POST
3. interjús körkérdés:
Melyik erény jelenlétét tartaná legfontosabbnak jelen társadalmunkban?
Könnyű volna erre azt írni, hogy a szeretetet. Mert az az erények erénye, a
három isteni erény közül is a legfontosabb (hit, remény, szeretet), hiszen Pál
is leírja, csak ez az egy marad meg „odaát”. Olyan a szeretet az erények
között, mint a fehér a színek között. Mindet magábafoglalja. Mégis kikerülöm
ezúttal, mert itt és most a közéletből az akarati erények elseje veszett ki,
(veszejtették ki módszeresen, cinikusan) ez pedig az igazságosság erénye. Az
igazságosság olyan fontos erény, mely nélkül semmi sincs, illetve, ami van, az
homokvárra épített valóság. Gondoljunk csak az árutőzsdén forgó álságos
árfolyamhullámzások mögöttesére, a munka nélkül szerzett jövedelmek már-már
társadalmi méretekben való visszaigazoltságára, annak cinkos elismerésére, hogy
jól van ez így (Már Kádár idején fújták cinkos kacsintással, hogy gazdagok
vagyunk, mint a spanyolok, mert Lopez, lop az, mégis jól élünk. De még milyen
jól élhetnénk, ha nem olvasztanák be köztéri szobrainkat hulladékbronz áráért a
tolvaj bandák.) Vagy az igazmondás ilyen arányú átlépésére, mely mindent
relatívvá tesz, mert vagy igaz, vagy nem. Akár így, akár úgy. Na és...
Súlytalanná tesz minden dialógust, az emberek között, mert ezt mondja, de nem
ezt gondolja, eltagad, félrevezet, csúsztat stb. Igen jelentős romboló hatású
ez az eláltalánosult jellemhiba. Ám nemcsak szavakkal folyik az
ellehetetlenítés, hanem tettekkel is, a lopás, az anyagi javakkal való bármiféle
visszaélés, a javak elosztása körüli égbekiáltó igazságtalanság, a maffiózó
magatartás, mások egészségének rongálása tévén, dvd-ken stb keresztül, hamis és
szörnyű információknak a társadalomra való zúdításával mind-mind az
igazságosság erényével való szemben haladás megannyi fajtája.
Be más lenne itt az élet, / Ha egy ifjú feleség. . . – írja Petőfi.
de más volna itt az élet, ha megvalósulna a közélet
tisztasága, az igazságosság – mondom én, a hírtelen ember.
PRAE
Kéretlen recenzió
Nemrég kaptam egy könyvet, és el is olvastam. Teljesen lebilincselt, noha nem
író a szerzője, hanem egy mérnök, B. Gy.: Tajmir pokla a dolog címe.
Visszaemlékezés egy gulágot megjárt magyar tiszt részéről. Miért is tetszett,
ha nem író szerkesztette, ha nem irodalmi igényességgel megírt munka, ha
egykönyves szerzője van.
Spontán válaszom: Azért, mert engem az Ezeregy éjszaka meséire
emlékeztetett. Hogy mivel? Azzal, hogy abban is folyamatosan utazik a főhős –
Aladdin – és a legváratlanabb, olykor szörnyű fordulatok, események érik.
Miként Bencsik Györgyöt is.
Van aztán benne egy kis érzelmi töltés is. Pozitívan ír néhány
bajtársáról, orosz tisztekről, no meg orosz nőkről. Némelyikbe
beleszerelmesedett, hogy Bíró püspök szóhasználatával éljek.
Ami még rokonszenvessé teszi, nem is gondoltam, hogy ez lapul meg a
háttérben: Némi sorsközösségben vagyok a szerzővel. Több mint két évet én is
végiglapátoltam, a komcsik bánásmódját közvetlenül megtapasztaltam magam is, a
bűnös nemzeten belül is idealistának titulált másodrangú állampolgár.
Innen hát a szimpátia. Ami kevéssé tetszik, az ÁVO ábrázolása. A
megfogalmazás nem tetszik, amikor a szavakat előítéletesen használja, bár
megértem indulatait. Az ítéletet nem szoktuk ilyen direkt módon kimondani. Az
ítéletet az olvasó hozza meg az ÁVO-sok viselt dolgaival való szembesülést
követően. Ez stílusbeli törés, mert egyéb emberek ábrázolásakor nem
előítéletes.
Jubilálok
Postára mentemben elém kanyarodott egy 5-ös busz, a vezetője kiintett, hogy nem akarok-e felszállni. Visszaintettem: Kösz, nem, csak ide megyek a sarokra. Tíz éve járok a környékre dolgozni, s csak ritkán szállok az ötösre. És mégis. Feldobta délutánomat ez az ember. Ajándékát tízéves törzsgárdatagságom elismeréseként aposztrofálom magamnak.
fütyülők
Ha jól emlékszem, egy belgrádi tüntetésen indult a dolog. Torokkímélő
hangoskodás a fütyülő használata. Persze, ezt teszi a sportbíró is, hasonló
okokból. Nos, a belgrádi fütyülők OK volt, mert az eu-s szempontokat elfogadók
fütyültek a soviniszta szerbek ellen.
A módszer nálunk is követőkre talált. Ha valakiknek valami nem tetszik,
fütyülnek. Teszik ezt rendszeresen, ha Gyurcsány akarja egészséges
gondolkozásukat újra és újra kibicsaklítani. Szintén 2005-ben történt Miskolcon
az egyetemen. Aki fütyül, azzal nem lehet beszélgetni, mert a szája tele van a
síppal – mondta Ő. Ez a hatalmas igazság persze ül, de a tényeknek okuk is tud
lenni. Ebben az esetben vélhetően az az ok, hogy nem kíváncsiak egyáltalán a
korm.fő süketelésére. Éppen nem kívánják meghallgatni. Fütyülnek rá. Erre
viszont meglehetősen alkalmas eszköz a síp. Nézem, nézem Gy. szinte mindig
gunyoros arcát, és beugrik egy kép egy filmből. A Rocco és fivérei című
filmben van egy ilyesféle jelenet. Éjszaka. Egy srác és egy lány csókolózik.
Egyszer csak megragadják a srácot ketten – olyan szorosan, hogy mozdulni se
nagyon tud, majd odalép hozzá egy pofa, és kéjjel, „nagy bátran” alaposan
kikészíti a fejét. Kísérteties hasonlóságot vélek felfedezni. (Egy évvel
később, olt. 23-án a FIDESZ ünneplők kegyetlen megveretése igazolt engem.)el hazug kijelentéseivel nincs módom ellenkezni,
ha meglátom a fejét, kikapcsolom a tévét. Nem vagyok hajlandó végighallgatni.
Nekem ő többet ne mondjon semmit.
Utolsó kommentek