Mickey webnaplója

Úgy látszik, nem változtam a tekintetben, hogy az ágy hajnalban kidob, és nem kívánkozom bele vissza. Annak ellenére sem, hogy 23 óráig meccset néztem, ahogy a  horvátok (köztük a tapasztalt „öreg”: Modric) megküzdenek a szépen focizó csehekkel. Utóbbiaknak pechük is volt, mert a horvátok 5:1-re megverték őket. Nem láttam ekkora különbséget a két csapat között.
A másik meccset a belgák nyerték a wales-iek ellen 4:3-ra. Borítékolni lehetett az eredményt. Meglepett, hogy milyen jó gárda a velszieké. Sokáig 3:3 volt az állás.
Max. hat órát alhattam, de sőt, kevesebb volt az annál.
Délelőtti olvasásomból felpattantam vérnyomást mérni, mert az orvosnő arra kárhoztatott.
A magasabb számot írom ide: 157.
Ha kivárom az öt perc nyugalmi állapotot, még kevesebbet mértem volna.
Tetszik a trendje, de nem tetszik az indulása.
Nem szeretem, ha ráfúj a mérő, pláne ha ezt többször is megteszi.
Megígérem, soha többé nem foglalkozom posztomban a vérnyomásommal.
Azért ide írom: az alsó értékek bőven 100 alatt maradtak, és ez megnyugtató.
A FB-on rövid videót láttam Balás Béla és Somogyi Sándor jubilánsok miséjéről. A papság bevonulását filmezték. A Regnum papjaiból sokan megtisztelték jelenlétükkel az alkalmat, de jelen volt Varga Laci is, Balás püspök utódja.
Holnap 18 órakor kezdődik a Herminamezői templomban a hasonló ünnepi liturgia.
Lehet, hogy sokan lesznek, de hát jó nagy is az a templom.
Isten oltalmazza és éltesse a jubilánsokat!
 
 

„Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy ahogy a Lélek szólásra indította őket.
   Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek? Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén? 
Mi pártusok,
médek,
elamiták
Mezopotámiának,
Júdeának,
Kappadóciának,
Pontusznak,
Ázsiának, 
Frígiának,
Pamfiliának,
Egyiptomnak és
Líbia
Cirene körüli részének lakói, a
Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták, 
krétaiak és
arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.” Csodálkoztak, és ezt kérdezgették egymástól: „Mi lehet ez?” Mások gúnyosan megjegyezték: „Teleitták magukat édes borral”. (Apcsel 2,1skk.)
Ha jól számolom, tizenhat idegen nációt sorol a történet.  És mindenki a saját nyelvén értette az elmondottakat. Mivel Júdás már nincs, az alig tucat tanítvány beszéli ezeket a nyelveket. Hozzáteszem, hogy a tanítványok jó része analfabéta volt. Ez áll ugyanis az Apostolok cselekedeteiben: „Amikor látták [a főtanács tagjai] Péter és János bátorságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, igen elcsodálkoztak… ( Apcsel 4,13)
Hihetőleg a többi tanítvány se volt képzett prédikátor.
NB. Szent Pál megjegyzi: „Isten azokat választotta, akiket ez a világ bolondoknak tart, hogy ezáltal megszégyenítse a bölcseket. Azokat választotta, akiket a világ gyengének tekint, hogy megszégyenítse azokat, akiket erősnek tartanak.” (1Kor, 1,27.28)
Ez az egyház 2000 évese története során számtalanszor beigazolódott (pl. Fatima: három pásztorgyerek).
A nyelveken való megszólalás sem lehetett a sajátjuk. Nem is volt az. A Lélek beszélt belőlük, ahogyan azt Jézus korábban megjövendölte.
Így fordulhatott elő, hogy szabatosan képesek voltak elmagyarázni térítő mondanivalójukat olyan nyelveken, amelyeket nem is ismertek. A történtek feljegyzője, Lukács, az orvos-evangelista megjegyzi, hogy „aznap mintegy háromezer lélek megtért”.
Az isteni beavatkozás esete.

I. húgomtól kaptam egy évkönyvet, A Bp.-i piarista Gimn. évkönyvei közül az 1965–1970-es kötetet.
A mi évfolyamunk tehát már nem szerepel benne. Ketten közülünk ugyan igen, akik pótérettségit téve kerültek az évkönyvbe.
A tanáraink bőven jelen vannak benne, s azt hiszem, kivétel nélkül.
A piarista iskola jelvényét osztályfőnököm, Vízvári László tervezte és készítette. Ő méltán népszerű volt a tévénézők előtt. Ő volt a marionett stílusú Astra Bábegyüttes vezetője.
Az iskola minden évben elkészítette évkönyvét, írógépen. Kiadásukra csak 1992-től adódott lehetősége.  
A mi időnkben Balogh Ferenc volt igazgató, Albert István tartományfőnök.
Számos szakkör gazdagította az ismeretszerzési lehetőségeinket. Nem fogom itt felsorolni őket. Inkább azokat az ismerősöket emlegetem, akikre ráismerek a tablókon, akikhez személyes kapcsolatom volt. Ezzel bizonyítom, hogy milyen kis ország a miénk.
Először Horváth Bandi nevével találkoztam, aki szavalóversenyen díjat kapott. Bandi tehetséges grafikus. Egyik pasztellképét nekünk ajándékozta. Együtt járt Gromon Andrással, aki pap lett, majd el kellett hagynia a papi pályát, mert tagadta és hirdette, hogy nincs feltámadás. Szintén osztálytársa volt Somkúti Tamás. Vele együtt énekeltem a Mátyás-templom jórusában.
Esterházy Péter jó tanuló volt. Író lett. Többször láttam a szigligeti strandon. Nem véletlenül. Valaha az alkotóház a családjuké volt. Kétszer feltűnt VIP-betegként a Margit kórházan, ahol engem VIPtelen beteget is kezeltek. Hamza István talán Hamza Ákos öccse. Ákos ugyanúgy a Miniszterelnöki Sajtóirodán dolgozott Antall-időkben, mint én. Autóbaleset áldozata lett családostul.
Kemenes Gábor regnumi pap. Máig kapcsolatban állunk egymással.      
Rális János regnumi civil. Kedves ismerősöm, barátomnak tekinthetem.
Folytathatnám a sort, de nem teszem, már csak Felsővályi Ákosról jegyzem meg, hogy az USA-ban élő valaki. Könyvtárnyi anyagot dolgoztatott fel digitális formában, ezzel létrehozva a Pázmány Péter Katolikus Egyetem digitális könyvtárát, amelyben nagy mennyiségű irodalom található. PPEK beírása után válik hozzáférhetővé a könyvlista. Ő kért fel engem, hogy a piarista emlékkönyvbe (A bravúr kötelező) szerepeljek egy írásommal (Prohászka és a Regnum).
Megtettem.   
Mindez immár történelem.
 

Eltűnt a mai posztom írás közben.
Ne kérdezd, hogy melyik gombot nyomtam meg.
Eltűnt.
Korábban a gép újraindításakor adott egy sanszot az el nem mentett szövegek helyreállítására. De megszűnt a jó világ. Megszűnt ez a felkínált lehetőség.
Ne kérdezd, hogy tűnhetett el, ha létezett.
Nem tudom.
Talán nem volt kívánatos, hogy egészségi állapotomat megosszam az olvasókkal.
Csóválom a fejemet, mert segíthetek másokon tapasztalataim megosztásával. De hát ha a fátum így hozta, ám legyen.
Vannak kopásaim.
Kinek nincsenek? (Nekik is vannak, csak nem tudnak róluk. Lehet, hogy kellemesebb állapot az a fajta információhiány?)
Rövid leszek.
Most diétára vagyok fogva, de nem paleo-ketogénre, hanem ellenkezőleg, fehérjeszegényre. Sót kerülő étrendre, amely lehetőleg kerüli a szénhidrátokat is. Sok folyadékra vagyok ítélve, és abbahagyatták a vízhajtó szedését. (Nem én találtam ki, hogy az jó nekem.)   
Így jár, aki elmegy laborvizsgálatra. A vérképe spicliskedik állapotáról, és minden adata bekerül az elektronikus nagykönyvbe. Ettől kezdve nincs megállás. Egyik orvos adja a másiknak, a kontrollokra visszarendelések behálózzák életét, és nincs cége.
Vagy ha igen, akkor abszolúte vége van.
***
Sokkal érdekesebb téma, hogy megkaptam a volt alma materem évkönyvét. Lesz mit tanulmányozni benne. Diáktársak, barátok, ismerősök viselt dolgai, késztetései. A piarista rend feszültséges működése a szocializmus idején. Iskolai ünnepély a NOSZF évfordulója alkalmából. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján iskolai ünnepély.

Korzenszky perjel jegyzeteiből szemezgetek még.
- Szeptember 28. Czupy Éva jelent meg Münchenből a vajdasági Pax Romanán.
Őt 1991-ben személyesen meglátogattam V. P. barátommal München melletti otthonában.
- A tájnyelvről: Erdőkürtön 1965-ben KR. a búcsú szónoka. Az ünnepi ebéd 7-8 fogásból állt. Ő kettőt tudott megenni belőlük. Meg is kapta a magáét: „Nem hittük volná, hogy ilyen hitvány pápocskót küldenek nekünk. Ázt gondoltuk, áz jön, áki tavvaly vót…”
Bírom a tájnyelvű leírásokat. Utolérhetetlen zamatjuk van. Isten áldja meg azt, aki összesöpöri, kötetekbe gyűjti a vonatkozó anyagot.
- Azt írja: Nyomasztó az álmom. Nincs meg a fehér autó. Keresem mindenütt. Rohanok föl-alá, mélygarázsok emeletein, hosszú utcákon, kereszteződésekben, alagútban: nincs… Kimerülten ébredek.
A minap jegyeztem meg, hogy nekem visszatérő álmom a kocsink eltűnése. 2006-ban fogalmaztam meg, hogy már háromszor álmodtam a kocsi ellopását. Hogy az azóta eltelt 19 év alatt még hányszor álmodtam, azt csak a jó Isten tudja.
- Gábor Dzsingisz helyzetértékelése: „A mai drámai belpolitikai helyzetből csak a nemzeti megegyezés vezethet ki.” Ennek lehetséges modelljeként egy új nemzeti kerekasztal létrehívását nevezte meg.
Ez a Gyurcsány időszakban hangzott el. Azóta, ha lehet, még inkább szükség lenne a csatabárd elásására. Mi hiányzik? Nincsen elég békepipa? 
- Fotóművésznek, de még fotográfusnak sem tartom magam, egyszerűen csak fotóztam, amit láttam, az embert, aki a legnagyobb titok, az élet hordozója.
A korábbi önértékeléshez képest itt visszafogottabb önkritikát gyakorol.
Kicsit az az érzésem, hogy ma az a fotóművész, aki ilyen névkártyát csináltat magának.
 Az a szakértő, aki gátlástalanul annak tekinti magát bizonyos témákban.
A fotózás kétségtelenül megtanulandó szakma.
De hogy egy fotó csak akkor művészi, ha az akadémista szempontok szerint kifogástalan, azt tagadom.
Ma igen sok jó kép készül a technika tökéletesedése folytán.
A fotózás is olyan gyakorlati mesterség, mint az írás, mint a zenélés.
Kodálynak volt igaza, aki azt hirdette: a saját ízlésünk folyamatos fejlesztésén kell munkálkodnunk. Ízlésünket kell művelnünk. Ettől lesznek alkotásaink hitelesek.   

Olvasom a 2008-as Tihanyi kalendáriumot, amit ugye Korzenszky Richárd OSB jegyez. Az évkönyv legérdekesebb része a Naplójegyzetek, amely az év eseményeit taglalja. Naplójegyzetek címen jelent meg szerkesztőségünk jóvoltából Prohászka Soliloquiája, Déry Tibor Napok hordaléka sem más, mint időskori naplójegyzetei, és igazából saját blogom is ide soroltatik.
A tihanyi perjel jó tollú író, azonkívül tehetséges fotós is. Mindkét tulajdonsága miatt tüntetem ki érdeklődésemmel.
Mit is olvasok a Naplójegyzetekben?
- Január 14. Ismét itt van a Tardy házaspár. A szentmisén Magdi szépen énekel, Laci kíséri orgonán… Amit ők tudnak, azzal teljesebbé tették az ünneplésünket. A Mátyás-templom 400 éves kórusa és negyven éve ott szolgáló Tardy László Magyar örökség Díjat kapott.
Közöm. (Mi meg az ifjúsági kórusa voltunk évekig.)
- Február 12. A mai nappal vezették be az országban a vizitdíjat. Orvosok, betegek nem kis felháborodására. Kóka János gazd. min. pedig megy a bécsi operába a partnerével együtt. A belépő kb. 20 millió ft. Mi pedig nem kaptunk a felújításra két éve egyetlen fillért sem!
Közöm. Megszenvedtük a balos kormány népnyomorítását. Hála Istennek, immár történelem.
- Március 15. Tüntetések Budapesten, tömegoszltatás a belvárosban, igazi cirkusz ismét. … A rendőri túlerő vízágyúval, személytelenül söpri el a tüntetőket az utcákról Bp-en.
Közöm. A kabinet a marxista tételnek megfelelően elnyomó szervezetként működött. Róluk jegyezte meg M. Thatcher, angol min. elnök, hogy „A szocialistákkal az a baj, hogy mindig kifogynak a más pénzéből!”
- Azon tűnődöm, hogyan lehetne lazítani, lassítani, értelmesebben dolgozni. Horgászni kellene… Csendben lenni. Olvasni, írni. Ezeken néha én is el-eltűnődöm. Azért naponta próbálok olvasni, írni.
- Július 11. Kíváncsian töltöm le a fotókat a számítógépre, s kezdek örülni: vannak valóban egyedülállóan szép felvételeim.
Meglepett korrekt önérzete. Egyebekben tényleg kiállításra való minőségű fotói vannak. Csak remélem, hogy sajátjaim között is akadnak hasonlók.    
- Aug. 1. Említi, hogy Hedvig nővérnek vasfogadalma van.
Micsodája? – ágaskodik bennem a szavakon lovagló. Vasfogad alma? – kérdezhetném a szavakat meglovagolva.
- Flóriána nővér a perjel diákkorában hegesztőpisztollyal dolgozott a gimnáziumban, s javította a lyukas fűtőtesteket. A Stefi néni pedig tudott beszélni a tyúkok, libák nyelvén.
Annak idején nem működhettek nyilvánosan a rendek. Olvastam olyan jezsuita testvérről is, aki a sertésekkel és a kutyákkal megértette magát. Szót fogadtak neki.
- Aug. 23. Egerbe indul, ahol találkozik Kutas Attila vásárosdombói plébánossal, aki az egyik lelke a szentjánosbogár-tábornak. A tábor jezsuita kezdeményezés. Egy időben családunk is érintett volt létezésében. A vásárosdombói lelkész pedig koncelebrált saját fiunk esküvőjén Szombathelyen.

 A SZIT-könyvhét néhány kötetéről szólok röviden.
- Lackfi János AZ IGEN! c. kötetének alcíme Rövid imák fiataloknak. Amit ígér, teljesíti is. A fiatalok nyelvét használja, gondolkodásmódjukat próbálja követni.
Ízelítőül egy csaknem találomra kiválasztott vers a kötetből.
Akarat
//Legyen meg a te akaratod… / Ne törd a fejed, / már kigondoltam, / mit kéne akarnod. / Nekem jó állást, / autót (diktálom a típust, van nálad toll?), / házat, bort, búzát, békességet / meg háborúságot (ezt én nyerjem meg), / családomnak egészséget / (kivéve tudod, melyik nagybácsimat), / Ellenségeimnek ronda betegséget, / kedvenc pártomnak kormányzást, / kedvenc sztárom koncertjére VIP-jegyet… / Remélem, megjegyezted? / Most mit nézel?//
- YOUCAT Biblia. A Katolikus Egyház ifjúsági Bibliája. A Dürer Nyomda terméke 2. kiadás. A Youcat Foundation magyarra átültetett anyaga.
A Bibliának ez a kiadása a fiataloknak szól. Igen apróbetűs, az idősek aligha tudják olvasni.
Strapabíró, műbőr fedlappal készült.
Gazdagon illusztrált.
Lapszéli idézetek, magyarázatok, szentek mondanivalója, fiatalok megjegyzései.
Használatát segíti a névmutató, tárgymutató, helynevek mutatója, térképek, ábrák sokasága.  
Két próbát tettem.
Kerestem a névmutatóban Jeftát. Meg is találtam: Jiftach. utalás a 74. o.-ra. Ott a név nem szerepelt, de a 81.-en igen. És ott ért a meglepetés. Jiftach története csak utalás formájában szerepel a szövegben. Magyarul:  Biblia nem teljes szövegállományát tartalmaz, hanem olykor kihagy epizódokat.
A második próba pozitív eredményt hozott. Bach Máté-passiója egyik korálját megtaláltam a jelzett oldalon.
Nagyon tetszett a Biblia történeti áttekintésének folyamatábrája Ábrahámtól a Jelenések könyvéig.
A kedvező árfekvésű, gazdag kiállítású könyvet minden diák kezébe adnám, mert szép és fontos értékközvetítő. Bemutatja, hogy az ember, csakugyan mennyire istenfüggő lény.
- Egy régebbi kiadású kötetet is megvettem. (Találkozások Isten és ember között). Vallomások és történetek. (Vigilia, 2007) Olvasása örömömre szolgált. Elsősorban is azért, mert a benne szereplők közül sokakat ismerőseimnek tisztelhetek. Sorolom őket: Jakus Ottó, Kozma Imre, Dúl Géza, Varga László, Sillye Jenő, Freund Tamás, Nagy Károly, Egri László, Csókay András, Nemeshegyi Péter, Várszegi Asztrik.
Életükről vallanak, és általam korábban nem ismert epizódokat is emlegetnek a kötetben. Persze azok vallomásait is érdeklődéssel olvastam, akiket személyesen nem ismertem.   

Osztálytalálkozónk rendben megtörtént. Korábban is tartottunk ilyen alkalmakat. Meglátogattak rajta egykori tanáraink közül néhányan. Az idő előrehaladtával egyik tanárunk hallókészülékkel vett részt a találkozónkon.
Sajnáltam szegényt.
Elmondta, hogy abbahagyja a tanítást megromlott hallása miatt. Újabb évek elteltével nem maradt tanárunk, akit meghívhattunk volna, mert már kivétel nélkül mind jobb létre szenderültek.
Most, a hatvanadik alkalmon néhányan közülünk már magunk is hallókészülékkel jelentünk meg, hogy értsük társaink beszámolóját.  
Aki hasonló cipőben jár, az tudja, hogy a károsodás a különféle frekvenciákat különféle módon érint. Egyes hangokat jól érzékel, másokat alig. Ráadásul az artikulációs készsége sem azonos a volt társaknak. Arról nem is beszélve, hogy ha többen kezdenek el egyszerre duruzsolni, a gyengén halló a készülékében a kocsma visszhangos söntésében érezheti magát, és leginkább felerősített hangzavarral szembesül.
Ha meg akarjuk ismerni társaink jelen állapotát, lassan elérkezünk oda, hogy érdemes mindenkinek röviden megírni önmagáról a legfontosabb információkat.
A találkozón pedig ezek ismeretében színvonalasabb együttlétek jöhetnek létre.
Jó egymást látni – még ha óhatatlanul egyre fogyatkozó számban is.
***
Reggel elmenet teljesen üres volt a könyvmegálló.
Este jövet legalább harminc kötetet találtam.
Csak egyet választottam ki közülük, a Tihanyi kalendárium korábbi kötetét. Más alkalommal is nívós olvasnivalókat találtam benne. Gondolom ezúttal is így lesz. Ez a 2008-as kiadás. Korzenszky perjel szerkeszti.
***
Európa életveszélyes hely lett három év óta különösen is. Azóta folyik a proxyháború. Még korábbi idők óta folyik a globalisták és szuverenisták szájkaratéja. Megjósolhatatlan a kimenetele. Kezd nagyon unalmas lenni, hogy ez se enged, az se hagyja.
Fele gőzzel csodákat teremhetne a békesség.   

Újabb időkben rendre átolvasom a Parlando virtuális újságot. Korábban elég sok ismerőssel, általam ismert zenész nevével találkoztam benne.
A legújabb számban már hiányoltam Tardy Laci nevét, ritkásan fordulnak elő benne általam ismert zenészek.
Még ismertem Sári Józsefet (90 éves), akinek a miséjét énekeltük, belefutottam a korán elhunyt operaénekes,
Réti József nevébe, (szólót énekelt egykor a Luba-misében).
Kézbe kaptam a Szolfézs példatárakat. Benne találkoztam Pálfalvi J. nevével.
Ő több éven át szolfézstanárunk volt hajdan.
Bőven található a kötetekben magyar szerző műve, de a zeneirodalom megkerülhetetlen klasszikusai, preklasszikusai is szerepelnek bennük.
Talán még nagyobb meglepetést okozott szembesülésem a hozott legkülönfélébb népek dalaival.
Arra gondolok, hogy ezek annak idején azért estek ki látkörünkből, mert a heti egy alkalom kevésnek bizonyult arra, hogy a példatár több száz dallamát megismerjük.
Ahány nép, annyi hagyomány, annyiféle kultúra, zenekultúra is.
Még megjegyzem, hogy a mai gyerekek kottáiban is rendre felfedezem a korábbi korok meghatározó dallamait, zenéjét.
Nem baj ez, sőt nagyon is helyénvaló.
Nem lehet folyton új dolgokkal előrukkolni, pláne nem azon az áron, hogy ejtjük a korábbiakat.
Nemcsak azért, mert nem vagyunk zsenik, hogy mindig újat gondoljunk, komponáljunk, írjunk…
Tudásunk, civilizációnk a hagyományainkra, a gyökereinkre épülnek.
Hiányukban elszállnának, mint a győzelmi zászló.

Koromat megelőztem.
No, nem azért, mert már kilencvenévesnek nézek ki, hanem, mert már 2008-ban foglalkoztam a fotodiagnosztikával.
Egyik posztom arról szólt, hogy lefotózom kívülről látható sérülésemet, elküldöm egy ezzel foglalkozó orvosközösségnek, ott megállapítják, hogy mi a bajom, emailben megküldik a terápiát és kész.
Elég, ha a fotó gyüszmékel, nem kell teljes valómat megsétáltatni a gyógyítás érdekében.
(Arról nem írtam, hogy ez pénzbe kerülne.)
De így lett.
2024-ben bőrsérülésről küldtünk fotót.
10 000 ft megfizetése mellett diagnosztizálták gyógyszerreceptet repítettek a felhőbe, és kész.
Tehát utolért engem a technika.
Nem is tudom, hogy kellene tisztességesen hívni a rendszert.
Fotodiagnosztika, vagy inkább telediagnosztika, avagy magyarul távrendelés.
***
Éva küldött egy képet arról, hogy náluk, Franciaországban este tízórakor van a naplemente.
Én tegnap megosztottam egy hajnali fél öt körül készített képet.
Nálunk meg már ilyen korán van a napfelkelte.
Úgy látszik, gömbölyű a Föld.
A Foucault-inga is ezt igazolja.
***
Bl. unoka ma 18. Szép kor, szép kor…
Isten éltesse őt nagyon hosszú időn át!