A régi újságokkal az a baj, hogy vannak. Több
szerkesztőségben megfordultam már, és különféle elintézési módokkal találkoztam
a remittendát illetően. Az IGEN-nél, a Zászlónknál, a Magyar Szemlénél és más
lapoknál is. Volt, ahol sokféle fórumnak felajánlották ingyen, de nem kellett
senkinek. Ingyen se. Volt, akik a határon kívüliek megajándékozására küldtek
egy-egy nagyobb mennyiséget, volt, ahol elégették a megmaradt újságokat, volt
akik zúzdába küldték, másutt előfizetőknek ingyen felajánlották a korábbi
évfolyamok példányait, megint mások egységáron mint a zsákbamacskát küldték el
azoknak, akiket feltehetően érdekelhetnek a lapok.
Minden megoldás szomorú. Emlékeztet az Örkény-egypercesek
egyikére, amelyik arról szól, hogy minek emészteni, minek enni, inni. Húzzuk le
a vécén az ételt, minek az a közbülső tortúra? – írja a szerző.
Részben azért vagyok dagi, mert az én filozófiám nem szereti az ételt eldobni.
Inkább pocsékba, mint kárba – a jelszavam s vállalom a közbülső tortúrát.
Visszatérve a lapokra, egy alkalommal esélyt adtunk egyfajta
sajtótermék továbbélésének. A korábbi számokból kocsideréknyit felnyaláboltunk,
és kivittük az egyházmegyei napokra Máriaremetére. Nagyon sok elég gyorsan
elfogyott. Vitték, mint a cukrot – ingyen.
Az emberben óhatatlanul felmerül: Hátha elolvassa valaki, még mielőtt
valamennyi lap sorsára jut. Hátha mégis csak szükség van arra a közbülső
tortúrára!
2008.04.03. 14:32 emmausz
Égni és égni hagyni
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr325167893
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek