Mickey webnaplója

Tegnap megérkezett a Balás Bélával készült interjúkötet, melyet azonnal végigolvastam. Köztünk volt sokat a regnumban, tábort vezetett, előadást tartott, prédikált, Nála jártunk vendégségben, mégis sok újat tudtam meg a vele készült könyvből. Korrajzot adott, hogyan élte meg a XX. század második felét, milyen ez a kor az ő szemüvegén keresztül. Hol találok hasonlóságokat, különbözőségeket. Hogy élte meg a regnum földalattiságát, a sűrű áthelyezéseket, az együttműködést más papokkal, elöljárókkal, kisközösségekkel. Hogyan változott zenei ízlése, affinitása az irodalomhoz, hogyan élte meg püspök mivoltát. Mivel idősebb nálam kb. öt évvel, bizonyos tekintetben modellemnek tekinthetem. Ilyesféle történések várnak rám is. A korosodással összefüggésben hasonló kihívások elé nézek, nézünk valamennyien. Mintát vehetek hát Beton püspöktől bizonyos körülmények feldolgozásához. Az interjúkötet azt erősíti meg bennem: A korral járó bölcsesedés és a meglévő szépségek mellett megvannak az idősödés nehézségei is, és ezek tovább erősödve az utolsó szuszig elkísérnek.
Ha elfogadná tőlem – az órák hosszat tartó beszámolójáért – cserébe mégis zenét küldenék neki. Olyat, mely körbeveszi, nem bántó, sőt, maga a harmónia, szépség és jóság. Nem is hosszú, csupán néhány perces. Elképzelem, milyen szépen szól, ha kitűnő minőségű hangfalakon jön elő viszonylag halkan. Ez a zene: G. F. Händel, Messiás, pastorale. Tehát alkalmas háttérzene egy evangéliumi szöveghez: Én vagyok a jó Pásztor, ismerem juhaimat... Mire lassacskán felolvastatik a szöveg, lecseng a zene is. Talán belefér még az akol, a kapu, a pásztor és a béres hasonlata is. No és elképzelem, amint a jó Pásztor megy elöl, utána a nyáj. Nem néz vissza, a juhok nyugodtan követik. Balás Béla is harmonikusan beleélheti magát ebbe a komplex képbe. Hát csakugyan ezzel szeretném megköszönni neki velünk megosztott élettörténetét.