Jog és erkölcs, pénz és igazi értékek
Az első párost csak azért biggyesztettem a fogalmak elé,
hogy érzékeltessem a kategóriák távolságát egymástól. A jog ugyanis olyan távol
van az erkölcstől, mint Makó Jeruzsálemtől (és ezen nem változtat az sem, hogy
Makó egy vitéz neve, aki csakugyan még messze járt Jeruzsálemtől, így ragadt
nevéhez ez a mondás.)
Éppen napjaink történései bizonyítják, hogy a jogba belefér
a cinizmus, és aki élni kíván vele, meg is teszi (Megveszlek kilóra.), az
erkölcsbe nem fér bele. A jogba belefér a nyílt vagy burkolt agresszió (az
általános emberi értékek nem számítanak), gondoljunk csak az elhíresült
kijelentésre (Ütünk, vágunk, támadunk, csalunk, csak a siker számít, s majd a
végén rendezzük a perköltségeket!), az erkölcsbe nem. Mert az erkölcs az
aranyszabály mentén halad: Amit szeretnék, hogy mások megtegyenek velem
(nekem), azt teszem én is velük (nekik). Aki erkölcsös, az az értékeket
képviseli, és ha úgy adódik, bizony kénytelen olykor akár érdekei ellen eljárni.
Mert a tisztelet és a szeretetparancs a mércéje. Ha Istent ismer, akkor minden
erejéből törekszik kedvére lenni, neki élni a szeretetparancs szerint, és
paralel embertársait úgy kell szeretnie, mint saját magát, ha ateista, akkor a
humanitás fogja vissza kezét, hogy bármit vétsen az emberi méltóság ellen.
Végtére is ugyanúgy jár el, mint az istenhívő: azt teszi, amit szeretne, hogy
mások neki tegyenek. Hol van itt üzleti számítás, hol a gátlástalan
önérvényesítés?
Élő példaként lebeg szemeim előtt a kitüntetett majd
nyugdíjazott rendőr főkapitány arcátlan kijelentése, aki – miután előre
eltervezett módon megverette az ország-világból idecsődített rendőrökkel a
jobboldali ünneplők ezreit – (a televízión mindenki láthatta, aki nem vak)
ugyancsak a televízió nyilvánossága előtt vágta oda több ízben a tiltakozóknak:
Tessenek feljelentést tenni a tisztelt ügyészségen. Aki nem ért velem egyet,
hadd kérdezzem meg tőle: Hány forinttal lehet kiegyenlíteni a különféle fokban
alkalmazott fizikai vagy szellemi erőszakot? Normális-e egyáltalán egy ilyenféle
felvetés?
Aki mindent pénzzel akar megvásárolni, annak a figyelmébe
ajánlom a lakatlan szigetet, s kérdezem, hány dollárért (euróért) képes egy
pohár vízhez jutni vagy egy falat kenyérhez? Ennyit a pénz abszolút
értékéről.
Mindezt azért gondolom megosztani másokkal, mert a média
zömmel az önérvényesítést és a joggal való élést sulykolja egy olyan országban,
ahol a jogászok egy része arcpirítóan elfogult, tudván tudva, hogy balról is
neki fütyül, jobbról is neki fütyül a fülemüle.
2007.08.22. 10:24 emmausz
Makó és Jeruzsálem
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr135167611
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek