Ami itt és most folyik (a Dunán kívül), az nagyon régi. Márai ír róluk a szegények iskolája c. művében. Az mondhatja magát igazi tőkésnek, aki igyekszik a piac minél nagyobb szeletét megkaparintani. Bármi áron. Elsőrendű törekvése, hogy minél nagyobb pénzösszeg folyjon be. Részvények vásárlásával, tőzsdézéssel, befektetésekkel, pénzkihelyezésekkel törekszik minden pénzt összesöpörni. Tegyük fel, hogy sikerült mindenkitől felvásárolni a világ valamennyi dollárját. Nem lesz megelégedve, mert neki a rubel és a zloty is kell. Neki a font és a korona is kell. Mégpedig valamennyi. Márpedig ettől nagyon messze vannak pénzéhes tőkéseink. Ezért nincsenek magukkal megelégedve. Tegyük hozzá, hogy mi sem vagyunk velük megelégedve.
Marad még néhány modell. Most és itt csak a szeretettel kísérletezőkről szólok. Sokat gondolkoztam rajta, hogy ki lehet-e vonnunk magunkat eredménnyel a kapitalista gépszíj vonzásából? Lehetséges-e karizmatikus berendezkedésű árnyékkultúrát megvalósítani a meglévő civilizáció mellett?
Nem tudom. Érdekes kezdeményezés Böjte Csabáé. Több-kevesebb feszültséggel, hatalmas hittel és bizalommal dolgozik, dolgoznak egy olyan modus vivendin, mely óhatatlanul súrlódásokat mutat az intézményesített struktúrákkal. Ahogyan nő a lélekszámuk, feltehetően úgy fognak tornyosulni azok a feszültségek, melyeket létmódjuk és a környező struktúrák közötti különbségek generálnak. Gondoljunk arra pl., hogy az EU-ban csak az dolgozhat egy adott szakmában, akinek a munka ellátásához szükséges végzettségről megfelelő kódszámú papírja van. Persze a feszültségek ellenére szükség van a tűzoltómunkára. Élő jelek ezek a művek. Mégis olyasvalamire lehet számítani, hogy kiszorulunk mind, akik nemes és önzetlen törekvésekkel vagyunk megáldva, mint Huxley Szép új világában a periférián élő vadak, akik megvetettként rezervátumokban tengették életüket csak azért, mert nem voltak hajlandók a világ-automatizmus szabályai alá betagozódni.
Utolsó kommentek