Mickey webnaplója

POST
Ma a szeretethimnusz olvastatott fel, melyet Pál írt szűk kétezer évvel ezelőtt, és melyhez fogható szépségű és bölcsességű leírással nem találkoztam. Csakugyan páratlan a maga nemében. Ír különféle tehetségekről, melyeket karizmának nevez, s melyekről azt tartja, hogy azért kapja őket az ember, hogy szolgáljon velük. Ám bármiféle készség is csak üres kongás szeretet nélkül. Egyedül a szeretet marad meg az örökkévalóságban, és a szeretet tettei. Minden más elenyészik. Ez elgondolkoztató, ez célmeghatározó vagy módosításra, váltásra sarkalló, ez logikus, életszerű és vigasztaló.
A másik szöveg Mátétól való, de nem pontos a megfogalmazás. Azt írja – Jézus szájába adva a szavakat: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: Furulyáztunk, de nem táncoltatok, / Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Azt hiszem, az volna a helyes szöveg: ...akinek odakiáltják a pajtásaik: furulyáztunk, de nem táncoltatok, / Siránkoztunk, de nem zokogtatok.”
Ha jól értem a parabolát, Jézus kortársai a gyereknótabeli szituáció passzív résztvevőihez hasonlítanak. Ugyanis a gyerekek egy csoportja mindhiába buzdítja részvételre a többieket, azok fütyülnek rájuk. Nem táncolnak, hiába zenélnek nekik, nem sírnak, hiába jajgatnak nekik. Részvétlenek, megátalkodottak szívükben. És ezt a szenvtelenséget veti saját nemzedéke szemére a Mester. A jelenlegi fordításokból nehéz kihámozni a szöveg értelmét.
* * *
T. telefonált. Ma 11 h-kor operálják. Reggel nyolc szerzetes és én gondoltunk imában a műtétesre a misén.
PS.: Du. meglátogattam. Otthagytam a szekrényén, amit kért, meg azt is, amit nem. Késett a műtétje, csak 13 órakor kezdtek hozzá. Kb. kettőkor behozták a szobába. Rá húsz percre voltam ott. Mélyen aludt, vonásai kisimultak, egyenletesen lélegzett. A műtéten tehát túl, magam hamar elbúcsúztam, mert úgy véltem, felépüléséhez nem tesz hozzá, ha ott kuksolok, jobban jár, ha alaposan kipiheni magát. Holnap megint megyek.
* * *
Ki a kedvenc regényhősöm? - faggathatna tovább az interjúvoló. És én válaszolhatnék neki:
Bornemissza Gergely, aki találékony, bátor, hűséges társ, pozitív gondolkodású, jó helyzetfelismerő: mindent egybevetve igen szimpatikus gyerek, fiatalember, majd felnőtt. Érdekes módon az Egri csillagok nekem a regények regénye. 
Mekcseyvel is szimpatizálok, és
Dobó hősiessége, kemény helytállása, imádságos lelkülete megint csak kell nekem. De még az egyszerűségre hajló
Varsányi is az én emberem, aki nem tűri, hogy a borbélyok lekezeljék sebét, hanem lekap egy pókhálót, és a sebére nyomja. Én is kerülöm a felhajtást.
Tinódi is bennem él, ha nem is írok olyan zenéket, mint ő, csak élvezem a szép muzsikát, és ha nem is írok olyan szép históriás énekeket, mint ő, a szép verseket, irodalmat kedvelem. Nem tudom felejteni
Sárközi cigányt se, aki „meztelen lábával megkalapálja a ló oldalát”, hogy ügetésre serkentse, és aki nagy tisztelettel beszél feljebbvalóiról: „Milyen samárságokat jevendels a vitézslő kapitány úrnak!”
Hegedűs, az áruló is bennem él. Ő testesíti meg a megalkuvót, a félelmében ostobaságot elkövetőt, a hazaárulót. Nem akarom követni az útját.
És a politikai hazugságokat igazolják a törökök, akik Budában sétálgatva egyszerre csak rosszabbik arcukat mutatják. Továbbá ide sorolom a törökök békeajánlatát is, amire a várvédők válasza: „Nem kell nekünk a török szabadság, jó nekünk a magyar is.” 
Azért tetszik Gárdonyi regénye, mert hiteles az írója. Utánajárt a dolgoknak, a történelmi tényeknek, és alaposan megfigyelte az embereket is. Lélektanilag hihetők az általa ábrázolt figurák, s lám, némelyikük egyes vonásait tekintve példaképemmé is lettek.
Csak remélem, hogy még sok más embernek is.   
PRAE
Felhorkanások gyűjteménye. Pszichológiai példatárba javasolom:
motto: Nem lehet közeledni a társadhoz úgy, hogy közben lekezelő vagy: pl. öcsinek szólítod a fiatalt, vagy fiamnak a házastársadat.
Évekkel ezelőtt összeszedtem egy csokrot azokból a kiszólásokból, melyek nagyon megnehezítik az értelmes közeledést másokhoz. E kijelentések attól zavarba ejtők, mert ki nem mondott céljuk a frusztrálás, a jópofizás álarca mögé rejtve. Mindenképpen verbális támadások ezek a másik személlyel szemben.
Megérkezéskor:
Hogy vagy, mióta - hála Istennek - nem láttalak?
Fiam [értsd rajta: férjem/feleségem]:
letörölted a lábad?
Beengedjelek? Megérdemled?
Na, nem tudtál aludni? [De tudtam, csak már felébredtem.]
Megjöttél? ... Hát ez szörnyű!
Jössz holnap is? ... Ez komoly fenyegetésnek hangzik.
Ebédkor:
Fiam: megmostad a kezed,
töröld meg az orrodat, ne szipogjál itt nekem.
Amikor töltöd a bort, fütyülni fogsz, ugye?
Inkább vegyél még a pudingból, de ne zörögj a kanállal.
Hogy löttyen a fittyen, öcsi?
Ha kinyúlsz a jobb kezeddel, eléred a sószórót. Szükségem van rá.
Ha hintázol, kitöröd a szék lábát. Érte kár volna, ne hintázz!
Távozáskor:
Ne hagyd itt a kalapodat, még visszajönnél érte!