Mickey webnaplója

POST
„Adjonisten szomszédasszony!
Hova megy a szomszédasszony?”
„Hát ide, aztán odaát,
kéne egy kis hogyhíjják.”
– írja Weöres Sándor Magyar etűdök című sorozatának 6. etűdjeként. Ez az etűd aktuálisabb fogyasztói társadalmunkban, mint valaha. Igaz, ma nem feledékenységünk miatt indulunk egy kis hogyishíjjákot venni, hanem azért veszünk, mert még nincs nekünk otthon olyan. Hogy milyen, az nem érdekes.
Depressziónkat oldandó pénzért még egy újabb bigyó, újabb izé, legújabb kütyü birtokosainak érezhetjük magunkat, pláne, ha másnak még nincs olyanja.
Amikor újabb valami kerül a bevásárló kosarunkba, nemegyszer megkérdem: és hová fogjuk tenni, mert minden szekrény tele van, minden polc úgyszintén.
És most mégis.
Sz.M. blogjában tegnap azt írta, amit ma újfent elolvastam.
Tehát ezt:
„Kaptam Tefal krumplisütő készüléket.
Vágytam rá nagyon.
Nó büdös,
nó undorító használt olaj:
egy evőkanál olajjal megsüt egy kiló krumplit,
ropogós pirosra!
Meg mindenfélét lehet még benne csinálni,
pl. brassói aprópecsenyét!”
Hínnye az öregannyát!
Létezik ez a csodatefal, mi meg mindenféle büdös olajban rotyogtatjuk a krumplit, hogy csak úgy tocsog az olajtól.
Ilyen egy-kanál-friss-olajos-nóbüdös-Tefalunk még nincs.
De lesz, garantálom.
Majd csak kidobunk valamilyen rozzant fazekat, hogy helye legyen.
Nem tudjátok, hol lehet egy kiló krumplit egy kanál olajban sütő Teflat kapni?
PRAE
Hűvös téli történet a forró nyárban
A két pap.
Egyikük vagy húsz, de inkább harminc éve kiselőadást tartott – nekünk világiaknak – arról a tarthatatlan állapotról, miszerint neki, a papnak már többször kellett a plébánia előtti járdáról eltakarítania a havat, noha – beláthatjuk – ez idő alatt mennyivel magasztosabb munkákon dolgozhatna.
Másikuk szintén pap. Anekdotába illő, hogy ez a szerzetes legalább hetvenöt éves volt, amikor is lapátot ragadott és kisietett egy nagyobb hóesés alkalmával a buszvégállomásra. Hazatérve elmesélte, hogy emberbaráti meggondolásból lapátolta el a havat a buszmegállóból, hogy ki ne törje a nyakát valaki a csúszós flaszteron.
Még lapátolt, mikor egy csöves odalépett hozzá, s felajánlotta neki, hogy mindennap ellapátolja a havat, ha amaz megfizeti neki.
A szerzetes csak ennyit felelt a másiknak mosolyogva:
– Barátom, nekem lapátom van, pénzem nincs.
Mondanom se kell, azonnal otthagyta a csövi.