Mickey webnaplója

Egyik blogger megjegyzi, hogy freestilben zongorázik, mégpedig olyannyira szabadon, hogy nem is olvassa a kottát. Én ugye hegedültem, hát a két sorban rótt kottát én se olvasom, legfeljebb felváltva. Hasonlatunk egymásra, mert a szolfézsleckék elkészítésében segített az öreg Karl Dörr zongoránk. Tán még a K.u.K. időkben készült. Első tudatos próbálkozásaim Beethoven lelkén száradnak. A négysoros periódusok hallás után történő leírása megszokott gyakorlat volt szolfézsórán. Így egy alkalommal a VI. szimfónia legelbájolóbb szakasza is sorra került. Annyira átjárt engem ez a zene, hogy megkíséreltem kíséretet is játszani hozzá. Többé-kevésbé sikeres lehetett ez a vállalkozásom, mert újabb és újabb variációkban jöttek kezem alá az ismert dallam hangjai. Később még tartósabban így jártam a VII. szimfónia második tétele, amely amolyan gyászzene, noha nem lassú, még akkor se, ha a zenekarok olykor lelassítják. Ez még komplexebb, hosszabb, érdekesebb volt, mint a már emlegetett. Igazi áttörést a Beatles-számok jelentették. érdekeseknek, egyedieknek, vagányaknak, és zeneileg is jól megformáltaknak tudtam őket, tetszett kórushangzásuk is. Alig vártam, vártuk, hogy újabb lemezt adjanak ki. Párhuzamosan ritmusgitárral is kezdtem foglalkozni. A kíséretek, akkordok világa tovább tarkította bármelyik hangszeren a játékstílusomat. Nagyon hosszú és boldog időszak volt ez. Igazat adtam Popper Péternek, aki a neurotikust hazaküldte, ha kiderült róla, hogy tud zenélni. Zenéljen magának, és meg fog vigasztalódni. (Nem új keletű a találmánya: Már Saul király is Dávid hárfajátékával vigasztalódott ezer évekkel ezelőtt.)
Az igazi változás kb. három éve állt be. Kihagyás után odaültem a zongorához. Tudom, mit akarok, de nehézkes a technikai kivitelezés. Időt igényel, míg ujjaim engedelmeskednek. Ez már az idők jele. Öregszem. Azért ma is sok örömet szerez a nosztalgiázás. Legutóbb így jártam három számmal. A harmonikás Marinával (Rocco Granata), a Tamburreduval (Modugno) és a Long Marianne-nel (Kohen). Mind kedvencem volt, és ma is az.