Mickey webnaplója

Szabó Ferinél olvasom: Milos Forman Amadeusának pesszimista a vége, „a közös sír, ahová beledobták a tündéri Mozart holttestét, valami rettenetet sugallt... Hát a mozarti zene halhatatlanabb lenne, mint maga a zeneszerző, a személy, aki azt alkotta? Akkor valóban abszurd a lét! Abszurd lenne...” (Sz. F.: „Örömben éltem, köszönöm! Jezsuita kiadó 2016) 
Zseniális gondolat!
Hányszor gondoltam már végig: Mennyire természetes és örömteli a születés, és mennyire szokhatatlan a kikerülhetetlen vég, a halál. Ha nem lenne folytatás, csakugyan abszurd valóságként élném meg mibenlétét.
Sz. F.  gyakran emlegeti a két meghatározó fogalmat: Erosz és Thanatosz – utalva a szerelemre és a halálra.  Hányszor elmondta: Ti mind meghaltok, de én nem. Máskor: Tudom, hogy meghalok, de nem hiszem el. Nem meghalok, „elragadtatok”, elszenderülök.
A megoldás a fenti mondatokban van. Kikerülhetetlen, de van folytatása, és az egészet együtt tekintve elmondhatjuk, hogy biztonságban telik-múlik életünk.
Életére visszatekintve meg-megidézi naplóját. Olvasom: „1986. január 28. felrobbant Challenger“.
Te jó Ég! Mintha tegnap történt volna. Ha pedig „tegnap” történt, akkor „holnap” 99 éves leszek.
Jobb, ha itt befejezem.
Iz 26. f.
Győzelmi ének
Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős várunk van, védelmül kőfal és bástya szolgál. Nyissátok ki a kapukat! Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hűséges, amelynek szíve állhatatos és megőrzi a békét, mert benned van bizalma. Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla! Letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta, úgyhogy most láb tiporja, a szegények lába, a szűkölködők talpa.
Zsoltár
Egyenes az igazak útja, az igaz ember ösvényét te egyengeted. Ítéleteid útját jártuk s benned reméltünk, Urunk. Neved és emlékezeted után vágyódott a lelkünk. Utánad vágyódik éjszaka a szívem, s téged keres a lelkem bensőmben. Mert ha ítéleted utoléri a földet, a mindenség lakói megtanulják az igazságot. Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem törődik az Úr fölségével. Uram, magasra emeled a kezed, de ők nem látják meg. Majd egyszer meglátják, mennyire szereted ezt a népet, és megszégyenülnek; az ellenségeidnek készített tűz megemészti őket. Uram, te békességet adsz nekünk, mert ahogy tetteinkkel megérdemeljük, úgy bánsz velünk. Urunk, Istenünk! Más urak parancsoltak nekünk, nem te, de mi csak a te nevedet dicsérjük. A holtak nem kelnek életre s az árnyak nem támadnak fel, mert megbüntetted s megsemmisítetted őket, még az emléküket is eltörölted. Gyarapítsd, Uram népedet, gyarapítsd! Adj dicsőséget népednek, s terjeszd ki országa határait! A szorongattatásban téged keresünk, Urunk, az elnyomatás nyomorával te fenyítettél meg minket. Amint a vajúdó asszony, aki közel van a szüléshez, felkiált gyötrő fájdalmában, úgy voltunk mi is, Uram színed előtt. Terhesek voltunk, s vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulást nem szereztünk az országnak, s nem születtek új lakói a földnek. Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek föl, és ujjongjatok mind, akik a porban nyugosztok! Mert világosság harmata a te harmatod, és az árnyak országa szülni fog.
Jövendölés
Menj be kamrádba, én népem, s zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid időre, míg el nem múlik a harag. Mert az Úr hamarosan kilép hajlékából, és megbünteti a föld lakóit gonoszságukért. A föld felfedi a vért, és nem rejti tovább a megölteket. Közöm. Utánad vágyódik éjszaka a szívem, s téged keres a lelkem bensőmben. /Vö. 62. zs.) Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad... az árnyak országa szülni fog.
Vö. feljebb. Mindent egybevéve: biztonságban élünk.

Szabó Feri könyvében olvasom, hogy Varillon SJ (Claudelre vonatkoztatva) azt az érdekes megfigyelést tette, hogy a naplóírás lehet nárcizmus. Idézem: „Ha az ember önmagát szemléli, sehova se jut el. (…) Naplót vezetni, hogy az ember önmagát nézze: a legbiztosabb eszköz arra, hogy az ember önmagát meghamisítsa. (…) Amikor az ember önmagát nézi, mindig bizonyos pózt vesz fel.”
Eddig az idézet. Félek tőle, hogy a web-naplóra ugyanez áll. De hamar hozzáteszem: nemcsak a naplók a színerei az ember szerepjátszásának, hanem ki-ki ahány emberrel áll kapcsolatban, többé-kevésbé annyiféle szerepet játszik el.  Lehet, hogy az emberi plaszticitás, hajlékonyság, simulékonyság mértéke különféle erősségű, de létezését teljesen tagadni nem lehet. Senkitől nem vérható el, hogy nyilvánosan és visszatérően kitárulkozzon, mintegy nyilvánosan gyónjon, avagy naturalista módon tálalja az egész világ előtt mindazt, amit szeméremérzete és jóérzése tilt. Egyfajta diplomáciára szükség van. A naplóírásra is áll ez.
Ráadásul, ha megfeszül, akkor sem képes önmagát teljesen kimondani.
Nincs is rá szükség.
Így hát, mégiscsak folytatom a posztok közzétételét.
Iz 25. f.
Hálaadó imádság
Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak és áldom a nevedet. Mert csodálatos dolgokat vittél végbe, rég eltervezett, hitelt érdemlő és igaz dolgokat. Mert romhalmazzá tetted a várost, rommá a megerősített várat. A kevélyek palotája nem város többé, föl nem építik többé soha. Ezért erős népek áldanak, s a hatalmas nemzetek városai félik a neved. Menedéke lettél a szegénynek, szorongatottságában vára a szűkölködőnek; menedéke a viharban, árnyéka a forróságban; mert az erőszakosak úgy tomboltak, mint a vihar. Mint a forróságot a sivatagos földön, úgy törted le a kevélyek tombolását; és mint a hőséget az árnyékos felhő, elnémítottad az elnyomók diadalénekét.
A messiási lakoma
A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt. Azon a napon majd így beszélnek: Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén! Mert az Úr keze megpihen e hegyen, Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén, mint a szalmaszálat eltapossák a trágyalében. És ha kiterjeszti kezét, mint az úszó úszásra, az Úr megalázza kevélységében, bármilyen ügyesen mozgatja is kezét. Magasba nyúló, erős falaidat lerontja, porig alázza, s a földig lerombolja. Közöm. Az első rész Olyan, mint Mária éneke, a Magnificat. A második rész a végső kérdésekre összpontosít. Mennyire régi a megállapítás: megsemmisíti a halált Istenünk; az Úr letörli a könnyet minden arcról. Örülhetünk és vigadozhatunk, mert bárki bármit mond is, BIZTONSÁGBAN VAGYUNK. És ez gyönyörű.

Három anekdota a bejárati ajtónál álló slágfertig szerzetesről.
Legyen a neve – teszem azt – F.
1. F. áll az ajtóban, szélesre tárja az éppen indulni készülő látogató előtt. Az elbúcsúzik, elhalad a kert irányába. F. tekintete a fogason állapodik meg. Azon nyomban utána szól távozó vendégének:
– Te, nem a te kalapodat látom a tartón?
– De, az enyém, köszönöm.
– Kapd csak le, haha, még visszajönnél itt nekem, ha nem veszem észre idejében. Na, nézzenek oda!
2. F. lefelé robog a lépcsőházban. Az ajtóban kisebb tömeg, cigarettaszag. Egy nő pöfékel.
Kérdi F:
– Te még mindig dohányzol?  
Mire a nő:
– Sajnos nem sikerült abbahagynom, kedves F.
– Ejnye-bejnye.
F. bejön az irodába:
– Nem tudjátok, hogy ki ez a nő?
3. A bejárati ajtóban F. összefut egy reverendás úrral. A tőle szokott közvetlenséggel szólítja meg:
– Hát te ki vagy?
A megszólított a tőle megszokott szerénységgel:
– BL püspök vagyok.
F. pukedlizve:
– Szentatyám, ne haragudj rám, hogy nem ismertelek föl sebtében.
***
Néhány szó a közlésvágyról:
Ha sikerül néhány jól elkapott fotót készítenem, alig várom, hogy a napi posztom elkészüljön, hogy aztán desszertként megosszam a fb-on a képeket is. Ez a késztetés szinte fizikai sürgetésként jelentkezik. Lehet, hogy csupán a közlésvágy, lehet, hogy az önkifejezés lehetőségének a sürgetése ez?
Fotókról: A tárgyakat ábrázoló képek olykor kifejezőbbek és többet mondanak, mint a személyekről készültek. Gyanítom, hogy először az épületeket, tájakat ábrázoló képek fognak lapátra kerülni, s a személyekről szólók túlélik amazokat. Hiszen nagyszülő korba lépve is érdekli az illetékeseket, hogy egykor milyen folt fizimiskájuk.   
Iz 24. f.
4. JÖVENDÖLÉSEK A VÉGSŐ IDŐKRŐL
Íme, az Úr elpusztítja a földet, kopárrá teszi és elcsúfítja a színét, lakóit pedig messze szétszórja. A pap úgy jár majd, mint a nép, az úr, mint a szolgája, s az úrnő, mint a szolgálója. Az eladó olyan lesz, mint a vásárló, a kölcsönadó, mint a kölcsönvevő, és a hitelező olyan, mint az adós. A föld elpusztul, s úgy jár, mint akit kifosztottak. Igen, az Úr mondta ki ezt ellene. Gyászba borul, elhervad a föld, a földkerekség elhervad, elsorvad, s elenyészik az ég is a földdel együtt. Tisztátalanná lett ugyanis a föld lakóinak lába miatt, mert áthágták a törvényt, megszegték a parancsokat, s megtörték az örökre szóló szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek, akik rajta laknak. Tűz emészti meg a föld lakóit, és csak kevesen maradnak életben.
A romba dőlt város
Gyászol majd a must, elfonnyad a szőlőtő, sóhajtoznak mind a vidám szívűek. Elhallgat a vidám dobszó, a vigadozók zaja elcsöndesül, s a hárfa hangja is elhal.
Nem isznak többé dalolva bort, s keserű lesz az ital a mulatozóknak. Romba dől a pusztulásra ítélt város, bezárt házaiba senki be nem léphet. Panaszszó hallatszik utcáin: Nincs többé bor, vége minden vidámságnak, az öröm elköltözött a földről. Csak pusztulás maradt a városban, kapui is romokban hevernek. Éppúgy lesz majd a földön a nemzetek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfákról, és a szüret elmúltával összeböngészik a szőlőt. De ők örömükben dicséretet zengenek, ujjonganak a tenger felől az Úr fölségének. A szigeteken is az Urat áldják; a tenger szigetein az Úr nevét, Izrael Istenének nevét dicsőítik. A föld határáról halljuk az énekszót: Legyen dicsőség az Igaznak! Hanem én azt mondom: „Elég már, elég! Jaj, az árulóknak, akik hűtlenül járnak el, az árulóknak, akik mindenestül hűtlenek!” Rettegés, verem és tőr vár rád, lakója a földnek! Aki elmenekül a rettegés hangja elől, az verembe esik. És aki kimászik a veremből, azt tőr fogja meg.
Az ítéletről szóló jövendölés folytatása
Bizony, megnyílnak az ég zsilipjei és meginognak a föld alapjai. Recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld. Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl. Azon a napon majd meglátogatja az Úr az ég seregét fenn a magasban, és a föld királyait lenn a földön. Összegyűjti őket, mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi, s hosszú idő múltán megbünteti őket. Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül, mert a Seregek Ura trónjára lép a Sion hegyén, Jeruzsálemben, és felragyog dicsősége véneinek színe előtt. Közöm. A végső időkről jövendöl Izajás. Ítéletet tart a Teremtő. Mivel halálunkban kiesünk az időből, az ítélet ekkor fog utolérni bennünket. Isten időtlen. Ő VAN

„Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés Istennel? Aki tehát ennek a világnak akar barátja lenni, ellensége lesz Istennek...” (in: Jakab-levél 4. fejezet) Kemény beszéd ez! – mondhatnánk, pedig lehet, hogy csak sarkos megfogalmazás. Léteznek ezek a pólusok: az e világi - nem e világi, testiség - lelkiség, efemer-örök párosok. Az Írás sokhelyütt figyelmeztet, mi a lényeges és mi a lényegtelen. Egy haláleset el kell hogy gondolkoztasson bennünket erről. Azt sugallja a Jakab-levél is, hogy nem jó tapadni az e világi ügyekhez, dolgokhoz, legalább azt érdemes megcélozni, hogy ne legyenek rendetlen kívánságaink, hanem az igaz világosságra nyíljon a szemünk. Ahol a szíved, ott a kincsed. A test nem használ semmit. A Lélek az, aki éltet. Ha valamid van, élj vele úgy, mintha nem lenne. Tegnap részben a fenti idézet kifejtésén vitatkoztunk. Ugyancsak tegnap B. B. érsekkel arról beszélgettünk, hogy életünk túl rövid ahhoz, hogy bármiért egymásnak essünk. Ha belegondolunk ebbe, ostobaságnak éljük meg minden zsörtölődésünket, időnk oktalan eltékozlásának a folyamatos szurkapiszkálásokat.
Az is előkerült, hogy milyen gyakori ez rokonságban, egy-egy örökség kapcsán, milyen gyakori a házastársak között, egyes közösségekben... S ha ez így van, mit várhatunk azoktól, akik nem hisznek a szeretet Istenében, mit várhatunk az egymással torzsalkodó népektől.    
Semmit.
Abban maradtunk, hogy eredendő oka a rosszra hajló természetünk. Ha jóra hajlana, nem így élnénk. Az egyensúlyt a jó és rossz között az Isten kegyelme állítja be. Egy marék kegyelem ellensúlyoz nagymértékű gonoszságot.          
***
Ha egy növényt folyamatosan szidnak – a kísérletek tanúbizonysága szerint – csenevész marad, vagy éppen elpusztul. Érdemes meggondolni, hogy az emberek esetében ugyanez történik.
Iz 23. f.
Tíruszról és Szidonról
Fenyegető jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsis hajói, mert váratok elpusztult! Amikor hazatértek Ketim földjéről, akkor tudták meg a hírt. Némuljatok el a rémülettől, ti, lakói a partvidéknek, Szidon kereskedői, akiknek hajói bejárták a tengert, a határtalan óceán vizeit; akiknek a Nílus termése és a Folyam aratása szolgáltatta jövedelmét, amikor világszerte kereskedett. Pirulj el, Szidon, mert így szól a tenger: „Nem vajúdtam és nem szültem. Nem voltak fiaim, s nem neveltem föl lányokat.” Ha majd a hír eljut Egyiptomba, megrendülnek Tírusz sorsa miatt. Hajózzatok át Tarsisba s jajgassatok, ti, lakói a partvidéknek! Ez a ti vidám városotok, amelynek eredete az ősidőkbe nyúlik, s amelyet lába messze idegenbe elvitt, hogy ott is megtelepedjék? Ki határozott így Tírusz felől, amelynek kereskedői fejedelmek voltak, és kalmárai a föld nagyjai közé számítottak? A Seregek Ura határozott így, hogy megszégyenítse minden dicsőségét s gőgjét, és megalázza a föld minden előkelőjét. Műveld meg földedet, Tarsis leánya, mert a kikötő nem létezik többé. Kiterjesztette kezét az Úr a tenger fölé, hogy megdöntse országait. Ő adott parancsot Kánaán ellen, hogy erősségeit lerombolják. Ő szólt így: Ne örülj tovább, te meggyalázott szűz, Szidon leánya! Hiába kelsz föl, s hajózol át Ketimbe, ott sem lesz nyugalmad. Nézzétek csak Ketim földjét… Ostromtornyokat építettek ellene, bástyáit lerombolták, s az egész romhalmazzá vált. Jajgassatok, Tarsis hajói, mert váratok elpusztult.
Tírusz leigázása
Azon a napon Tírusz feledésbe merül hetven esztendőre. De egy másik király uralkodása idején, a hetven év elmúltával, Tírusz úgy jár majd, amint a céda éneke mondja: Vedd a citerát, járd körül a várost, te elfelejtett céda nő! Pengesd szépen, énekelj vígan, hogy visszaemlékezzenek rád. A hetven év elmúltával ugyanis az Úr meglátogatja Tíruszt, hiszen az újra nekilát, hogy kicsapongásában a világ minden országával összeadja magát, amely a föld színén van, s így pénzt szerezzen. De nyeresége és keresete adomány lesz, amelyet az Úrnak szentelnek. Nem gyűjtik tehát össze és nem teszik félre, hanem azoké lesz ez a nyereség, akik az Úr színe előtt laknak, hogy jóllakásig egyenek és szép ruhákba öltözzenek. Közöm. Tírusz és Szidón föníciai kikötőket Szancherib, asszír uralkodó meghódítja. Ketim = Ciprus. Róla jövendöl a próféta. Olykor a történelem kaotikus állapotokat hoz, amelyek ellen nem lehet tenni érdemben; de egyszer minden rossznak vége szakad. Így volt ez ott egykor, és így van ez ma is.

Láttam ma a Kossuth teret.
Láttam Szabó Ferenc SJ kitüntetésének apropójából (Magyar érdemrend tisztikeresztje).
Láttam a parlamentet belülről. Valaha ott dolgoztam néhány évig.
Láttam a Sodrás utcai rendházat és az egykori szerkesztőséget. Még ott van az általam is használt íróasztal.
Láttam néhány kollégát, dolgozót, akik annak idején is munkálkodtak.
Láttam néhány fotótémát, s ezek egyikét-másikát meg is örökítettem.
Látom már, hogy fél nap is ráment erre az akcióra.
Látom, hogy az esti programig alig maradt idő.
Látod, be is fejezem.
Ízelítő az Izajás 22. f.-ből:
Jeruzsálem korai öröme ellen
Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Ugyan mi lelt téged, hogy egész néped fölment a háztetőkre... Legbátrabb vitézeidet bilincsbe verték, amikor menekülni készültek messze földre. Ezért azt mondom: „Fordítsátok el arcotokat tőlem, mert keserves sírás fojtogat. Ne próbáljatok vigasztalni népem leányának pusztulása miatt.” Mert ez az eltiprásnak és a zűrzavarnak a napja, az Úrtól, a Seregek Istenétől való. ... Júda védelme kudarcot vall.
A harci előkészületek ellen
... házakat romboltatok le, hogy megerősítsétek a várfalat. ... De nem néztek fel arra, aki ezt teremtette, s nem tekintettetek föl arra, aki mindent régtől fogva alkotott..., lám, öröm és vigasság hallik...: „Együnk-igyunk – mondják –, mert holnap úgyis meghalunk!” ... ezt a gonoszságot nem bocsátom meg nektek, míg csak meg nem haltok.” Az Úr, a Seregek Istene mondta ezt.
Sebna ellen
Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Eredj és menj be ahhoz az intézőhöz, Sebna udvarnagyhoz... Lám, az Úr egyetlen csapással leterít, megragad, és messze elhajít. Mint egy gombolyagot, összegöngyöl, s mint egy labdát, egy távoli földre dob. ...”
Újabb jövendölés Sebna ellen
Kivetlek tisztségedből, elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijahu fiát, és a köntösödbe öltöztetem, s ...a kezébe adom hatalmadat. Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja. Mint a szeget, szilárd helyre verem be, és dicsőséges trónjává lesz atyja házának.
Eljákim családjának pusztulása
De amikor ráaggatják atyja házának egész sokaságát, a fiak és unokák seregét, minden apró edényt, az összes ivóedényt és az összes korsót, azon a napon a Seregek Urának szava szerint engedni fog a szeg, amelyet szilárd helyre vertek be, sőt letörik, és a földre hull. És ami rajta függött, összetörik, mert az Úr mondta ezt. Közöm. Eljákim hatalma mintegy Jézus hatalmának ez előképe. Valaki at mondta, hogy a Biblia egésze Krisztusról szól. Elgondolkoztató kijelentés.

Ülünk a tévé előtt. Játékműsor fut. Valaki megforgatja a hordót, az kattog, s ameddig meg nem állapodik valamiféle számérték mellett, mindaddig nagy ovációval zajong a nagyérdemű. De nem ennek a műsornak a különössége ez. Ahová nézőket szervez a tévé, számíthatsz rá, hogy hol tapsolnak, hol füttyögnek, hol kurjongatnak. Továbbmegyek. A belföldi és külföldi híradóműsorok sugárzása közben folyamatosan dobolnak. Én már hihetőleg nem fogom fél évszázadon keresztül hallgatni ezeket az egyre nyomulósabb effekteket, koromnál (és lassú halláskárosulásomnál) fogva, de a következő nemzedékek igen. Megjósolható, hogy a zaj tovább fog növekedni, mert ahhoz, hogy a tévénézők érzékeit a képernyőre ragasszák, muszáj fokozni az effektusokat. Mondom Tücsinek, utóbb azon kapjuk magunkat, hogy a képernyő felől kirepül egy sörösüveg, vagy valami hasonló dolog következik be, mert ami megszokott, az alul marad, az ingerküszöbünk alatt marad. Márpedig a reklámot busásan megfizető cégek nem törődhetnek bele, hogy a tévénéző az ő reklámjukat ne nézze ekkora pénzért. Ezért nem marad más hátra, minthogy a hatáskeltés egyre drasztikusabb eszközeihez forduljanak.
Ezek a zajongások szálkák az én szememben, tönkreteszik a műsorokat, s mivel kevéssé viselem el az idétlen (mert indokolatlan) hangicsálást, esetemben a reklámhatás fordítva sül el. Rendszerint veszem a fáradságot és felállok a tévé elől, otthagyom az adást.    
Mindenesetre megjósolható, hogy a zajok fokozása az elviselhetőség határáig (fájdalomküszöb) nem fog alábbhagyni.
Izajás 21. f.
Babilon bukása
Fenyegető jövendölés a „tengeri pusztaság” ellen: Mint a Negeben végigsöprő forgószél jön a sivatag felől, a félelmetes föld felől; – borzalmas látomás adta ezt tudtomra –, úgy fosztogat a fosztogató s pusztít a pusztító. „Kelj föl, Elám! Készülj ostromra, Média! Véget vetek már minden sóhajtásnak.” Ezért van tele gyötrelemmel ágyékom, olyan fájdalom kínoz, mint a vajúdó asszony fájdalma. Rémülettel tölt el, amit hallok, s zavarba ejt, amit látnom kell. Reszket a szívem, iszonyat fog el; s még az alkony órája is, amely oly kedves nekem, rettegéssel tölt el. Ők meg asztalt terítenek, abrosszal letakarják, aztán esznek-isznak... Keljetek föl, ti fejedelmek, kenjétek meg a pajzsot! Mert ezt mondta nekem az Úr: „Menj, állíts őrszemet, és amit lát, azt jelentse. Ha lovascsapatot, kettős fogatot, szamáron jövő vagy tevén ülő csapatot lát, akkor figyeljen éberen, megfeszített figyelemmel.” És a figyelő őr lekiáltott: „Uram, őrségen állok egész nap folyton-folyvást, és kitartok őrhelyemen minden éjszaka.” Íme, lovasok jöttek s kettős fogatok. Megszólítottak és ezt mondták nekem: „Elesett, elesett Babilon, és minden bálványát a porba tiporták.” Ó, te, akit széttiportak a szérűn és szinte kicsépeltek: amit a Seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam, azt hirdetem most neked.
Válasz az edomitáknak
Jövendölés Edomról. Így kiáltanak hozzám Szeirből: „Őr, meddig tart még az éj? Őr, meddig tart még az éj?” S az őr így felel: „Eljön a reggel, aztán az éjszaka. Ha kérdezni akartok, csak kérdezzetek, térjetek vissza és gyertek el újra.”
Jövendölés az arabokról
Jövendölés a sivatagról: Dedán karavánjai, akik az erdőben töltitek az éjszakát, hozzatok vizet a szomjazóknak. Ti, Tema földjének lakói, siessetek a menekülők elé, s adjatok kenyeret nekik. Mert a kard elől menekülnek, a kivont kard elől, a kifeszített íj elől, a súlyos harc elől.
Kedár ellen
Mert ezt mondta nekem az Úr: „Még egy olyan év, mint a béres esztendeje, és elvész Kedár minden dicsősége. És akik Kedár fiai, a hős íjászok közül megmaradnak, igen kevesen lesznek. Igen, az Úr, Izrael Istene határozott így.” Közöm. A zsidók megmenekülnek a babiloni fogságból. A mai, nyomatékos üzenete: hozzatok vizet a szomjazóknak... siessetek a menekülők elé, s adjatok kenyeret nekik. Mert a kard elől menekülnek. A menekültek segítése fontos emberbaráti gesztus. Megkerülhetetlenül fontos.

Viszek egy könyvet, és válogatok a könyvmegállóban a kötetek között. A túlsó oldal ajtaja is nyitva. Egy bozontos, borostás szakállú jó közepes áll az állvány előtt. Áll és telefonál.
Mobilon továbbítja a következő adatokat:
Moby Dick,
Dzsungel könyve,
Sienkiewicz Sivatagon és vadonban,
Egy magyar nábob,
Kakuk Marci,
Angol–magyar kéziszótár,
Gulliver utazásai,
Három ember a hóban,
Német hangjátékok,
Hahota füzetek,
Magyar helyesírási szótár,
Amerikai drámák,
Hochhuth: A helytartó,
Huxley: Szép új világ,
különféle tankönyvek,
Burda,
Irodalmi Lexikon,
Érik a gyümölcs,
London: Vaspata, 
O’Henry: Visszatérő bűnös.
Ezekből semmi?
.....?     
Még kicsit turkáltam a választékban.  
Aztán eljöttem üres kézzel.
Van ilyen.
PS. Ma du. egy Új magyar lexikon hétkötetes? sorozata leledzett a könyvmegállóban. (Kb. 40 éve volt új.)
Izajás 20. fejezet.  
Asdod bevételének megjövendölése
Abban az esztendőben, amikor a főpohárnok, akit Asszíria királya, Szárgon küldött, Asdodba érkezett, ostrom alá vette és elfoglalta, az Úr hallatta szavát Izajás, Ámoc fia által. Azt mondta neki: „Eredj, oldd le derekadról a szőrköntöst, és vedd le lábadról a sarudat.” Amikor megtette, és köntös meg saru nélkül járt-kelt, így szólt az Úr: „Amint szolgám, Izajás három esztendeig köntös és saru nélkül járt, hogy jel és előkép legyen Egyiptom és Kus számára, éppen úgy fogja az asszírok királya elhurcolni a foglyul ejtett egyiptomiakat és a rabságba jutott kusitákat, az ifjakat és az öregeket egyaránt, köntös meg saru nélkül, meztelen alféllel, Egyiptom gyalázatára. Akkor majd megrémülnek és kiábrándulnak Kusból mind, akik benne bizakodtak, és Egyiptomból is, amellyel kérkedtek.” És a partvidék lakói így szólnak majd azon a napon: „Lám, ha így jártak azok, akikben reménykedtünk, s akikhez segítségért szaladtunk, hogy mentsen meg minket Asszíria királyától, akkor hogy menekülhetnénk meg magunk?” Közöm. Egyiptom és Kus serege vereséget szenvedett, mert nem hallgattak a prófétára. Jézus is odaveti a názáretieknek: Egy prófétának sincs becsülete a saját országában.  Miért? Talán, mert nem hiteles előttük, mert féltékenyek a tudására, mert van egy jó ötletük, amit végigakarnak vinni, s amiben akadályozná őket a más vélemény.

Olvasom Gárdonyi regényét, a Szunyoghy miatyánkja címűt. Abban is egy epizódot, amelyben egy fiatal, feltörekvő földbirtokos előadja, hogy Ilonka tündér c. verse nyomtatásban is megjelent. „Ötven koronát fizettem... azaz, hogy ötven koronát fizetett a szerkesztő.” Magyarán a mai könyvkiadás gyakorlata nem új. Régen is előfordult, hogy nem a kiadó fizetett a műért, hanem a szerzője, hogy elsüsse kétes minőségű opuszát, mégha a szerző tagadta is, hogy ő fizetett volna a megjelenésért.
Ma érkezett egy meghívó, a Triznya-kocsma tagjainak abból az alkalomból, hogy az Olasz Intézet egyik helyiségét Szőnyi Zsuzsáról nevezik el s párhuzamosan emléktábla-avatás is lesz ugyanezen okból. A meghívó sorolja a híres kocsmatagokat. Valamennyire érint a meghívás kocsmatagként, de mint „hírtelen”, nem érzem magamat közéjük valónak. Ezúttal is kimaradok a tülekedésből, egyszer s mindenkorra. Le kell magamban számolnom azzal, hogy nem lettem „töltőtollkoptató szegénylegény”. . A minőség meglett volna, csakhogy sose tudtam magamat eladni. Nem lettem, hát nem lettem, most már nem is leszek és kész. Nem kell ezzel foglalkozni.
***
Kétféle bűnözés vár ránk: amolyan szabályerősítő kivételek. Az egyik: meg kell látogatni a Flórián téri aluljárójában a lángosost, aki a főváros leglángosabb lángosát készíti. Csurog a nyálam.
A másik: A Daubner cukrászat készíti a minőségi édességeket, köztük a minőségi fagylaltot is. El kell sétálnunk egyszer oda is.  
Ízelítő az Iz 19. f.-ből:
Egyiptom ellen
Fenyegető jövendölés: Lám, az Úr gyors felhőn szállva Egyiptomba érkezik. Egyiptom bálványai megremegnek színe előtt, és az egyiptomiaknak megolvad a szívük keblükben. Akkor fellázítom egymás ellen az egyiptomiakat, és harcolni fog testvér a testvér ellen, barát a barát ellen, város a város ellen, ország az ország ellen. ... Kegyetlen úr kezébe adom Egyiptomot, s szigorú király fog uralkodni rajtuk – a Seregek Ura mondja ezt. Elapadnak a Nílus vizei...  Egyiptom olyan tántorgó lett vállalkozásaiban, mint ahogy a részeg tántorog okádékában...
Egyiptom és Asszíria megtérése
.... Akkor Júda földje rémületére lesz Egyiptomnak.... Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom országának belsejében, és emlékoszlopa lesz az Úrnak a határhoz közel. ... És ha a szorongatás idején az egyiptomiak az Úrhoz kiáltanak, szabadítót küld nekik, hogy megoltalmazza és megmentse őket. Az Úr kinyilatkoztatja magát nekik, és az egyiptomiak elismerik az Urat azon a napon, ...: megtérnek ugyanis az Úrhoz, és ő meghallgatja és meggyógyítja őket. Azon a napon út vezet majd Egyiptomból Asszíriába. Az asszírok Egyiptomba járnak, az egyiptomiak meg Asszíriába, és az egyiptomiak Asszíriával együtt szolgálnak az Úrnak. Azon a napon Egyiptomhoz és Asszíriához csatlakozik harmadikként Izrael, mint áldás a föld közepén. És a Seregek Ura így fog áldást mondani: „Áldott legyen az én egyiptomi népem, kezemnek műve, Asszíria és örökségem, Izrael.” Közöm. A Biblia lépten-nyomon azt igazolja, hogy a Teremtő gondviselésszerűen bele-belenyúl az emberiség történelmébe. Valóság itt a deus ex machina, az isteni beavatkozás. Valóság is, ha ésszel nem is tudjuk a mit-miérteket követni. Az ő útjai nem a mi útjaink, az ő gondolatai nem a mi gondolataink.

Kb. ezelőtt 10 évvel találkoztam külföldön magyar feliratot is tartalmazó árucsomagolással. A francia Caluire település egyik üzletében, egy zacskón többek között ez állt: Porszívózsák.
Vannak feliratok, amelyekkel naponta többször is találkozom. A mellékhelyiség polcán pl. a nedves törlőkendő csomagolásával. A német felirat szerint Feuchte Allzwecktücher, a franciául Lignettes polyvalentes humides az olasz fordítása Panni umidi multiuso. Biztos, hogy egymást segítik a feliratok a megértésben. Mindenkinek van anyanyelve, de a tanulás és az őt ért mindenféle hatások egyre inkább segítik az eligazodásban, még akkor is, ha saját nyelvén nem találja az eligazító szöveget.  
Most mégis csak egy szót emelek ki, amelybe beleakadt a szemem: polyvalentes. Többször megtréfált a betűsor. Azt súgva, hogy polyvamentes: Innen már csak egy ugrás a pelyvamentes. Ami egyébként tökéletesen igaz is. Nincs a zacskóban egy árva pelyvaszem se.       
Gutenberg-Galaxisunk már csak ilyen. Mindenütt szövegek vesznek körbe bennünket. Gyerekkoromban a szobánkban álló kályha öntöttvas ajtaján naponta találkoztam a szöveggel: Az ajtó állandóan zárva tartandó. Ha kimentem a konyhába, szemembe ötlött a kredenc tetején álló nagy fémdoboz felirata: TEBAMINAL NATRIUM.
A villamoson: Nem tesz semmit, nyúlszőr kalap. És még: Engedély nélkül hajt a Szentjános-keserűvíz.
Iz 18. f.
Kus földjének szóló jövendölés az asszír hatalom vereségéről
Jaj a szárnycsattogás földjének Kus folyamain túl, amely követeket küld a tengeren, papiruszcsónakokon a vizeken. Menjetek csak vissza, gyors követek, a szálas és fényes bőrű néphez, a mindenfelé rettegett néphez, az erős és hódító nemzethez, amelynek országát folyamok szelik át! És ti, lakói a földkerekségnek, s minden nemzete a földnek: Ha a zászló fölemelkedik a hegyeken, figyeljetek! Ha a kürt felharsan, halljátok meg! Mert ezt mondja nekem az Úr: „Széttekintek lakóhelyemről, s oly nyugodt vagyok, mint a verőfényes déli hőség, s a harmatfelhő aratáskor a tikkasztó melegben.” Valóban, még a szüret előtt, amikor a szőlő már elvirágzik, és fürtje érőre fordul: akkor metszik le venyigéit metszőkéssel, és vágják le hajtásait. És ott maradnak egytől egyig zsákmányul a hegyek madarainak és a mező vadjainak. Rajta töltik a nyarat a madarak, s a föld vadállatai rajtuk telelnek. Abban az időben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas és fényes bőrű nép, a mindenfelé rettegett nép, az erős és hódító nemzet, amelynek országát folyamok szelik át, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére. Közöm. Költői képben jósolja meg Izajás az asszír pusztítást. Egyiptom hiába keres szövetségest, nem tud ellenállni a katonai nyomásnak. Szárnycsattogás földje = Egyiptom; Kus = Etiópia; fényes bőrű nép = afrikai népek. Ma is elkelne egy igaz próféta. Hiányában nem tudjuk, hogy mi lesz.

 Van annak egy-két évtizede, hogy versenybiciklivel felkerekeztem Óbudáról a Virágos-nyeregbe. Olykor tolnom kellett a biciklit. Tegnap megismételtem a kirándulást immár gyalog. Miközben lépésben feltotyogtam, elképzeltem, hogy mi lenne, ha ma egy kerékpárt is hajtanom kellene. Alighanem visszafelé mennék a felfelé helyett.
Már a 137-es buszról leszállva megcsapott az erdőkből érkező friss levegő. Több ez, mint levegő. Olyasfajta komplex, ami élteti a tüdőt, jó a vérnek, jó az embernek.
Ilyenkor, májusban hangos a sűrű a territóriumukat védő énekesmadarak trillázásától.
Hangos a csönd.
Ebben a hangos csöndben poroszkálok felfelé abban a reményben, hogy a két meredek hegy közé kell csak felérnem, a nyeregbe. Az erei út (jó időben autóval is járható) egyre világosabb. Közeledek a nyereghez. Felérve és a sáros földúton átlábalva egy hirdetés szövege állít meg. Arról szól, hogy egy adott esemény Gercse felől is megközelíthető. Nekem ez azt sugallja, hogy út vezet a kápolnához. Leereszkedve megtalálom.
Nem állítom, hogy ezt a lefele utat is kibírnák a Mitsubishi kerekei. Gyalog azonban gond nélkül le lehet menni. Nekem is sikerült. Jó is, hogy így van, mert egy esetleges bokaficam esetén elég nagy bajba kerülnék ezen a kihalt tájon. Megérkezem a kápolnához. Autó áll a placcon. Később egy kiránduló pár érkezik a kocsihoz, beülnek ők és a kutya, és elhajtanak. Nemsokára követem példájukat gyalog. A Pesthidegkútra vezető földút jól járható. Két oldala mentén smaragdfákat ültettek a hívek. Időtálló cédula mindegyik husáng derekán. Melyik fát melyik család ültette, netán gondozta. Furcsa szembesülni a fasorkezdemény sorsával. Az ültetett husángok fele-harmada nem eredt meg. Csupán az elszáradt csonk tanúskodik róla, hogy valakik elültették azzal a reménnyel, hogy munkájuk eredményeként árnyat adó fává növekedik a csemete. Aztán semmi. (Bevillan egy evangéliumi kép: az egyiket otthagyják, a másikat felveszik. Itt: Az egyik megered, a másik kiszárad. Milyen sorsszerű!)
Elfele mentemben még találkozom egy Csepel teherautóval. Zihált, de megbirkózott a lejtős tereppel. Lehetett vagy hetven éves. Mint jómagam.
Mivel a település szélén indul az út, igyekszem megjegyezni az utcák sorrendjét, jól jöhet, ha autóval ide akarunk jönni. Az utat Pesthidegkútról jövet a Príma üzletközpontnál kell elhagyni, jobbra a Gazda utcán, majd a Hideg utcán folytatni egészen a földes útig.
Tehát príma-gazda-hideg.
Izajás 17. f.
Jövendölés Damaszkuszról
Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Meglátjátok: Damaszkusz nem lesz többé város, hanem romhalmazzá válik. Örökre elhagyottak lesznek városai, és nyájak legelői. (A nyájak) tanyáznak majd bennük és nem kergeti el őket senki. Vége lesz Efraim erődjének, és Damaszkusz elveszti az uralmat. Arám maradéka úgy jár, mint Izrael fiainak dicsősége. A Seregek Ura mondja ezt. Azon a napon megfogyatkozik Jákob dicsősége, és eltűnik húsának kövére. Az lesz vele, mint amikor az arató összefog egy maroknyi száron álló gabonát, és letépi róluk a kalászokat. Vagy amikor kalászt szed valaki Refaim völgyében: Csak itt-ott marad belőle valami. Vagy amikor leszüretelik az olajfát: Két vagy három bogyó marad csak az ágak hegyén, s négy vagy öt a fa tetején. A Seregek Ura mondja ezt.
A bálványimádás vége
Azon a napon az ember majd Teremtőjéhez fordul, és szeme föltekint Izrael Szentjére. És nem vet többé ügyet az oltárokra, amelyeket keze alkotott. És nem tekint arra, amit ujjai hoztak létre: a szent berkekre és a Nap-oszlopokra.
Adonisz ligetei ellen
Azon a napon városaid olyan elhagyottak lesznek, mint az amoriták és hivviták városai voltak, amikor elhagyták őket Izrael fiai előtt. Pusztasággá lesznek, mert megfeledkeztél szabadító Istenedről, és nem gondoltál többé erősséged Sziklájára. Mert pompás csemetéket ültetsz, s idegen hajtásokkal telepíted. Ha azon a napon, amelyen elülteted, megfogamzanak is, s reggelre virágba borul is ültetésed, mégis semmivé lesz aratásod szorongatásod napján, s romlásod gyógyíthatatlan marad.
A népek áradata
Jaj, zúg a népek áradata, úgy zúgnak, mint a tenger szokott zúgni. A népek moraja hallik, mint a nagy vizek háborgása. [Hatalmas vizek zúgásához hasonló a népek morajlása.] De Ő megfenyíti őket, erre messze futnak, s úgy elsodródnak, mint a pelyva a hegyeken a szél előtt, s a forgatag a vihar előtt. Este meglepi őket a rémület, s mire felvirrad a reggel, nincsenek többé. Ez lett a jutalma pusztítóinknak, ez lett a sorsa fosztogatóinknak. Közöm. Félelmetes szavak, mondatok. Nem a mai időkről szólna, mégis. Damaszkusz a föld egyik legrégibb városa. kb. 5000 éve lakják a szír fővárost. Ma meg? Menekül, ki merre lát.  Damaszkusz elveszti az uralmat. Arám maradéka úgy jár, mint Izrael fiainak dicsősége. amikor leszüretelik az olajfát: Két vagy három bogyó marad csak az ágak hegyén... messze futnak, elsodródnak... Mint a mai menekültek... városaid... pusztasággá lesznek, mert megfeledkeztél szabadító Istenedről. Volt, és van is tennivaló.