másokat elvezetni az igazságra, mindenkinek mindene lenni, törni a cél felé. Van mit tanulnunk tőle.