Lyon környékén járva nekem,
síkvidékinek szembetűnt, hogy az utak a terelések milyen szellemesek, mennyire
logikusak, de állandó figyelmet is követelnek a sofőrtől. Ingyen és kp.-ért
igénybe vehető pályák teszik tempóssá a közlekedést. A városi szakaszok ingyenesek
(és talán azok, melyek használata kívánatos a város környékén, az elkerülő
részek). A városon kívül eső részekre nincs semmiféle matrica, hanem a megtett
km-ek arányában kell fizetni kártyával vagy kp-vel. A pályakarbantartást inkább
igénylő részekért többet, a probléma-mentesebb szakaszokért kevesebbet. Nagyon
sok az út és igen szerteágazó. Viszont a kitáblázásuk megbízható. Ugyan egy
ellenkező példával is találkoztunk. Francois hívta fel a figyelmet egy nem
fizetős útra, mely jól közelíti meg a repteret, de a táblák mind a fizetős felé
terelik a kocsikat pusztán üzleti megfontolásból. Csakugyan, épp csak a reptér
közvetlen közelében találkoztunk egy erre utaló nyíllal.
A térképzés nagyvonalú és
biztonságos. A korlátok rácsai kellő sűrűségűek, nem fér át rajtuk egy gyerek.
A szintkülönbségek áthidalására nem sajnálják a pénzt. A terek szépek,
esztétikusak, van perspektívájuk, sokszor szellemes mai megformálású
műtárgyakkal találkozunk. Játszanak a vízzel. Sok a szökőkút, de akadnak
földből felszökő lábat hűsítő csobogók, sőt egy alulról neonnal megvilágított
vízlépcsők sorozatából álló sekély patak is, melynek néhány centis vize
márványmederben folydogál a főtéren.
A szovjet utakhoz nem volt szerencsém, de mondják, hogy a mellékutakról csak erős zökkenésekkel lehetett a főutakra rátérni részben, hogy a sarat lerázzák a kocsiról, részben, hogy nagy tempóban ne lehessen rátérni. Volt ennek politikai oka is. Nem lehetett egérutat nyerni a fékezések miatt.
Nálunk jók voltak az utak, ma már sok a gidres-gödrös. A kapitalizmust építő hatalmas teherautók tönkreteszik az utakat, s nem fizetnek érte semmivel se többet, mint a szürke kis robotosok. A nyugati kortársaink útjai szellemesek és bonyolultak tehát. Olyanok, mint amilyet a civilizáció kikényszerít. Használhatók, de megismerésük, a rajtuk való eligazodás, nem egyszerű.
Minden út Rómába vezet. És nagyon sokféle vezet Istenhez is. Nekem ez villant fel a lyoni utakat használva. Az egyszerű ember útja többnyire egyenes, többnyire belátható, többnyire jól járható. A zűrzavar korában élőké ívelt, térben eltolt, sokfelé ágazó, választások és döntések elé állító, s a dugók függvényében járható. Eredményesen lehet rajta haladni, de meg jobban meg kell küzdeni a haladásért, mint az egyszerűbb vonalvezetésű utak esetében.
Utolsó kommentek