Mickey webnaplója

Az utolsó mondatos viccek közül talán legrégebben ezt hallottam:
– Mi a raliversenyző Mitfahrerjének az utolsó szava (mielőtt meghal)?
–   ???
– illetve…
Van az úgy, hogy egészen másképp van, mint gondolná az ember.
Írtam egy jó ki hangulatos cikket karácsonyra. Lényegében arra a gondolatra van kihegyezve, hogy békesség a jóakaratú embereknek. Ám – mint kiderült, ez a latinul is ismert kitétel, (et in terra pax hominibus bonae voluntatis) a Vulgatában csakugyan így szerepel (és az egész vallásos köztudatban is), de a görög eredetiben olyan értelmű, hogy békesség azoknak, akiket Isten kiválasztott [szeret]. Érdekes módon a Károli-fordítás alanya sem az ember. Idézem tőle Lukács 2,14-et: „és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” Itt fejre állt az én békességes cikkem mondandója.
Hangulatomat befolyásolta, hogy kb. egy hónapja korrigáltam XVI. Benedek: A Názáreti Jézus c. könyvét, és hivatkozott cikkemben utalok a pápára, ti., hogy olyasvalamit ír, hogy az újabb teológiai irányzatok az egyházcentrikusság felől változván nyitottak a krisztocentrizmus felé, majd hogy szélesebb körökkel szót értsenek, hajlottak a teocentrizmusra, hogy közelebb kerüljenek a más vallások közösségéhez. Ám rájöttek, hogy Isten is elválaszthatja a vallásokat és az embereket egymástól. Ezért közös platformot kerestek. Így jutottak oda, hogy a vallások igazi feladata: az Isten országáért való együttműködés. Én innen is tovább rugaszkodtam, úgy gondolván, hogy ez az a közös platform, melyről indulva minden jóakaratú ember szót érthet egymással, építheti a szeretet civilizációját.
És most jön csak az igazi meglepetés. Az én feladatom a szöveg korrektségének vizsgálata volt, az elírt szavak kijavítása, a helyesírási hibák felfedezése stb. Emellett próbáltam figyelni a szövegre is. Így jutottam el ezekhez a nekem tetsző pozitív megszövegezésekhez, s kezdtem hivatkozni az emlékezetből idézett gondolatok nyomán a pápára. Hogy-hogynem, elékerülte a figyelmemet, hogy Ratzinger pápa tovább folytatja e gondolatsort, el odáig, hogy óvja az egyházat a határok elmosásától, s utópisztikusnak véli ezt a gondolkodást, mely inkább az emberi erőfeszítésekre épít, mert „előbb-utóbb Isten eltűnik, csak az ember cselekszik”. Ám ki mondja meg, mi az igazság, melyik béke az igazi? S csakugyan: Ki mondja meg?
Elismerem, ember nem léphet fel isteni tekintéllyel, hatalommal. Éppen a Hozzá fűződő szeretet-kapcsolat s a bizalomtól vezérelt függőségre épülő belátás, erkölcs biztosítja Isten békéjét. Végtelen szeretetének tekintélye az egyetlen fix vonatkoztatási pont, mely megóvja a teremtményeket (az emberiséget is beleértve) a tragédiáktól, őrültségektől.
Ergo
Cikkemet ezek után nem kívánom megjelentetni, mert olyannyira át kellene alakítanom, hogy akkor már egyszerűbb egy másikat megfogalmazni.
Ti viszont, akik elolvastátok ezt az írást, képben vagytok, mit gondolok én, mit a pápa, milyen fontos, hogy pontosan idézzünk, s ne emlékezetből. Arra mindenesetre elégséges lehet ez a cikkecske, hogy propagandát csináljak a pápa könyvének, melynek holnap lesz a sajtóbemutatója. A két inkriminált részt megtaláljátok a könyv 60–61., ill. 84. lapján. Utóbbit nagyon gyorsan kikerestem, mert a könyv szentírásbeli lelőhelyeinek a mutatóját magam készítettem, és csak a Lk 2,14 oldalszámát kellett fellapoznom.
S hogy teljesebb legyen előre nem tervezett recenzióm, hadd írjam ide, a 340 lapnyi kötet ára kemény kötésben, könnyített papíron, nyers fehér lapokkal 2600 ft. Érdemes lapozgatni, ld. fentiek.