Bé variáns
Kérdik: milyen a politikai
helyzet? Mondom: van helyzet, mégpedig a bé variáns.
Mert két variáns van, az a meg a
bé.
A társadalom teljesítménye olyan
mint a lóé. A lóé, amelynek így is, úgy is húznia kell. Két módszer akad arra,
hogy húzzon a ló. A variáns: ha cukrot adnak neki a teljesítményéért, bé
variáns: ha ostorral verik. Előző esetben a becézéstől, a jó bánásmódtól, a
pozitív érzelmektől jó teljesítményt nyújt és hosszasan él. Ha verik, akkor is
húz – egy darabig, míg az utolsó bőrt is le nem nyúzzák róla. Élete
valószínűleg megrövidül, teljesítménye kényszeres, életnélküli, halál leheletét
hordozza.
Ha örülnek nekünk, ha örülnek
teljesítményünknek, ha elismerik azonnal, húzunk boldogan. Ha utálnak
bennünket, ha igavonó baromnak tekintenek, ha nem kívánatosak vagyunk, húzunk –
minden cél és értelem nélkül. Ez nem annyira jó, és van benne valami gyilkoló.
Nem embernek való.
Mert az ember szeretetre van
teremtve. Nyitásra, el és befogadásra, önmaga szétosztására. Ebben a
paradoxonban kellene fürödnünk életfogytig. Minden nyugtalankodás nélkül. Tudni
lehet, hogy a Szeretet gondviselésében leledzünk. Kár kishitűség miatt
kisszerűen, mindent kapni akarva élni. Inkább másokat meghallgatva, a rosszat
nem terjesztve, a fény felé fordulva kellene élni.
Érdekes a fény az élet, az Isten,
a szeretet egymásba nyíló attribútumok, egymást erősítő megfogalmazások. A fény
a végtelenségig terjed, egészen addig, amíg valamiben vagy valakiben el nem
akad. Az a valami vagy valaki visszaveri a fényt, ha tükröző a felülete, és
elnyeli, ha matt fekete. Ám akkor melegségben sugárzik belőle. Ha viszont
elfordul a fénytől, akkor a saját árnyékát fogja folyamatosan érzékelni. A
viszonylagos sötétet. Nagyon érdemes hát a fény felé fordulni. Érdemes mások
arcán is a fényt figyelni, s nem a sötétségben elmerülni. Kicsit tágabban
fogalmazva, a jót terjeszteni, arról beszélni stb. Az újév üzenete elég
egyértelmű: Nő a nappalok hossza, több a fény, a világosság, az élet, s talán
ez esély a nagyobb szeretetre, nyitásra, törődésre, szépre, életre.
Most egyik fontos közlendőmet
szeretném formába önteni. Figyelmemet az etológiára, a viselkedéstanra, a
politikusi magatartásra szeretném összpontosítani. Tézisem szerint ma eljutott
a politika ahhoz a ponthoz, hogy politikai csőcselékről beszéljek. Miért? Az
etológia pontosan leírja a hímek és nőstények ivari tevékenységét. Ezek egyike
a terület „jelölése”, egy másik a párzás előtti erőpróba, lett légyen az a
hímek közötti vetélkedés bármilyen fajtája. Megmérettetés a repülés, az
élet-halál küzdelem, a lényeg, hogy az Y-kromoszóma kiváltotta izgalmi
állapotban bizonyítsam – bármilyen áron – hogy különb legény vagyok
mindenkinél. Erről szól a létért avagy a fajfenntartásért való küzdelem. A harc
eredménye a természetes kiválasztódás, amikor a valamilyen oknál fogva gyengébb
elvész, elpusztul (a győztes csak később). Ide sorolom a legújabb kori
politikai csatározásokat is. A cél szentesítette [tehát adódó alkalommal
bármilyen nemtelen] eszközök használata után annak eredményeként az ilyenek
vagy az olyanok kerülnek hatalomra saját klientúrájukkal egyetemben. Ez
kísértetiesen hasonlít a törzsi villongásokhoz, törzsi csatározásokhoz, melyek
állandósítják a harcot, miközben lábbal tiporják az emberi méltóság
legalapvetőbb jogait. Olyan is ez, mint a végeérhetetlen vendetta, a családok,
klánok között abba nem hagyható vérbosszú. Semmi közük sincs ezeknek a
társadalmi valósághoz, az igazságossághoz, a joghoz, az általános emberi
értékekhez. Politikai érdekszövetségek ezek rejtett önös érdekek
érvényesítésére. Ilyen viszonyok között esélye sincs annak, hogy a közjóról
essék szó a parlamentben, a társadalmi méretű felemelkedésről. Olyan is ez, mint az egymásra mászó emberek
a haláltáborban, hogy tovább éljenek. A továbbélés itt másodpercekben mérhető.
Véleményem szerint a politikai
csőcselék [Ide kivételesen egy lábjegyzet kívánkoznék, és azért, hogy
hangsúlyozzam: nem megvetésem jeleként nevezem csőcseléknek a politikai elitet,
hanem azért, mert viselkedésével kiharcolta tőlem magának ezt a megtisztelő
címet.] nem alkalmas a közjó elősegítésére, mert meghasonlott. Akkora a
különbség a demokratikus célok megvalósításán értelmesen és hősiesen dolgozó
politikusok és a politikai csőcselék között, mint a görög eposzok drámai hősei
és a Helység kalapácsa macskajancsi szereplői között.
Nincs más megoldás, újra kell
gombolni a kabátot. Lehet, hogy ez hosszú út, de nem látom át, hogyan lehetne
megtakarítani az ezzel járó fáradságot.
Ha én volnék a parlamenti házelnök, egyetlen mondat sem hangozhatna el a
közjó előmozdításán kívül. Azt, aki nem a témáról beszél, azonnal
figyelmeztetném arra, hogy ne szemérmetlenkedjen itt, és főleg ne lopja 200
társának életét, idejét félrebeszélésével. De ezen túl ki is vezettetném, és
néhány lotyogási kísérlet után végképp eltávolíttatnám onnan, a meg nem
felelősség okán. Vajon a jelenlegiek hány percig maradhatnának helyükön?
Érdemes ezen elgondolkodni.
Utolsó kommentek