...Tanár úr, kérem én készültem.
Senki sem felel.
És most ott áll, egyedül a tömegben, mint egy szigeten. De még nem megy helyre.
Neki nem mondták, hogy menjen helyre – odvas és züllött, kitaszított szívvel
áll ott – neki nem mondták, nem mondták.
Ő [Neugebauer] még felel.
Most végigmenjen, újra, a padsorok közt? Nem, inkább áll, hülyén: keze dadogva
babrál a táblán a félbemaradt egyenlet roncsai közt, mint a lezuhant pilóta, a
motor megpattant hengerei fölött. A másik fiú közben már felel is. Valami párhuzamos
vonalakról beszél – ez is olyan idegen és furcsa... mint minden... amivel itt
évek óta foglalkoznak körülötte... foglalkoznak vidáman és ruganyosan és hangosan...
és amiből ő soha nem fogott fel semmit... Néhány mondatot jegyzett meg eddig, s
azokon úszott... És így áll most, még áll, reménykedik, udvariasan figyeli,
amit a másik beszél... néha helyeslően bólint, legalább ezzel jelzi, hogy ő
készült, ő tud... néha bátortalanul meg is szólal, abban az illúzióban ringatja
magát, hogy őt kérdezték, de csak halkan, hogy ne küldjék helyre... aztán
szerényen elhallgat és figyel... előrehajol, részt vesz a felelésben, odaadja a
krétát, buzgólkodik a felelő körül, még súg is neki, hangosan, nem azért, hogy segítsen,
de hogy a tanár lássa, hogy ő súg, tehát ő tud...
Egyszóval: nem adja meg magát.
Egyszer aztán minden ereje elhagyja, elhallgat, és
még egyszer a katonaiskolára gondol. Elboruló elméjében, mint távoli szavak, verődnek
vissza a zajok... a kréta ropogása... elfolynak az arcok, és pillanatra
világosan látja a végtelent, amelyről e percben jelentette ki a felelő, hogy
ott a párhuzamos vonalak találkoznak. Látja a végtelent... nagy, kék valami...
oldalt egy kis házikó is van, amire fölül fel van írva: „Bejárat a negyedik végtelenbe”.
A házban fogasok vannak, ahol a párhuzamos vonalak leteszik a kalapjukat, aztán
átmennek a szobába, leülnek a padba, és örömmel üdvözlik egymást... a
párhuzamos vonalak, igen... a végtelen, a megértés, a jóság és emberszeretet osztályában,
ahová ő soha eljutni nem fog... ama „felsőbb osztály”, melybe „elégtelen
eredmény miatt fel nem léphet” soha.
(Karinthy F. nyomán: részlet a Tanár úr kérem c. könyvből: A rossz
tanuló felel)
2006.11.04. 11:51 emmausz
És nem megy el, és nem megy el
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr515167346
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek