Egy pillantást vetettem a naptárra, s ráébredtem, hogy újabb bekezdéssel tartozom, ezúttal Gábornak (11), hiszen holnap neve napja lesz. Ahogy visszalapozok emlékezetemben, nem rémlik, hogy valaha is megelőzte volna a húsvét a Gábor-napot a mi életünkben. Ha Gab máshogy emlékszik rá, majd kijavít. Mint ismeretes, a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni vasárnapon van húsvét. Mivel márc. 21. a tavaszi napéjegyenlőség napja, legkorábban 22-én lehet a húsvét. Így a sok lehetőséghez képest kevés esély van rá, hogy 24-re essen, vagy egy-két nappal korábbra. A tévé egyik műsora érdekességként említette, hogy a XXI. században többé nem esik ilyen korai időpontra húsvétvasárnap.
A bekezdés megvolt, de egykor volt magyartanárom az egészet áthúzta volna azzal a megjegyzéssel, hogy sajtgyártás. Nála ez azt jelentette, hogy nem a témáról (címről) szólnak a mondatok. Hát jó. Írjam ide Gábor összes becenevét, amire emlékszem? Lehet, hogy nem örülne neki. Írjam ide, hogy ő írta kék zsírkrétával budai házunk hátsó lépcsőházának sárga falára, hogy CSINGACSGUK, de nem teszem, mert lehet, hogy nem örülne neki. Inkább két közös élményünkről írok. Az egyik baromi régi, a másik csak régi.
Baromi régen, alighanem 1949-ben Miskolcon volt apánk tartós kiküldetésben, ezért ott éltünk egy darabig Berta néninél albérletben. Ott készült rólunk néhány fotó. Ildi van az egyiken, s hogy látsszon, milyen nagy már, egy felfordított hokedli szolgált neki járókául. Én csak támasztottam az ülőalkalmatosságot. A másik kép viszont Gáborról és rólam készült. Hogy én mit művelek, az még csak kiderül. Egy pöttyös labdát láttok a képen, mert nem tudjátok, hogy az egy autókormány. Nem tudjátok, mert nem hangos a kép. Pedig én ott bőszen berregtem, talán a nyálam is kicsorgott. Mellettem a nagyobbacska fiú Gábor. Úgy áll ott a képen, mint egy harcos. Igen. A vállán három cső, mintha aknavetőt vinne. De akik erre szavaznak, azok is tévednek. Mert Gábor vállán egy összehajtogatott vadászszék látszik. Feltehetően abból a célból, hogy alkalmi fényképészünk (Berta néni) ráüljön a játszótéren addig, míg mi áskálódunk. Mindenesetre Gábor bizakodó tekintettel néz a jövőbe.
A régi élmény pedig a 80-as évekből való. Igen. Csia 77-ben ment Amerikába, és ez lényegesen később volt. Adódott, hogy meghívtak Békés megyébe, hogy látogassuk meg anyánkkal öccsét és családját. Gábornak akkor már volt kocsija, nekem még nem, de már a jogosítványt én is megszereztem. (Azért én is, mert a KRESZ-vizsgán egyszerre lettünk túl, meg is ünnepeltük az ő jóvoltából egy pohár borral a Móricz Zsiga-körtérhez közel egy Villányi úti borozóban, de a gyakorlati vizsgán engem egyszer kirúgtak, őt nem.) Nos, kocogtunk az úton. Én zömmel az anyósülésen töltöttem az időt, ám egyszer csak megállt valahol Szolnok után, és helyet cseréltünk. Engem mindig meglepett, hogy milyen vagányan belevág az előzésekbe, és rendre sikeresek is voltak ezek az akciói, mindig időben visszaért a saját sávjába. Persze az anyósülésről másképp is látszanak a dolgok, meg az is igaz, hogy sokkal tapasztaltabb vezető volt nálam (ma is az). Mindenesetre, miután cseréltünk, igen visszavettem a tempót. Előzésbe is csak ritkán bocsátkoztam. Mindegy. Egyszer csak megérkeztünk Dombegyházára. Hogy maradjak a vezetésnél, ott aztán megint rám bízta Gábor a fehér skodát, ő meg Pista skoda 1000-esét vezette Nagykamarásra, ahol együtt meglátogattuk az oskolát, melyet Pista csak gyereksatnyítóként nevezett, onnan meg átmentünk egy pékséghez, és vettünk egy nagy veknit. De az is lehet, hogy kerek kenyér volt. Ám nem ezért mentünk oda, hanem azért, mert a pék háta mögötti udvarban meglátogattuk azt a gőzmalmot, melynek nagy monstrum gépei még olajlucskosan a helyükön álltak. Mint megtudtuk, már nem üzemeltek, és arról voltak nevezetesek, hogy nagyapánk egykor ott dolgozott mechanikusként, (ezt ma általános műszerésznek nevezik) vagy ahogy helyben mondták, mehenákusként. Lehet, hogy Gábor jóvoltából ültem először volán mögé a vizsgát követően. Sőt nemcsak lehet, hanem egészen bizonyos is. Hát kinek volt akkoriban még kocsija a családban? Senkinek. Csak Csiának, Amerikában. A történetkékből kitűnik, hogy a közben eltelt negyven év közös élményeiről százoldalakat mesélhetnék, de ki olvasna el ennyit. Mást már csak egy rövid mondatot, arról, hogy Tücsi is sokáig e napon ülte neve napját, de már a főangyalok közöttre tolta át egy átmeneti dec 12-es etap után. Róla majd akkor.
PS. Nem emlékezhet Gábor se ilyen korai húsvétra, mert megnéztem a google-n. Utoljára 22.én 1818-ban volt húsvét, márc. 23-án pedig 1913-ban. Legközelebb meg 2160-ban lesz. Azt még megvárjuk.
Utolsó kommentek