Visszafelé is y-nal kezdődik. Yadretsey, így sem szebb. Mindenesetre tegnap. Tegnap néztem a meccset. T. meséli, hogy a horvátok a focivébén utolsó meccsük végén levették sakkmintás nemzeti jelképükkel ékesített mezüket, s előbukkant alóla egy másik, egy medugorjei Máriát ábrázoló trikó. Nos, tegnap a portugálok nem vették le mezüket, pedig elképzeltem, hogy alóla előbukkan a fatimai Mária képe. Érdekes kísérlet volna kideríteni, hogy a 36 részt vevő náció milyen trikókat viselhetne a meze alatt.
Persze rosszmájúan hozzáfűzhetném, hogy a horvátok reklámcéllal tették, amit tettek, merthogy tegnap (már megint yesterday) volt 25 éve annak, hogy a hercegovinai falucskában elkezdődtek a jelenések. Hangsúlyozom a jelenések kezdődtek 25 éve. Mert Mária saját Fia keresztje alatt lett az egyház védasszonya, (Jánosnak mondta ugyanis Jézus: Íme, a te anyád.) Ettől a naptól kezdve összeforrt az induló, majd egyre terebélyesedő közösség (gyülekezet=ecclesia) és Mária élete. Elszenderülése és mennybe vétele óta sem hagyott fel védőszentje lenni az egyháznak, s mindenkinek, aki csatlakozik a mindenkit szeretni kívánó közösséghez. Így valójában – legalább vágyaiban, legalább potenciálisan – mindenkinek égi patrónusa. Ha a számtalan jelenésre gondolok, ezek csak hab a tortán. Ha Mária a mindenekelőtt való szeretetre hívja fel mindenki figyelmét, ugyanazt képviseli, mint életével és életáldozatával isteni Fia.
Ha becsületesen magába mélyed valaki, el kell ismernie, hogy ennél teljesítésre érdemesebb eszményt nem talál. A siker hívei nem veszik észre, hogy kicsiben ugyanaz megy végbe a világban, mint nagyban. Minden birodalom sikeres volt. Minden sikeres birodalom megbukott, mint a magát felfúvó mesebeli béka.
Elkeserítő, hogy a népszerűségért, az elismerésért mekkora energiákat pazarolnak emberek. S mennyire fölöslegesen. Mennyire egyszerűbb volna szolgáló szeretetben élni a tőlünk karnyújtásnyira élő bárkik között.
Minden jelenés erről szól. Mária rejtett életet élt, de nagyon szeretett. Életútja, önátadott volta, szolgáló szeretete tette őt elsővé az emberek között. S bár királynőnek nevezik tisztelői, ő csupán egy tekintetben királynő. Abszolút első bűntelen volta folytán. Ilyen értelemben királynő, miközben, ha valakitől távol áll ez a feudális cafrang, tőle egészen biztos végtelenül messze áll. Ha mégsem fogalmazza meg tiltakozását, feltehetően azért nem, mert semmifélre jelentőséget nem tulajdonít neki. Hogy milyen szerény, a saját áldását alárendeli a papi áldásnak. Saját jelenését alárendeli - teljesen helyesen - bármelyik szentmisének, amelynek során mindig Fia testesül bele az átváltoztatott kovásztalan kenyér és bor színeibe. Fia jelenítődik meg a misén. Ezzel a tudatossággal kell közelíteni valamennyi jelenéshez. Nincs egyéb célja, minthogy megerősítsen mindenkit: akkor tesz helyesen, ha szolgálni kívánja a teremtést munkájával, szeretetével, a teremtésben való részvételével. Ez az élet, és kívüle nincs más, csak zsákutcák, csapdák, kelepcék, csalóka lidércfények, illúziók és elpazarolt energiák. Bárcsak, bárcsak, bárcsak.
Tudtam, hogy kell ez a bárcsak. Így szól a próféta: Bárcsak hallgatnátok ma Isten szavára! Népem, ne légy kemény szívű. UFF. Ámen.
Utolsó kommentek